A NASA Hubble űrteleszkópja egy csillagképző űrháromszöget rögzít

A NASA Hubble Űrteleszkópja lenyűgöző képet készített egy „űrháromszögről”, ahol két galaxis ütközik, ami csillagszületési cunamit eredményez.

Az Arp 143 néven együttesen ismert duó az NGC 2445 fényes és torz csillagképző galaxisból és a kevésbé fényes NGC 24444 galaxisból áll.

Az NGC 2445 eltorzult, háromszög alakúnak tűnik, erős fényhullámmal, miközben a csillagok gyors ütemben keletkeznek az ütközés következtében megrázott anyagból.

A New York-i Flatiron Intézet Számítógépes Asztrofizikai Központja és a Seattle-i Washington Egyetem amerikai csillagászai egy 32 éves, alacsony Föld körüli pályán lévő obszervatórium felvételeit elemezték.

Elmagyarázták, hogy a galaxisok áthaladtak egymáson, és egyedi alakú tűzvihart gyújtottak fel, miközben csillagok ezrei törtek életre.

A galaxist átitatja a csillagnézés, mert gazdag gázban, a csillagokat alkotó tüzelőanyagban, de még nem kerülte el a partner NGC 2444 vonzerejét, és kozmikus huzavona elé állítja őket, amelyet úgy tűnik, az NGC 2444 nyer.

A NASA Hubble Űrteleszkópja lenyűgöző képet készített az „űrháromszögről”, ahol két galaxis ütközik, és csillagszületési szökőárt vált ki.

Táncoló galaxisokat találtak egy Halton Arp csillagász által 1966-ban összeállított katalógusban, amely 338 kölcsönhatásban lévő excentrikus galaxist tartalmazott.

Úgy gondolták, hogy ezek a furcsa galaxisok kiváló laboratóriumok a normális kinézetű elliptikus és spirális galaxisokat torzító fizikai folyamatok tanulmányozására.

Ő volt az elsők között, aki felvetette, hogy a galaktikus találkozások során csillagok keletkezhetnek.

Az egyik új csillaggal felrobbanó Arp-galaxis az Arp 143, amely a Hubble Űrteleszkóp új felvételein készült.

„A szimuláció azt mutatja, hogy két galaxis közvetlen ütközése az új csillagok gyűrűinek kialakításának egyik módja” – mondta Julian Dalcanton csillagász.

Ezért a csillagkeletkezési gyűrűk nem ritkák. Ennek a rendszernek azonban az a furcsasága, hogy ez egy csillagkeletkezési háromszög.

Ennek az alaknak részben az az oka, hogy ezek a galaxisok még mindig nagyon közel vannak egymáshoz, és hogy az NGC 2444 még mindig gravitációsan kapcsolódik a másik galaxishoz.

Az NGC 2444 tartalmazhat egy láthatatlan, forró gázglóriát is, amely segíthet elszívni az NGC 2445 gázt a magjától. Tehát még nem teljesen szabadok egymástól, és szokatlan interakciójuk eltorzítja a gyűrűt ebben a háromszögben.

Az NGC 2445 eltorzult, háromszög alakúnak tűnik, erős fényhullámmal, miközben a csillagok gyors ütemben keletkeznek az ütközés következtében megrázott anyagból. Széles mezőszélesség található az Arp 143 régióban

A két galaxis halványsága is felelős azért, hogy „parazitaszerű gázszálakat” húzzanak ki partnerükből, táplálva a fiatal kék csillagok áramlását, amelyek hidat képeznek a két galaxis között.

Ezek a folyók az elsők között vannak a csillagkeletkezési hullámban, amely az NGC 2445 peremén kezdődött, és a kettő ütközésekor a szárazföld belsejében folytatódott.

A tanulmány mögött álló csapat becslése szerint a szalagok 50 és 100 millió évvel ezelőtt születtek, és a háromszög régióban maradtak, ahol az NGC 2445 továbbra is lassan kivonul az NGC 2444-ből.

A csapat szerint az NGC 2445 középpontja közelében 1-2 millió évesnél nem idősebb csillagok képződnek.

A Hubble annyira éles, hogy képes feloldani néhány különálló csillagot a képen belül, még akkor is, ha a legtöbb fényes kék tömeg csillagcsomó. A rózsaszín pöttyök fiatal, óriási csillaghalmazok, amelyeket még mindig por és gáz borít.

Bár a legtöbb esemény az NGC 2445-ben történik, ez nem jelenti azt, hogy a kölcsönhatásban lévő pár másik fele sértetlenül túlélte. A gravitációs vonzás különös formába feszítette az NGC 2444-et.

A galaxis régi csillagokat tartalmaz, és nem új csillagszületést, mert már régen, jóval a galaktikus találkozás előtt elvesztette gázát.

Ez egy közeli példa a régen történt interakciókra. „Ez egy nagyszerű homokozó a csillagkeletkezés és a galaxisok kölcsönhatásainak megértéséhez” – mondta Elena Sabi, a marylandi baltimore-i Űrteleszkóp Tudományos Intézet munkatársa.

A NASA Hubble Űrteleszkópja még mindig működik, és küldetése 1990-es kezdete óta több mint 1,5 millió megfigyelést végzett.

A Hubble-teleszkópot 1990. április 24-én bocsátották fel a Discovery űrsikló segítségével a floridai Kennedy Űrközpontból.

Nevét Edwin Hubble híres csillagászról kapta, aki 1889-ben született Missouriban.

Vitathatatlanul ő a leghíresebb az univerzum tágulására vonatkozó felfedezéséről és annak előfordulási sebességéről – most ő alkotta meg a Hubble-állandót.

A Hubble-teleszkóp nevét a híres csillagászról, Edwin Hubble-ról kapta, aki 1889-ben született Missouriban (a képen)

A Hubble 1990-es küldetése óta több mint 1,5 millió megfigyelést végzett, és mintegy 18 000 tudományos közlemény megjelentetésében segített.

Körülbelül 17 000 mérföld/órás (27 300 kilométer/óra) sebességgel kering a Föld körül alacsony Föld körüli pályán, körülbelül 340 mérföld magasságban.

A Hubble vezetési pontossága 0,007 ívmásodperc, ami hasonló ahhoz, hogy egy Franklin D. Roosevelt fejére fókuszált lézersugarat egy körülbelül 200 mérföldre (320 km-re) lévő érménél tudjon megvilágítani.

A Hubble-teleszkóp Edwin Hubble-ról kapta a nevét, aki a Hubble-állandó létrehozásáért volt felelős, és minden idők egyik legnagyobb csillagásza.

A Hubble alaptükre 2,4 méter széles, teljes hossza pedig 13,3 méter (43,5 láb) – egy nagy iskolabuszé.

A Hubble 1990. áprilisi felbocsátása és közzététele a csillagászat legjelentősebb előrelépését jelentette a Galileo-teleszkóp óta.

Öt szolgálati küldetéssel és több mint 25 éves működéssel az univerzumról és a benne elfoglalt helyünkről alkotott képünk soha nem volt ugyanaz.