16 571
Tesztek Android Google Apple Microsoft Samsung Huawei Linux Okostelefon Biztonság Tudomány Facebook Videojáték Film
16 571
/ContentUploads/A535/lg_g3_flickr_official.jpg
Kattints ide  ➜

LG G3 teszt ‑ Új király az Android trónján

Droppa Béla2014.08.27. 05.56
Az LG az okostelefonok megjelenésekor időben kapcsolt, azonban egy ideig nagyon nem állt össze a kép a koreai gyártónál, ugyanis sok mindenben elsők próbáltak lenni, emiatt nem volt kellőképpen sok idő lefejleszteni, továbbá tesztelni a piacra dobott okostelefonokat. Ennek eredményeként születhetett meg az Optimus 2X, ami bár a világ első kétmagos okostelefonja volt, sem sebességben, sem egyéb tulajdonságaiban sem vehette fel a versenyt a Samsung vagy a HTC aktuális zászlóshajójával.

Teltek-múltak a hónapok, majd 2012 elején bemutatkozott az Optimus 4X HD, ami viszont ár/érték arányban verte mind a Galaxy S3-at, mind a HTC One X-et, utóbbit természetesen fölényesen. Ekkor már látszódott, hogy a hardver összeállításával már többet törődtek, de két éve a szoftverrel volt a gond. Nem igazán érkeztek rá a frissítések, így a felhasználók más cégek háza táján kezdtek körülnézni. Aztán tavaly nyár végére végre megtört a jég: dobták a nevetséges Optimus nevet, helyette külön termékvonalakat jelentettek be, amelyeket betűkkel illettek.

A csúcsszéria a G-vonal lett, amelynek az augusztusban leleplezett – és később általunk is leteszteltG2-vel kikristályosodtak az extra funkciói: a káva szemet kápráztatóan vékony, a gombokat a hátoldalra száműzték, a kijelző fantasztikus, továbbá a burkolat alatt dohogó hardvert sem kell félteni. Itt már a szoftverezettség is rendben volt, és azóta például a hajlított G Flex is megjelent, ami többek között az Androbit tesztjében is remekelt. A G2-t nemcsak az elemzők és az újságírók imádták, hanem a felhasználók is: ez lett a legnagyobb darabszámban értékesített LG-okostelefon.

Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy mint minden eszköznek, ennek is voltak hibái, vagy inkább hiányosságai, amelyeket orvosolni kellett. Épp emiatt a felhasználói visszajelzések alapján került megtervezésre és kivitelezésre az LG G3, ami az OPPO Find 7-tel karöltve a legerősebb készüléknek járó díjat is bezsebelheti. Sokan azonban a nálunk sajnos még nem annyira ismert márkanév miatt nem választanák az általunk is tesztelt Find 7-et, így a komoly kihívók megérkezéséig a G3 foglalhatja el Magyarországon a papíron legerősebb okosmobilnak kijáró helyet.


Csomagolás, külső



A G3-at egy minimalista kartonban kaptuk meg, amelynek felületére csupán a terméknév, továbbá az MWC-n bezsebelt díj került felvésésre. Az egyéb területeken a hátlapra hajazó felfestés díszíti a csomagolást. A tetőt leemelve a csúcsmobil tárul a szemünk elé, alatta a szokásos tartozékokat találni: hálózati töltőfej, micro-USB kábel, illetve fülhallgató került a kartondobozba. Utóbbi egészen kiváló, a dizájn és a hangzás is megfelelő.

Az okostelefont kézbe véve elsőként az fog feltűnni, hogy milyen könnyű az egész masina, továbbá mennyire vékonyak a kávák. Azt figyelembe kell venni, hogy egy 5,5 hüvelykes képernyővel megáldott eszközről beszélünk, ettől függetlenül az öthüvelykes HTC One M8 is jóval magasabb nála. Az előoldalon a fantasztikus kijelző fölött a beszédhangszóró, néhány szenzor, továbbá a csupán 2,1 megapixeles szelfikamera rejtőzik. A panel alatt mindössze egy LG-logó hívja fel a figyelmet a gyártóra.

Annak ellenére, hogy a gombokat az oldalakról a hátlapra száműzték, még így is tartogat meglepetéseket ez a négy él. Alul csoportosul a legtöbb dolog, ide került a microUSB 2.0, az elsődleges mikrofon, valamint a 3,5 milliméteres jack aljzat is. A felső részen a televíziók távirányításához nélkülözhetetlen infravörös port kapott helyet. Véleményem szerint a hátoldal a legizgalmasabb minden kiterjedés közül, ugyanis a G2-ben imádott gombokat tovább finomították, szebbek és használhatóbbak lettek.



Ezen kívül az egész hátlap megújult, a korábbi feketés színt leváltotta az arany és barna közötti fantasztikus átmenet, ami nem utolsó sorban szálcsiszolt alumíniumhoz hasonló bevonatot kapott. Ez olyannyira megtévesztő, hogy a legtöbb ember valamilyen fémnek gondolta, amíg nem árultam el, hogy ez bizony plasztik. Egyébiránt a kamerát egy lézeres autófókusz, illetve egy dupla LED-villanó fogja közre, alattuk a hangerőszabályzó gombpár és a bekapcsolóbillentyű szentháromsága öleli egymást. A hatosfogattól még lejjebb egy újabb gyártói logó került felfestésre, majd alul egy hangszóró található.

Kiemelném, hogy utóbbi zajkeltő 1 Wattos, vagyis felettébb hangos. De nem ez az egyetlen pozitív tulajdonsága: a dinamikatartomány és a magas-mély hangok is az átlagnál jobban érvényesülnek a hátoldali hangszórón. Amennyiben ebből kettő lenne, talán már a HTC One M8-at is verné, de így azért még nem éri el az iparági etalon szintjét.

Bónusz, hogy a hátoldalt borító plasztiklemezt a műanyag mivoltának köszönhetően el lehet távolítani – ellentétben a HTC One M8-cal –, így lehet behelyezni a microSD, valamint a microSIM-kártyákat. A fejlesztőmérnökök tanultak a hibájukból, és a G2 nem eltávolítható akkumulátorát eltávolíthatóvá tették. Ez egy hatalmas pluszpont a G3-nak, ugyanis sajnálatos módon egyre kevesebb gyártó lépi meg ezt, annak ellenére, hogy a felhasználók nem szeretik, ha nem tudják kiszedni az akksit.



Véleményem szerint az LG nagyon eltalálta a külsőt, egyből a legszebb okostelefonok közé repült a G3, köszönhetően a lenyűgözően vékony káváknak, a fantasztikus hátlapnak, de a kamera körüli dolgokról sem szabad megfeledkezni. Ez azonban csak az érem egyik oldala: a felhasználók legnagyobb hányadának a strapabírás is legalább akkora fontossággal bír, mint a megjelenés. Nos, ebben is remekel a koreaiak üdvöskéje, nyomorgatás, erősebb csavargatás hatására sem kezd el recsegni, ami annak fényében meglepő, hogy egy a hátlap és az akku is eltávolítható.


Kijelző



Ahogy már említettem, az LG G3 előlapján egy 5,5 hüvelykes True HD-IPS+ LCD panel uralkodik, azonban a felettébb jó helykihasználás miatt egy átlagos öthüvelykes méreteivel van megáldva a koreai masina. Nem ez az egyetlen tulajdonság, amivel kitűnik a tömegből a távol-keleti kijelző: a felbontás nem a megszokott 1080p FullHD, hanem az OPPO Find 7-hez hasonlóan itt is QHD felbontást kapunk, ami a gyakorlatban 2560×1440 pixelt jelent. Ez nagyon-nagyon sok, több mint három és félmillió pixel terpeszkedik a panelen.



Összehasonlításképpen: a sima HD-nél (ami három éve még a csúcsot jelentette) négyszeres, a FullHD-nál pedig 1,8-szoros a szorzó, ha az effektív pixelek számát nézzük. Itt azonban el kell gondolkodni: ér-e valamit ez az észbontó képpontszám? Ami azt illeti, igen is, és nem is. Igen, mert egy 2K és egy 1080p kijelzőt egymás mellé téve látható a különbség, azonban normál körülmények között jobban számít a panel technológiája, a betekintési szögek, továbbá a fényerő.

Nem mintha ezekkel bármi probléma lenne, azért elmondanám, hogy a képernyőt bármely irányból nézve világos, színekkel teli és éles képet látunk, direkt napsütésben sem kell félteni az LG G3-at, viszont apróbb betűs szövegeket nem kényelmes rajta olvasni ilyen fényességi körülmények között, mert a bevonat felettébb tükröződik.


Kamera



Az LG egyik kulcsfontosságú marketingstratégiája a G3-mal kapcsolatban az, hogy kihangsúlyozzák az 1/3”-es, 13 megapixeles, lézeres autófókusszal, illetve kéttónusú LED-villanóval megspékelt kamera képességeit. Ha ez nem lenne elég, a koreai gyártó mindezeken kívül optikai képstabilizátorral, egy fantasztikus felhasználói felülettel, és nem utolsó sorban 2160p, vagyis 4K videófelvételi lehetőséggel dobta fel az amúgy sem unalmas listát.



A lézeres autófókusz az LG válasza a Samsung Galaxy S5 agyonreklámozott, elvileg 0,3 másodperces fókuszálási idejére. Azonban a kis lézer nemcsak a fókuszidőt gyorsítja meg, hanem szebb színeket, és nagyobb átlagos fényerőt is biztosít, ezt is valószínűleg a pontosabb mérési adatoknak köszönhetően. Nos, ez egy olyan funkció, ami nagyjából az egész iparágat lesokkolta, ugyanis a 13 megapixeles fényleső sokkal jobb felvételeket készít, mint amilyeneket vártunk volna tőle. Automata módban ritkán láthatunk ilyen magabiztos teljesítményt, amelyet az extra módokkal csak fokozni lehet.

Azonban a hagyomány szerint most is a felhasználói felület elemzésével előzöm meg a képminőség részletezését. Két mód van, amelyek megjelenítése között óriási különbség van: a beállításokat elrejthetjük vagy megjeleníthetjük a kijelzőn fotózás közben. Előbbit akkor ajánlom, ha 16:9 képarányban, gyorsan kell kép(eke)t lőnünk, minden egyéb esetben az „extrább” mód használata a javallott. Egyszerű módban – nevezzük így – csupán egy vissza gomb, a legutóbbi elkészült alkotás piktogramja, illetve a normál módot előhozó billentyű látható a képernyőn, exponálni a kijelző megérintésével lehet.



Normál módban egy jóval tradicionálisabb UI-t kapunk: alul a vissza gomb és a galéria ikonja kiegészül egy exponáló- és videóbillentyűvel, felül pedig a beállítások, a fényképezési módok, a szelfinézet és a vaku babrálható. A további beállításokban a fénykép és videó méretét, a HDR-t, a hangra exponálást, segédrácsot, illetve időzítőt kezelhetünk. Mindezeket a leírtak alapján nehéz elképzelni, ezért a fenti képernyőkép-sorozaton meg lehet róla bizonyosodni a saját dupla szempárunkkal is.

Most végre rátérhetünk a képminőségre is: ahogy már leírtam, automata módban is meggyőző az eredmény, és ezt tovább lehet fokozni, amennyiben az extrább funkciókat is bevetjük. Az automata képeken elegendő a részlet, színekből is kellőképpen sokat találunk rajta, az expozíció és a fókusz kifogástalan. Az algoritmus és az érzékelő képességeit hűen demonstrálja az első kép, ami reggel, a vizes fűben készült, és amelyen a valóságban is csillogott a fű.

A következő képen az alpesi fenyő ágának végéről készült makrókép látható, majd egynéhány éjszakai fotó következik az augusztus 20-i tűzijátékról és a Duna budai partjáról. Mindezek után a fényképezéshez kedvezőtlen fényviszonyok közepette elkészített nappali képek sorakoznak, amelyek szintén színekben gazdagok, élesek és sehol nincsenek kiégve. Az utolsó fotón szintén országunk legnagyobb folyójának partját figyelhetjük meg egy HDR képen.









Természetesen panorámákat is készítettem az LG G3-mal, az éjszakainál kicsit bemozdult az egyik szelet, de ez az én hibám volt, nem a masina rontott. A második – ami nappal készült – viszont kifogástalan, a színek, az illesztés és az élesség is korrekt, hibákat tüzetes kereséssel sem találtam.





Videós téren sincs szégyenkezni valója a koreai gyártó csúcsmodelljének, bár kicsivel kisebb kontrasztot, illetve jobb színkezelést vártam az algoritmustól. Úgy tűnik, hogy ebben a tulajdonságában nem tudja verni a csúcstartó Galaxy S5-öt, bár egy szoftverfrissítés könnyedén változtathat az eredményeken.


Hardver



Nem meglepő módon hardveres téren sem kell félteni az LG üdvöskéjét. Nem sokat gondolkoztak a tervezőasztaloknál, amikor megálmodták, hogy mit passzíroznak be az aprócska műanyag házba, ugyanis a jelen pillanatban legerősebb elérhető vas dübörög a plasztikból készült héj alatt. Ez a gyakorlatban egy 4 magos, magonként 2,5 GHz-es Krait 400 alapokon nyugvó Qualcomm Snapdragon MSM8974AC 801-et, 3 GB RAM-ot, 32 GB belső tárhelyet, továbbá egy Adreno 330 grafikus gyorsítót jelent.

Azt viszont meg kell jegyezni, hogy a 16 GB-os belső tárhellyel szerelt kiadásba csupán 2 GB került a közvetlen hozzáférésű memóriából. Extra, hogy az LG G2-vel ellentétben itt végre lehetségessé vált a microSD kártya behelyezése, ezzel akár további 128 GB-nyi felhasználói tárolóhelyet kreálhatunk. Nem meglepő módon a szintetikus sebességtesztekben igen jól teljesít a gép, kevés kihívója akad a jelenlegi palettából.

 LG G3HTC One M8OPPO Find 7
AnTuTu v4.x329833384337768
Vellamo Metal144312881658
Vellamo HTML5231017493371
Quadrant Standard240552426222293
Linpack Single302,647 MFLOPS384 MFLOPS465,741 MFLOPS
Linpack Multi587,689 MFLOPS795 MFLOPS810,897 MFLOPS


Az akkumulátor mérete 3000 mAh, ami pontosan ugyanakkora, mint amekkorát az elődmodellbe szereltek. Minden bizonnyal a kivehető mivolta miatt nem lehetett tovább növelni, hiszen a külső műanyagköpeny helyére építettek volna még egy kevés akkumulátort, amennyiben nem lenne eltávolítható. Ebben az esetben jön elő igazán, hogy tényleg minden megoldásnak vannak előnyei és hátrányai. Viszont az acélosabb hardver miatt nálam nem teljesített annyira jól a G3, mint anno a G2, ami adott esetben akár két napot is minden további nélkül kibírt. Az utódra inkább jellemző az egy-másfél nap, amelyben már benne van a 30 százalék alatt automatikusan aktiválódó energiatakarékos üzemmód is.

Adatkommunikációs téren is egy igazi csúcsmobilról beszélünk, négysávos 2G és 3G, valamint hétsávos 4G LTE került be a nálunk is piacra kerülő D855 modellszámot kapott masinába. Mindezt az amúgy sem rövid listát egészíti ki a Wi-Fi a/b/g/n/ac, a DLNA, a Bluetooth 4.0 LE, az NFC és az infravörös port. Egyetlen hiányosságot hozhatok fel, ez márpedig az, hogy az USB csupán 2.0-ás, és nem a legfrissebb 3.0 szabvánnyal érkezik.


Szoftver



Szoftveres téren sokaknak felemás érzéseik támadtak, azonban nekem ez a felemásság tetszik. A felhasználói felületet, ha nem is alapjaiban, de mindenesetre eléggé átalakították, immár az Optimus UI legfrissebb verziója is az egy-másfél éve begyűrűzött flat irányelv részeként éli napjait. Mindemellett funkcionalitásában azonban nem változott túl sok minden, mondhatnám azt is, hogy a tavalyi megoldásokon alig változtattak, nem adtak hozzá extrákat. Ezt azonban üdvözlöm, mert a Samsunggal ellentétben itt tényleg arra figyeltek, amire szükség volt, és nem értelmetlen fícsörök tömkelegével próbálták a felhasználókat elkábítani.



A kezdőképernyőn el lehet helyezni minialkalmazásokat az óra sávjába, ezek között horizontális görgetéssel lehet váltogatni. Alul öt darab applikáció indítóikonja várakozik arra, hogy amennyiben egyből őket szeretnénk megnyitni, megkönnyítsék a dolgunkat. Egyébiránt itt is él a duplakoppal való feloldás, továbbá a Knock Code is, amellyel az illetéktelen betolakodók ellen védhetjük az okostelefont.

Főképernyőből alapesetben hármat kapunk, ebből kettő az Androidból megszokott darab, amelyre indítóikonokat, mappákat és widgeteket pakolhatunk, és van egy, ami a G nevet viseli (bizonyára ez a telefon G-pontja), ezen pedig az aktivitásunkat követhetjük nyomon. A G2-höz hasonlóan ebben az esetben is a képernyőre száműzték a gombokat, és koreai jó szokás szerint a szín, illetve a billentyűk sorrendje is szabadon megadható.



Az értesítési sáv nem tartogat meglepetéseket: a dátum és az idő, néhány gyorsikon, majd az értesítések sorakoznak. A gyorsbeállításokat egyébként jobbra-balra lehet görgetni, vagyis nem a Samsung-féle raklapnyi kapcsoló tárul adott esetben a szemünk elé. Az értesítéseket a jól megszokott mozdulatokkal lehet kibontani, vagy eltávolítani a listából. Az alkalmazáslista is átlagos, itt is a megjelenés az, ami megadja az egész pikantériáját: rápillantva azt érzem, hogy az egész UI nagyon egyben van, alapos tervezői munka előzte meg.

Az alkalmazásváltó kijelzőt a HTC Sense inspirálta, ugyanis a tajvaniak megoldásához hasonlít az egész felület. Van viszont egy olyan extra funkció, amelyet semelyik One vagy Desire nem tud felmutatni: ez a Dual Window, amelyet ezen a képernyőn egy külön gombbal lehet a legegyszerűbben elérni (a másik lehetőség a vissza billentyű nyomva tartása). Ezzel a funkcióval két applikációt lehet a G3 kijelzőjére varázsolni – egyszerre!



Természetesen a QSlide sem maradhatott ki, ami szintén több ablakos kezelést tesz lehetővé, de más módon. A Dual Window-tól eltér, hogy az ablakok kényünk-kedvünk szerint átméretezhetők jobbra és balra is, illetve az opacitást is lehet állítani. Az infravörös port képességeit a QuickRemote segítségével élvezhetjük ki, ebben nemcsak televíziót, hanem más, IR-porttal felszerelt masinát is konfigurálhatunk. A QuickMemo a G3-on is elérhető, ezzel az elkészült képernyőfotóra jegyzetelhetünk.



Az összes rendszeralkalmazás fantasztikusan egymáshoz illő külsőt kapott, látszik, hogy rengeteget dolgoztak ezen a kiadáson ott a messzi Távol-Keleten. A sebesség is kielégítő, akadásokkal sehol sem találkoztam, mindig azonnal és úgy reagált, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ezzel szeretném elejét venni annak a baljóslatú pletykának, amellyel például a VIP-Phone egyik vásárlójánál szembesültem. A feltételezés arról szól, hogy a brutális hardver ellenére rengetegszer megakad a gép. Ez nem igaz, a G3 nagyon gördülékeny (smooth).


Összegzés



Amikor az LG bemutatta a G3-at, nagyon büszke volt arra, hogy a felhasználói visszajelzések alapján hozták létre ezt a gépet, amelyen láthatóak az elődmodell nyomai, azonban annak a G2-nek a béklyóit és hiányosságait maga mögött hagyta. Az eltávolítható akkumulátor, a microSD-kártyafoglalat, a lézeres autófókusz mind-mind olyan dolgok, amelyeket igazából saját magunknak köszönhetünk, hiszen a mi nyomásunkra kerültek beépítésre a csúcsmodellbe.

Itt azonban nem áll meg a dolog, a G3 ennél sokkal többet nyújt: az észbontó kijelzőről, a fenomenális dizájnról, illetve az ördögien erős hardverről sem szabad megfeledkezni. És van egy olyan adalék, ami tényleg felrakja az i-re a pontot: ez a flat design felhasználói felület, ami letaglózó sebességével és kiemelkedő funkcionalitásával biztos sokak tetszését elnyeri majd. Épp ezen tulajdonságok miatt azt mondhatom, hogy az LG G3-at bárkinek ajánlhatom, aki meg tudja – és szeretné – fizetni.

  • Kijelző: 10 pont

  • Dizájn: 10 pont


  • Ergonómia: 10 pont

  • Szoftver: 10 pont

  • Hardver: 10 pont

  • Kamera: 9 pont

  • Ár/érték arány: 9,5 pont

  • Végeredmény: 9,7 pont
Kattints ide  ➜

Az Androbit technológiai és tudományos magazinnál hiszünk abban, hogy az információ mindenkit megillet. Hosszú évek munkájával megszerzett hírnevünknek köszönhetően megadatott számunkra az a lehetőség, hogy műszaki témájú médiumként is elérhessünk minden internetező korosztályt. Tesszük ezt olyan hírekkel és cikkekkel, amik között egyaránt szerepel nagyobb tömegeket és kisebb szakmai csoportokat érintő tartalom is.

A témák gondos összeválogatásának és a cikkek minőségi kidolgozottságának hála mára Magyarország egyik legnépszerűbb technológiai és tudományos információforrásává váltunk – fejlesztéseinkkel és kutatásainkkal pedig igyekszünk mindig egy lépéssel a versenytársak előtt járni.

A weboldalunkon található, szerkesztőségünk által készített tartalmakra vonatkozó összes felhasználási jogot az Androbit technológiai és tudományos magazin birtokolja. A tartalmak egyes részleteinek felhasználását kizárólag látványos (vagy jól hallható) forrásmegjelöléssel engedélyezzük. A feltételek megszegésének jogi következményei lehetnek. A feltételektől eltérő tartalomfelhasználás kizárólag megegyezés útján lehetséges.
Copyright © 2007-2016 – Makay József (makay@androbit.net)
Hamarosan Apple‑drónok fognak repkedni a fejünk felett
Tizen: A Microsoft .NET közösség segíti a Samsung Linux‑alapú rendszerének fejlesztését
Oroszországban számos internetes szolgáltatás tiltólistára kerülhet
A technológia segít a mentális egészség fenntartásában
Benjamin minden videójában 4 órán át ül és mosolyog
Videókból fog tanulni a mesterséges inteligencia
Felkapott témák
Ezek a különbségek az iPhone- és Android-felhasználók között
Microsoft Surface Phone - Számítógép és okostelefon egy készülékben
Ezek a Huawei-készülékek kapják meg az Android 7.0 Nougat frissítést
Egy alkalmazás bitcoin-terminált csinál a telefonunkból
Keret nélküli kijelzővel érkezik a szétcsúsztatható ZTE Nubia
A Sailfish OS most megelőzheti a Windows Mobile platformot
Állásajánlatok
Gyártástámogató/mérnök gyakornok Referencia kód: PR
Global Order Management Consultant Budapest
Service Desk Analyst
IT helpdesk munkatárs
Head of Ecommerce and Customer Experience- Office Shoes
IT Compliance and web developer [ST-UCWD01]
Java Developer