Tesztek Android Google Apple Microsoft Samsung Huawei Nokia Linux Biztonság Tudomány Facebook Videojáték Film
ga
https://androbit.net/ContentUploads/A770/huawei_honor_4x.jpg

Honor 4X teszt ‑ Nagyképű kínai

2015.05.17. 10.36
A Honor neve visszatérő olvasóinknak már ismerősen csenghet, viszont a frissen csatlakozottak kedvéért elmondom, hogy a kínai Huaweiről levált vállalkozás főleg Európában új brandépítési kampányba kezdett, aminek egy szokatlan üzleti stratégia is a része.

Magyarországon tavaly debütáltak a csúcskategóriás Honor 6 és az alsó-középkategóriás Honor 3C-vel, amik közül az első osztatlan sikert aratott. A másodikról ez már nem mondható el, de az sem egy rossz készülék, az alsó-középkategóriában kifejezetten jó ajánlatnak számít. Az előző bekezdésben vázolt, néhányunknak szokatlan stratégia az, hogy fizikai boltok helyett kizárólag online terítik a készülékeket, és a szolgáltatók sem veszik fel a kínálatukba őket.

Ez valószínűleg az ismeretlenség miatti bizalom hiányának eufemisztikus eladása a média és a végfelhasználók felé, ettől függetlenül jól cseng és lehet is róla írni, vagyis nekem máris tetszik. Jelen tesztalanyunk is a középkategóriában indul hódító útjára, viszont a Honor 4X korrekt áron próbál elég jó hardverrel virítani, nézzük is meg, mire képes! A tesztkészülék rendelkezésre bocsájtását köszönjük a kínai gyártó hazai képviseletének!


Csomagolás, külső



A telefont egy visszafogott babakék, csillogós ezüst betűkkel ellátott dobozban érkezik. Tapintásra és tartósságra is jó első benyomást tesz rajtam ezzel. Sajnos a kiegészítőket nem szórták bő kézzel, a telefon mellé a kötelező töltő és adatkábel kombinációt kapjuk meg, kiegészítve a rövid használatba vételi útmutatással. Sokszor elgondolkodtam már, hogy mi a jobb, a vacak gyári füles vagy a semmilyen füles?



A vacak fülhallgatóval ha zenét hallgatni nem is, de egy-két idegesítő embert megfojtani meg tudnék (drága a zongorahúr). Innen nézve a Honor igen humánus módon hagyja ki ezt az “extrát” a csomagból. A viccet félretéve, a háttérben természetesen az ár alacsonyan tartása húzódhat meg a fülhallgató kihagyása.

A készülék jobb oldalán találjuk a kijelző lezárásáért és feloldásáért felelő gombot és a hangerőszabályzó billentyűpárt. Felül egy másodlagos mikrofon nyílása található, illetve egy 3,5mm-es jack, ahova a nem létező fülhallgatót dughatjuk. Bal oldalt semmi sincs, alul pedig az elsődleges mikrofon nyílását, a szabványos micro-USB aljzatot, valamint a magát hat pontocskának álcázó hangszórót találjuk.

A telefon méretei 152,9×77,2×8,7 milliméteresek. Hagridnak kellene lennem, hogy azt mondhassam rá, nézd már, de kis aranyos! Ne feledjük viszont, hogy ő sárkányokra is mondott ilyesmit, én meg nem vagyok Hagrid. Így hát azt mondom, hogy ez a telefon átlag embernek nem lesz egykezes. Meg lehet fogni egy kézzel, valamennyire még használni is, de a tetejétől az aljáig nem érünk el fogásváltás nélkül, ami ilyen méretek mellett egy kifejezetten veszélyes tornamutatvány.

A hátlap leszedhető, de mielőtt nagyon megörülnél, elmondom, hogy az akksit hagyományos módszerekkel viszont nem távolíthatod el. A két SIM kártyához valamint a micro SD nyílásához csak a telefon szétszedése után férsz hozzá. A hátlap kissé recés, matt kialakítást kapott, amiért mindenki hálás lehet, aki valaha fogott iPhone 5C készüléket a kezében (vagy próbálta meg azt egy vízszintes felületre letenni anélkül, hogy elcsúszna).

A készülék maga eléggé kétszínű, elölről fekete, hátulról fehér. Ki-ki milyen színű telefonra vágyik, ebben a készülékben megtalálja a magának valót, csak a színre szimpatikusabb oldalt kell nézegetnie.


Kijelző



Bárhogy is döntünk, az 5,5 hüvelykes kijelző mindenképp a fekete oldalon van, így a praktikum szempontjából mindenképp ezt az oldalt javasolnám hosszú távú nézegetésre. Az előlapról összesen 1280×720, ergo 921 600 darab pixel kacsint vissza ránk, ami összesen 267 ppi pixelsűrűséget tesz ki. Láttunk már többet is.



De amennyi pixelünk van, az legalább mind IPS darab, és a kalibrálást is eltalálták, elég élethű színeket ad vissza. Sajnos ez nem mindig látszik, különösen akkor nem, ha a kijelzőt kívülről fény éri (például Nap), ám ekkor egy kiválóan használható, 0 milliszekundum válaszidejű tükröt kapunk, így hőbörgésre igazán nincs ok.


Kamera



A készüléknek van kamerája, lehet vele fényképeket készíteni. A hátoldali fényleső felbontása 13 megapixel, találunk mellette egy segédfényt is. A kezelőfelületet a korábbi Huawei mobilokból importálták, az alsó sávban a galéria gyorslinkje, valamint az exponáló- és videóbillentyű sorakozik. A felső sávban választhatjuk ki a fényképmódokat, ezek közül a szépítés, a HDR, a panoráma, a hangjegyzet és a hangos kép magától értetődő, a méréssel az élességet és a fényt külön-külön állíthatjuk.

Nem meglepő módon nem ezzel a fénylesővel fogjuk megnyerni a World Press Photo 2015-öt, de a mindennapok megörökítésére tökéletes lesz, amennyiben kizárólag a telefon kijelzőjén tekintjük meg a végeredményt. Ott egész korrektek a színek, a zajosodás sem vészes és a dinamikatartomány is megfelelő, azonban nagyobb megjelenítőre váltva a minőség arányosan csökken.






Hardver



Elérkeztünk ahhoz a ponthoz ahol a telefon ténylegesen megcsillantja, mit tud. Kapunk két, elég jó processzort. Ugyanis a telefonban vagy egy négymagos Qualcomm Snapdragon 410, vagy egy nyolcmagos HiSilicon Kirin 620 számolgatja a biteket. Kinek mi a szimpatikusabb, azt higgye el, sehol nincs egyértelmű információ a neten, nekem meg sajnos nincs még anyósom, aki protkóján pálcikát reszelhettem volna, hogy magam járjak utána a mítosznak (sanszos egyébként a Snapdragon 410).

Szerencsére abban mindenki egyetért, hogy 2 GB RAM-ot pakoltak a gépbe, ami egy igen jó szám. Mindezt kiegészítve a 3000mAh-os teleppel kapunk 2 teljes napnyi üzemidőt. Bizony bizony barátaim, újra leírom: átlagos használat mellett ez a telefon kiszolgál két munkanapot, zsebben tartva készenlétin akár egy hetet is (tapasztalat szerint). Benchmarkokkal ugyan meg lehet szorongatni, de a valós életben használva nem tapasztaltam lagot, túl sok gondolkodást vagy bármi zavaró tényezőt a működésben. Tette amit tennie kellett.


Szoftver



A telefon fedélzetén az Android 4.4 KitKatre épülő Emotion UI teljesít szolgálatot. A Huaweire jellemző stílusjegyek egytől egyig itt is megtalálhatóak. Az egyszerűségre törekvés, az alkalmazások kapásból kezdőképernyőre költöztetése, a helyenként minimalista, egycsíkos ábrák alkalmazása mind-mind régi ismerősként köszön vissza. Öröm látni azonban, hogy gőzerővel csiszolják a felületet és generációról generációra szebb lesz.



Még pár ilyen lépés és remélem megkapjuk azt az egységesség-érzetet is, amit jelenleg még hiányolok (de magam sem tudom pontosan megfogalmazni, miért)! Az értesítési sáv két lapból áll: az egyiken maguk a notifikációk sorakoznak, egy idővonalba rendezve, ami például akkor tesz jó szolgálatot, ha van egy rakás nem fogadott hívásunk és emailünk, és a legrégebbire szeretnénk először válaszolni, így nem kell mindenképpen belépni az alkalmazásba. A másik oldalon a személyre szabható gyorskapcsolók találhatóak meg tömött sorokban.



A Témák segítségével nem meglepő módon egyedi felületeket tölthetünk le, vagy telepíthetünk a telefon memóriájából, hiszen a Huawei alapból elérhetővé tett néhányat. Az egész megoldás nagyon jól működik, ugyanis az alkalmazásikonoktól kezdve az indítóképernyőig mindent megváltoztat. Az pedig igazán parádés ötlet, hogy az utólag letöltött applikációk ikonjait is a saját szájízére formálja a UI, így teljes mértékben egységes marad.

A Telefonkezelő az utolsó olyan egyedi megoldás, amit minden készülékgyártónak alapból telepítenie kellene az okosmobiljai fedélzetére, ugyanis ez egy olyan komplex kezelési praktikákból felépített szoftver, ami tényleg mindenki segítségére lehet. Itt figyelhetjük az akkumulátor-felhasználást, törölhetjük a felesleges fájlokat, a futó appokat globálisan bezárhatjuk, de ezeken kívül még mindig tartogat meglepetéseket ez a fícsör.


Összegzés



Visszaolvasva a tesztemet megint azt látom, hogy sikerült a negatív dolgokat kiemelnem. Bármi kerül a kezem közé, mindig megtalálom azokat a pontokat, ahol sántít szegényem. Így fontosnak érzem összegzésként azzal zárni, hogy a Honor 4X-szel minden hátránya ellenére kifejezetten elégedett voltam. Tette a dolgát, nem röcögött, és az az üzemidő! Két pont van, amire ha érzékeny vagy, nem ajánlom, ez pedig a kamera és a méret.



A telefon nagy. Egy terület van, amire ha érzékeny vagy, kifejezetten ajánlom, és ez az ár. Az Extreme Digitalnal 65 900 forintot kóstál a termék, és ugye ez a bolt híresen a többiek fölötti áron forgalmaz, vagyis a kisebb kereskedésekben 60 000 forint alatt is találkozhatunk vele, ennyi pénzért pedig különösen ajánlott vétel.

Huawei branding ide vagy oda, ezt a telefont is sikerült jól kibalanszírozniuk funkciók tekintetében. Az efféle készülékeknek hála egyre olcsóbb termékeknek lehet bizalmat szavazni anélkül, hogy aggódnunk kéne a vas gyengeségéből fakadó problémáktól.

  • Kijelző: 8 pont

  • Dizájn: 9 pont

  • Ergonómia: 6 pont

  • Szoftver: 8 pont

  • Hardver: 9 pont

  • Kamera: 6 pont

  • Ár/érték: 8 pont

  • Végeredmény: 7,7 pont