Tesztek Android Google Apple Microsoft Samsung Huawei Nokia Linux Biztonság Tudomány Facebook Film
ga
/ContentUploads/A1092/huawei_p10_1_androbit.jpg

Huawei P10 okostelefon teszt – Fontolva haladó

2017.03.25. 19.03
Szerkesztőségünk megkapta a Huawei idei csúcsmodelljét, a Huawei P10 okostelefont, ami a 2017-es év egyik különleges szereplője. A kínai vállalat ugyanis egy nagyon óvatos, megfontoltan haladó fejlesztést leplezett le a P10 személyében. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak néhány paraméterében tér el a tavaly bemutatott P9-től.



Nincs széltől szélig érő, lekerekített kijelző, sem kijelzőbe integrált ujjlenyomat-olvasó, sem számítógép-üzemmód – csupán olyan motorháztető alatti fejlesztések, amikkel a 2016-os év istenkirályává válhatott volna.



Ez persze azt is jelenti, hogy a kipróbált és bizonyítottan megbízható technológiákat preferáló felhasználóknak nem is kell keresgélniük tovább, ugyanis a Huawei P10 az idei év egyik legmegbízhatóbb okostelefonja lesz – tekintettel arra, hogy a riválisok jóformán kísérleti technológiákkal próbálnak bizonyítani a piacon.


Csomagolás, külső



A készüléket egy középen szétnyitható (mágneses technológiával rögzített) fehér dobozban kaptuk – ezzel kapcsolatban érdemes vigyázni, nehogy kiforduljon a kezünkből kinyitás közben.



A készülék külseje átlagosnak tekinthető: átlagos méret, átlagos kijelző/előlap arány, az árkategóriára jellemző magas minőségű gyártói kivitelezés. Összességében nem lehet belekötni, az eddig bemutatott okostelefonok között nagyon szép telefonnak számít – az már más kérdés, hogy ez mennyire lesz elég az idén bemutatásra kerülő „nagyok” mellett azon felhasználók szemében, akiknek az extravagáns külső nagyon fontos szempont.



Az alumíniumborítás stabilitására és masszívságára sem lehet panasz, a készülék nem recseg, nem csavarható és nincsenek megnyílt illesztések – a hajat és a szakállat sem csípi be, mint egyes modellek. A precizitás már rég nem olyan téma a Huaweinél, amivel kapcsolatban hiányosságokkal találkozhatunk.


Kijelző



A P9 5,2 hüvelykes kijelzőjéhez képest a P10 IPS-NEO LCP kijelzőjének mérete 0,1 hüvelyket csökkent, a készülék mérete viszont alig változott, így a P10 kijelző/előlap aránya egy hangyányit rosszabb, de tekintettel az 1920×1080 pixeles felbontásra a pixelsűrűség (jelentéktelen mértékben) 432 ppi-re nőtt.



A maximális fényerő szinte vakító, a szaturáltság pedig a Samsung-telefonokéhoz hasonló mértékű, tehát egy piros tulipánmezőt alig lehet megkülönböztetni egy egységesen piros színnel kitöltött JPG-től.


Kamera



A készülék kijelzőjének legnagyobb erőssége a kamerájában rejlik. A dupla hátlapi Leica kamerából az egyik egy 20 megapixeles, a másik egy 12 megapixeles modul, amikhez f/2.2 apertúrát és optikai képstabilizátort is kapunk – videózás terén 2160p@30fps, 1080p@60fps felbontásra képesek és rendkívül gyors (PDAF + lézeres) fókuszra képesek, az ember megállás nélkül készítheti a képeket, a rendszer egy negyed másodpercet sem gondolkodik. Az autofókusszal ellátott előlapi Leica kamerára sem lehet panasz, 8 megapixel és f/1.9 apertúra, ami a gyakorlatban meglepően minőségi képek készítésére alkalmas.
















Az elkészült képek minőségiek, még a zoomolással is csupán mérsékelt minőségromlást tapasztalhatunk, ugyanakkor időnként indokolatlanul (valószínűleg világosabb tárgyakat keresve) elrontja a fókuszt, ahogyan az látható az első mozsáros képen is. Ezt csak manuális érintgetéssel javíthatjuk. Az előlapi kamera (kikapcsolható) szoftveres portrémódjával érdemes vigyázni, ugyanis szoftveres (körberajzolós) háttérhomályosítást végez, ami gyakran hibázik (hagy homályosítatlanul nagy területeket például a hajnál), méghozzá elég csúnyán.

A profi felhasználók szupergyors HDR-módot és Pro-módot is kapnak, a Kamera appon való felfelé csúsztatással, ahol az ISO értéktől kezdve a fehéregyensúlyig mindent beállíthatnak.


Hardver



Ebben az ár- és teljesítménykategóriában úgy gondolom, felesleges rugózni a gigahertzeken, a gördülékenységet már túl sok tényező határozza meg, kezdve az erőforrás-gazdálkodástól, a futtatott appokon át, egészen a rendszer optimalizáltságáig. Az viszont biztos, hogy a Huawei P10 agyául szolgáló nyolcmagos HiSilicon Kirin 960 (4×2,4 GHz Cortex-A73 + 4×1,8 GHz Cortex-A53) rendszerchip, a Mali-G71 MP8 grafikus gyorsító és a 4 GB RAM bőven elegendő minden feladatra, semmilyen szaggatással, sem belassulással nem találkozhatunk még „nagyobb” appoknál sem. Egyedül a felhőalapú appok (Facebook, Messenger, Instagram, stb.) szervereinek lassú válaszideje miatt találkozhatunk „homokórával”.



A 7 milliméteres készülékvastagsághoz képest egy kifejezetten nagy kapacitású, 3200 mAh-s akkumulátort sikerült beszuszakolni a burkolatba, szóval az akkumulátoridőre sem lehet panaszunk, a P10 a nap végén biztosan nem fog töltőért hisztizni.



Ehhez még választhatunk 32, illetve 64 GB belső tárhelyet, amit 256 GB-ig bővíthetünk microSD-kártyával. A készülék ujjlenyomat-olvasója az előlapra került, a feloldási idő pedig 0,3 másodpercre csökkent, persze az ujjlenyomat megadásánál érdemes a legkülönfélébb fogási pozíciókban nyomogatni a Home-gombot.


Szoftver



A készülék fedélzetén az Android 7.0 Nougat operációs rendszer fut, rajta az Emotion UI 5.1 grafikus felülettel. Szerencsére megkíméltek minket a felesleges sallangoktól, az alap alkalmazásokon túl alig fedezhetünk fel olyan appokat, amiket a fejlesztőiken kívül senki sem fog használni.

A rendszer egyetlen részébe tudok belekötni, de abba nagyon. Ha a készülék bemutatása előtt a gyártó megkérdezte volna, hogy a kiválasztott ikontéma megfelelő lesz-e ehhez a készülékhez, akkor kitört volna belőlem a röhögés. Ehelyett csak döbbenten álltam és tátva maradt szájjal néztem a kezdőképernyőt, amiről nehezen hittem el, hogy egy Huawei-döntés eredménye és nem egy 10 ezer forintos ChiPhone gagyi próbálkozása.



A rendszer által használt ikonok annyira csúnyák, hogy az ehhez hasonló megoldások még a Google Playben is a találati lista legvégére kerülnek: Ilyen üvegszerű, túldizájnolt izék, amiknek stílusa már a 2000-es években is erősen erőltetettnek és ízléstelennek számított. A Témák alkalmazással szerencsére más (ikon)téma is választható, de mindegyiknél fent fog állni a Material Designtól való eltérés miatti stíluskeveredés.

Gyári appok terén megkapjuk a Google alkalmazásait (Chrome, Gmail, Térkép, YouTube, Drive, Play Zene, Play Filmek, Duo, Fotók, Dokumentumok, Táblázatok, Diák, Google+, Play Könyvek, Play Újságos, Play Játékok), az EMUI alap alkalmazásait, mint a Telefonkezelő, a Témák, a Zene, a Videók, a HiGame, az Egészség, a Naptár, a Jegyzettömb, az E-mail, a HiCare, az Üzenetek, a szokásos Eszközök (Fájlok, Számológép, Óra, stb.), az Instagram, a TripAdvisor, a Todoist és a Facebook.

A rendszer és az appok átlagosan a rendszermemória 40 százalékát használják fel, tehát bőven marad hely a memóriaigényesebb alkalmazások kiszolgálásra is.


Összegzés



Ahogyan arra a címben is utaltam, a Huawei P10 a 2017-es évben biztosan nem fog technológiai innovációs díjat nyerni, személyében csupán a P9 apró frissítéséről beszélhetünk. Semmi eget rengető, világelső újítás, csupán egy telefon, ami akár 2016-ban is megérkezhetett volna.



Ugyanakkor pont ez az, ami miatt sokak számára ajánlott lehet a Huawei idei üdvözkéje. Kipróbált és bizonyítottan jó megoldások kerültek be a készülékbe, tehát fel sem vetődnek a kísérletezések miatti kockázatok, amikkel más gyártók készülékeinél már több ízben találkozhattunk. A Huawei P10 200 ezer forint feletti listaára viszont egy olyan jellemző, amihez már tényleg a személyes megítélés kell. Elsőre kicsit soknak tűnhet, de az idei riválisok bőven ezen ár felett lesznek.


  • Kijelző: 10 pont

  • Dizájn: 8 pont

  • Ergonómia: 10 pont

  • Szoftver: 7 pont

  • Hardver: 10 pont

  • Kamera: 9 pont

  • Ár/érték: 8 pont

  • Végeredmény: 8,9 pont