20-szor gyorsabb – a jégtáblák sokkal gyorsabban eshetnek össze, mint azt korábban gondolták

Landsat 8 kép, amely a rendkívül dinamikus SCAR Inlet jégpolcát, az Antarktiszi-félszigetet és a tengeri jégtermelést ábrázolja. Köszönetnyilvánítás: NASA/USGS, feldolgozta Dr. Fraser Christie, Scott Polar Research Institute, Cambridge-i Egyetem

A tudósok felfedezik, hogy a globális felmelegedés időszakaiban a jégtakarók akár napi 600 méteres sebességgel is visszahúzódhatnak, ami 20-szor gyorsabb, mint a korábban regisztrált legmagasabb visszahúzódási arány.

Egy nemzetközi tudóscsoport Dr. Christine Batchelor, a Newcastle Egyetem munkatársa vezetésével az óceán fenekéről készült nagy felbontású felvételek segítségével feltárta, milyen gyors ütemben húzódott vissza a Norvégiából kinyúló egykori jégtakaró a háború végén. . Az utolsó jégkorszak, körülbelül 20 000 évvel ezelőtt.

A csapat, amelybe az Egyesült Királyság Cambridge és Loughborough Egyeteme, valamint a norvég Geological Survey kutatói is beletartoztak, több mint 7600 mikroléptékű domborzatot térképeztek fel a tengerfenéken. A gerincek 2,5 méternél alacsonyabbak, és 25 és 300 méter között helyezkednek el.

Nyilvánvaló, hogy ez a domborzat akkor alakult ki, amikor a jégtáblák távolodó szélei az árral felfelé és lefelé mozogtak, és minden apálykor a tengerfenék üledékeit a peremre szorították. Tekintettel arra, hogy naponta két árapály keletkezett volna (kevesebb, mint két dagályciklus naponta), a kutatók ki tudták számítani, milyen gyorsan húzódik vissza a jégtakaró.

Példa hullámzó dombokra a tengerfenéken Norvégia közepén. Naponta két gerinc keletkezett a visszahúzódó jégtakaró peremének árapály által kiváltott függőleges mozgása miatt. Részletes batimetria adatok. hitel: Cartfire.com

Eredményeiket a folyóiratban tették közzé természetaz egykori jégtakaróról kimutatták, hogy napi 50-600 méteres gyors visszavonulási impulzusokon megy keresztül.

Ez sokkal gyorsabb, mint a műholdakról megfigyelt vagy hasonló antarktiszi felszínformákból kikövetkeztetett jégtakaró visszahúzódási sebessége.

„Kutatásunk figyelmeztetést ad a múltból arra vonatkozóan, hogy a jégtakarók milyen sebességgel tudnak fizikailag visszahúzódni” – mondta Dr. Batchelor. „Eredményeink azt mutatják, hogy a gyors hanyatlás impulzusai sokkal gyorsabbak lehetnek, mint bármi, amit eddig láttunk.”

A jégtakarók viselkedésével kapcsolatos információk a melegedő éghajlat elmúlt időszakaiban fontosak a jövőbeli jégtakaró és a tengerszint változását előrejelző számítógépes szimulációkhoz.

Sentinel-1 képkompozit, amely a Thwaites és Crowson jégpolcok erősen megtört, gyorsan áramló elülső szegélyét ábrázolja. Köszönet: EU/ESA Copernicus, Feldolgozó: Dr. Fraser Christie, Scott Polar Research Institute, Cambridge-i Egyetem

„Ez a tanulmány azt mutatja, milyen értékes a nagy felbontású képek készítése a tengerfenéken fennmaradt glaciális tájakról” – mondta Dr. Dag Ottesen, a tanulmány társszerzője, a Norvég Geológiai Szolgálat munkatársa, aki részt vesz a MAREANO tengerfenék-térképezési programban. Gyűjtött adatok.

Az új kutatás azt sugallja, hogy a jégtakaró gyors visszahúzódása csak rövid ideig tarthat (napoktól hónapokig).

„Ez azt mutatja, hogy az átlagos jégtakaró több éven át tartó visszavonulási üteme hogyan képes elfedni a rövidebb gyors visszavonulási időszakokat” – mondta Julian Dodswell professzor, a Cambridge-i Egyetem Scott Sarkkutató Intézetének munkatársa. „Fontos, hogy a számítógépes szimulációk képesek legyenek reprodukálni a jégtakarók „pulzáló” viselkedését.”

A tengerfenék geomorfológiája arra is rávilágít, hogy milyen mechanizmus révén következhet be ilyen gyors hanyatlás. Dr. Batchelor és munkatársai észrevették, hogy az egykori jégtakaró gyorsabban húzódik vissza a fenék lapos részein keresztül.

Ezen a Landsat 8-as képen a Thwaites-gleccser erősen meghasadt frontja, Nyugat-Antarktiszon, valamint jéghegyek és tengeri jég látható. Köszönetnyilvánítás: NASA/USGS, feldolgozta: Dr. Fraser Christie, Scott Polar Research Institute, Cambridge-i Egyetem.

A társszerző, dr. „Ez a visszavonulási minta csak viszonylag lapos rétegekben fordul elő, ahol kevesebb olvadás szükséges ahhoz, hogy a fedő jég arra a pontra csökkenjen, ahol az úszni kezd.”

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy hamarosan hasonló gyors hanyatlású impulzusokat lehet megfigyelni az Antarktisz egyes részein. Ide tartozik a hatalmas Nyugat-Antarktisz is[{” attribute=””>Thwaites Glacier, which is the subject of considerable international research due to its potential susceptibility to unstable retreat. The authors of this new study suggest that Thwaites Glacier could undergo a pulse of rapid retreat because it has recently retreated close to a flat area of its bed.

“Our findings suggest that present-day rates of melting are sufficient to cause short pulses of rapid retreat across flat-bedded areas of the Antarctic Ice Sheet, including at Thwaites”, said Dr. Batchelor. “Satellites may well detect this style of ice-sheet retreat in the near future, especially if we continue our current trend of climate warming.”

Reference: “Rapid, buoyancy-driven ice-sheet retreat of hundreds of metres per day” by Christine L. Batchelor, Frazer D. W. Christie, Dag Ottesen, Aleksandr Montelli, Jeffrey Evans, Evelyn K. Dowdeswell, Lilja R. Bjarnadóttir, and Julian A. Dowdeswell, 5 April 2023, Nature.
DOI: 10.1038/s41586-023-05876-1

Other co-authors are Dr. Aleksandr Montelli and Evelyn Dowdeswell at the Scott Polar Research Institute of the University of Cambridge, Dr. Jeffrey Evans at Loughborough University, and Dr. Lilja Bjarnadóttir at the Geological Survey of Norway. The study was supported by the Faculty of Humanities and Social Sciences at Newcastle University, Peterhouse College at the University of Cambridge, the Prince Albert II of Monaco Foundation, and the Geological Survey of Norway.