Tesztek Android Google Apple Microsoft Samsung Huawei Nokia Linux Biztonság Tudomány Facebook Film
ga
/ContentUploads/A482/ubuntu_14_04_menus_in_window.jpg

Ezért kukáztam az Ubuntu asztali környezetét

2014.07.02. 18.47
Ahogyan az a publikált képernyőmentéseimből már sejthető volt, április folyamán, több évnyi openSUSE-használat után úgy döntöttem, próbaképpen áttérek a világ legnépszerűbb Linux-alapú asztali operációs rendszerére, az Ubuntura.

Mivel nem vagyok híve a „mellételepítős és bármikor visszatérős” megoldásoknak, az Ubuntut az openSUSE helyére telepítettem, tehát rákényszerítettem magamat a mindennapos használatra. A kaméleonos operációs rendszert KDE asztali környezettel használtam, tehát minden szempontból komolynak tekinthető váltáson estem át. Nem kisebben, mint egy Windowsról Ubuntura váltó felhasználó.

Az Ubuntut a meglehetősen egyszerű telepítési folyamat után némelyik esetben meglehetősen kezesnek, némelyikben pedig kifejezetten szerencsétlennek találtam. Főleg a harmadik féltől származó szoftverek (Google Chrome, Spotify, stb.) telepítése körülményesebb, a csomagkezelési problémákról nem is beszélve, amiket sok esetben csak manuális gányolással lehetett megoldani és amit egy mezei felhasználó biztosan nem fog tudni orvosolni. És bár a különböző szoftverfejlesztő csoportok manapság elsősorban az Ubuntut preferálják és biztosítják rajta szoftverük „megbízható” működését, annyival jobb támogatást nem tapasztaltam, amiért érdemes lenne egy openSUSE-t eldobni.

De térjünk is rá az Ubuntu legegyedibb vonására, a Unity asztali környezetre, amivel a Canonical meg szeretné váltani a világo(ma)t! Az első észrevételem vele kapcsolatban, hogy a KDE-hez képest elképesztően buta. – A Unity asztali környezetbe az én szótáramban az asztali felület és az alapértelmezett szoftverek is beletartoznak. – Itt persze a rajongók mondhatnák, hogy a butaság nem egyenlő az egyszerűséggel és a letisztultsággal, de sajnos én is tisztában vagyok a fogalmak közötti különbséggel:

  • A grafikai elrendezés és a különböző GUI megoldások borzalmasak.

  • 2014-ben egy alapértelmezett vágólapkezelőt azért elviselnék.

  • Külső adathordozók (pendrive, SD kártya, stb.) csatlakoztatásakor pánikszerűen megnyíló fájlkezelők ugranak fel, amik aztán újabbakat nyitnak.

  • Az alapértelmezett fájlkezelő mintha 15 évvel ezelőtti igényekhez lenne igazítva. Az indexelés végtelenül lassú és semmilyen kényelmi funkcióval nem próbálja gyorsítani a munkámat.

  • Rendszeres Unity összeomlások jelentkeztek különböző számítógépeken, különböző processzorarchitektúrákon, különböző szoftverek használatakor, napi rendszerességgel.

  • Minden rendszerindulásnál két hibajelentő ablak fogadott, mindig a felületet érintette.


Egy LTS (Long Term Support) kiadású operációs rendszernél ennél sokkal nagyobb megbízhatóságot várok, de ez még csak a probléma egyik fele. Azt már első telepítéskor is furcsálltam, hogy az Ubuntu-Unity páros mérföldekkel lassabban dolgozik az openSUSE-KDE-nél ugyanazon a hardveren. Ehhez, mint kiderült, nagyobb (+200 MB) memóriaigény is társul, szóval a fejlesztők aznap nagyon nem voltak iskolában, amikor a szoftverfejlesztést tanították.



A sorozatos összeomlások és az irreálisan magas erőforrásigény végül arra ösztönzött, hogy tegyek egy próbát Ubuntun a KDE asztali környezettel is. Kiadtam hát a „sudo apt-get install kubuntu-desktop” parancsot és néhány perccel később már át is jelentkezhettem a KDE 4.13.1 asztalra.

A rendszer memória- és processzoréhsége azonnal visszaállt az általam elvárt szintre, sebesség terén pedig végre ismét érezhettem, amikor a számítógéphez képest én rendelkezem rosszabb reakcióidővel. A korábbi állapot, miszerint a KDE nem éppen a legjobb választás Ubuntun, számomra érvényét vesztette. Az Ubuntu „csupán” KDE-vel alkalmas igazán munkára.

Személy szerint a Canonical helyében úgy ahogy van, leállítanám a Unity fejlesztését ezen az ágon és a KDE-t rebrandelném az Ubuntu témájával. Rendelkezésükre állna egy kiforrott, megbízható és jól testre szabható asztali környezet, rengeteg beépített szoftverrel; nem kellene bajlódniuk a fejlesztéssel, csupán egy alap felülettémát kellene karbantartaniuk; maga az Ubuntu pedig egy jóval gyorsabb és kisebb erőforrás-igényű megoldás lenne a mindennapokban. Sőt, ahogy az OMG! Ubuntu! weboldalán látom, erre már kész megoldás is létezik.