A pakisztáni kórház elsüllyed, ahogy a víz által terjedő betegségek terjednek

SAHWAN, Pakisztán (október 3.) (Reuters) – A dél-pakisztáni Sehwan kisváros fő kormányzati kórházának sürgősségi osztálya túlzsúfolt.

Egy közelmúltbeli látogatás alkalmával a Reuters azt látta, hogy emberek százai zsúfolódtak össze szobákban és folyosókon, akik kétségbeesetten próbálták kezelni a maláriát és más olyan betegségeket, amelyek az elmúlt évtizedek legsúlyosabb árvizei után gyorsan terjednek.

A tömegben Naveed Ahmedet, az Abdullah Shah Egészségtudományi Intézet sürgősségi osztályának fiatal orvosát öt-hat ember veszi körül, akik megpróbálják felkelteni a figyelmét.

A 30 éves férfi megőrzi hidegvérét, miközben a segélyszolgálatok hosszan tartó szolgálatai küzdenek az otthonaik mérföldeiről érkező betegek ezreivel, miután otthonukat elöntötte a víz, amikor augusztusban és szeptemberben zuhogtak az esők.

„Néha annyira elfáradtunk, hogy úgy érzem, összeesek, és kezdek csöpögni” – mondta mosolyogva Ahmed a Reutersnek, miközben egy csésze teát kortyolt a kórházi menzán egy rövid szünetben.

– De ezeknek a betegeknek az imái miatt folyamatosan haladunk előre.

Ahmed az élvonalban van a betegségek és a halál megfékezéséért folytatott harcban Dél-Pakisztánban, ahol városok és falvak százait vágta el az emelkedő víz. Az árvíz körülbelül 33 millió embert érintett egy 220 millió lakosú országban.

A klinikájára minden reggel érkező 300-400 beteg többsége, köztük sok gyermek, maláriában és hasmenésben szenved, bár a tél közeledtével Ahmed attól tart, hogy más betegségek is gyakoribbá válnak.

„Remélem, hogy az árvíz miatt kitelepítettek még a tél előtt hazatérhetnek; (ha nem) légúti megbetegedéseknek és tüdőgyulladásnak lesznek kitéve sátrakban élve” – ​​mondta.

Pakisztániak százezrei, akik elhagyták otthonaikat, az elszállásolásukra létrehozott kormányzati táborokban, vagy egyszerűen a szabadban élnek.

A több száz négyzetkilométeren elterülő pangó árvíz néhol két-hat hónapig is elhúzódhat, és már széles körben elterjedt bőr- és szemfertőzésekhez, hasmenéshez, maláriához, tífuszhoz és dengue-lázhoz vezetett.

A válság különösen nehéz időszakban sújtja Pakisztánt. Gazdasága válságban van, és a Nemzetközi Valutaalap hiteleiből áll, ezért nem rendelkezik elegendő forrással az árvizek hosszú távú hatásainak kezelésére.

Csaknem 1700 ember halt meg az özönvízszerű monszuneső és az olvadó gleccserek okozta áradásokban. Pakisztán a károk költségét körülbelül 30 milliárd dollárra becsüli, a kormány és az ENSZ pedig az éghajlatváltozást okolta a katasztrófáért.

A hatóságok szerint több mint 340 ember halt meg az árvizek okozta betegségekben.

második katasztrófa

Az egészségügyi minisztérium szerint a legrosszabbul érintett Sind tartományban július 1-je óta 17 285 maláriás esetet erősítettek meg.

A mentési és árvízvédelmi szakasz utáni járványkitörések kockázatára számítva a szindhi kormány több mint 5000 egészségügyi szakembert próbál ideiglenesen alkalmazni a legsebezhetőbb területeken.

„Hiányzik a humánerőforrásunk, tekintve a példátlan esőzések és árvizek nyomán jelentkező járványterhek mértékét” – mondta Qasim Soomro, a szindhi kormány tartományi helyettese és parlamenti egészségügyi minisztere a Reutersnek.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) aggodalmának adott hangot a közelgő „második katasztrófa” miatt, amely a víz által terjedő betegségek országszerte terjed, különösen Szindhban.

A Sehwan Kórház osztályán egy magas lázas fiatal férfi ült az ágyon a fő sürgősségi osztályon kívül. Édesanyja Ahmedhez futott, aki ellátta a beteget, és megkért egy nővért, hogy tegyen hideg borogatást a homlokára.

A levegő sűrű volt a nedvességtől, és nem volt elég légkondicionáló a zsúfolt, családi folyosókon a hőmérséklet lehűtésére. A kórtermek zsúfolásig megteltek, és több beteg is feküdt egy maroknyi ágyon.

Ahmed, egy egyetemet végzett Kínában, leírta, milyen stressz alatt volt ő és a többi egészségügyi személyzet.

„Egy ilyen beáramlás mellett nem várhatjuk meg a vizsgálati eredményeket, hogy minden beteg elkezdje a kezelést” – mondta, hozzátéve, hogy amint észleli a tüneteket, elkezdi a malária elleni gyógyszeres kezelést.

A sehwani intézet a közeli városokból és régiókból érkező embereket szolgálja ki, beleértve a táborokban élőket is, miközben a víz apad és megkezdődhet az újjáépítés.

Jagan Shahani lánya elvesztette eszméletét, miután körülbelül egy hete belázasodott. Csónakkal kijutott elárasztott falujából, Bhajarából, és leparkolt egy autót a közeli úton, amely Sehwanba vitte őket.

„Az orvosok azt mondták, hogy maláriája van” – mondta a múlt hét végén. „Ez a negyedik éjszakánk itt. Nincs itt semmi ennivaló, de Isten olyan kedves volt, hogy mindenről gondoskodjon” – tette hozzá Shahani, akinek 15 éves lánya, Hamida lábadozik.

A város szélén lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek százai sorakoztak fel a Lal Bagahban, egy sátortáborban, ahol a lakóhelyüket elhagyni kényszerült családok nyílt tűzön készítik el a teát és a reggelit.

A Sehwanon áthaladó Indus autópályát IDP-táborok tarkítják.

Vannak, akik elkezdenek hazamenni, ahol a víz már kellően leapadt, de nem mindenki ilyen szerencsés.

„Itt senki sem segít rajtam, csak Isten” – mondta Madad Ali Bozdar. – Imádkozom Istenhez, hogy apadjon a víz a falumban, és menjek vissza az otthonomba.

Az 52 éves Buzdar a Manshar-tó északkeleti partján fekvő Bubek városból származik. Pénteken azt mondta, hogy faluja még mindig 3-4 méteres víz alatt van. Arra számított, hogy körülbelül két hónap múlva térhet vissza.

Vágó: Mike Collette White és Raju Gopalakrishnan

Kritériumaink: Thomson Reuters bizalmi alapelvek.