16 914
Tesztek Android Google Apple Microsoft Samsung Huawei Linux Okostelefon Biztonság Tudomány Facebook Videojáték Film
https://androbit.net/ContentUploads/A772/lg_g_flex_2_androbit_.jpg
Kattints ide  ➜

LG G Flex 2 teszt ‑ Ívelt szépség újratöltve

Droppa Béla2015.05.20. 20.24
Napjainkban, ha valaki okostelefont választ, akkor jellemzően két fő irány határozza meg a döntését: az ár, valamint a kinézet. Az árral kijelöljük a hardvert – hiszen egy árkategórián belül már nem tudnak olyan különbségek lenni vas terén, mint évekkel ezelőtt, amikor a különböző cégektől származó csúcsmodellek között fényévnyi távolság volt. Ekkor pedig legtöbbször már csak a szoftver és a termék kinézete az, ami alapján a júzer leteszi a voksát egy adott masina mellé.

Az androidosok közül Samsung és a Sony az üvegre, a HTC és a Huawei a fémre esküszik, az LG pedig több vonalon is elindult. A legújabb, immár általunk is tesztelt G4 csúcsmobiljuk esetében valódi bőrből készült a hátlap, mostani tesztalanyunk, a G Flex 2 pedig a hajlított és egyben hajlítható formavilággal próbál kitűnni a tömegből. A jelek szerint igen jól megy neki, ugyanis amint letettem egy asztalra a mobilt, az összes szempár rászegeződött, érdeklődő pillantások alanyává vált.

Mindenekelőtt azonban meg szeretném köszönni a VIP Phone váci úti kereskedésének, hogy az Androbit rendelkezésére bocsájtotta az eleve meghajlított LG okostelefont, a G Flex 2-őt.


Csomagolás, külső



Már az elsőgenerációs LG G Flex dobozát is az ívek határozták meg, a második generáció esetében ez azonban hatványozottan igaz: a tűzpiros alapszínben pompázó kartonon egy korongból centrálisan kiinduló körök jelzik a görbület meglétét, valamint maga a pakk is hajlított kivitelű. A csomagolás tetejét leemelve azonnal a hőn áhított készülék tárul a szemünk elé, alatta ömlesztve juthatunk hozzá a kiegészítőkhöz.

A kiegészítők táborát gyarapítja a gyorstöltőfej, amivel 30 perc alatt 60 százalékra lehet feltölteni a G Flex 2 akkumulátorát, ezen kívül egy adatkábel, valamint egy fekete színű LG QuadBeats 2 fülhallgató, illetve az ehhez mellékelt extra gumiharangok kerültek a csomagolásba. Az LG a tegnapi sajtótájékoztatón is külön kiemelte, hogy extra figyelmet fordít a kiegészítők, ezen belül a fülhallgatók minőségére, így nem meglepő a csúcsfülesük csomagban való mellékelése.

Ahogy a bevezetőben már említettem, a telefonra rápillantva az ívelt kialakítás azonnal szembeötlik, le sem tagadhatná, hogy milyen irányelvek mentén került megalkotásra. Fontosnak tartom viszont azt megemlíteni, hogy a G Flex földöntúli méretein komolyan csökkentettek, egy centiméterrel rövidebb, 5 milliméterrel szélesebb, és egy hajszálnyival vékonyabb is az elődjénél. A tömegen is sikerült faragni 25 grammot, most 152 grammot nyom a mérlegen.

A hajlított előlapot a Gorilla Glass 3 továbbfejlesztett variánsa, az LG saját maga által 20 százalékkal megerősített kiadása, a Dura Guard Glass védi a káros fizikai behatásoktól. Bónusz, hogy az íves kialakításnak hála a képernyő kisebb hányada találkozhat az éles tárgyakkal, így a karcolások mértéke is minimalizálható. Egyébként a képernyő alatt egy újfajta LG-logót találunk, a panel fölött pedig a beszédhangszórón és a szelfikamerán kívül a megszokott szenzorok lapulnak.



Az oldalélek igencsak ingerszegények, hiszen régi koreai hagyomány szerint a gombokat a hátlapokra száműzték. Az alsó élen a 3,5 milliméteres fülhallgatóbemenet és a töltőnyílás tátong, fent pedig az infravörös port okozhat boldog perceket a tulajdonosnak. Ideje rátérni a hátlapra, ugyanis vélhetően ez tartogatja a legtöbb izgalmat. Az eltávolítható plasztikdarab külső felét ellátták el különleges bevonattal, ami lehetővé teszi, hogy a zsebkarcok akár 10 másodperc alatt eltűnjenek.

A védőburkolat eltávolítását követően hozzáférhetünk a microSD- és SIM foglalatokhoz, viszont az akkumulátort nem vehetjük ki, ugyanis az LG Chem fejlesztése nyomán ez nem egy darabban, hanem az ívhez illeszkedve, több részben került elhelyezésre. A legnagyobb zsúfoltság a kamera tájékán keresendő: az ezüstös csíkkal körülvett érzékelő bal oldalán a lézeres autófókusz, jobboldalt pedig a kéttónusú LED villanó kapott helyet.



Alattuk a visszafogott textúrát kapott gombtrióval futhatunk össze, majd a felújított LG logó következik. Alul csupán a hangszóró nyílása tűnhet fel, és a készülékház ívelt mivoltának hála a készüléket az asztalra letéve sem csökken nagyban a dinamikatartomány és a hangerő. Az összeszerelési minőség páratlan, de a készüléktest teljesen műanyagból készült, ez pedig szerintem nem illik egy ilyen magasra árazott termékhez, attól függetlenül, hogy milyen előnyökkel jár a kialakítás.


Kijelző



A hajlított kijelző méretét a korábbi hat hüvelykről kezelhető méretűre, 5,5 hüvelykesre csökkentették, mindemellett a felbontást a duplájára, FullHD-re emelték. A technológia továbbra is P-OLED, ami az OLED-képernyők minden előnyét megtartja, de az ívelt és hajlítható kialakítás miatt az üveget műanyagra kellett cserélni. A színek kiválóak, a feketék értelemszerűen felülmúlhatatlanok, de van egy probléma, aminek a végére nem sikerült pontot tenni.



Ez pedig az alacsony fényerő. A G4 hazai premierjén egymás mellé tettem a két készüléket, amik között kevesebb, mint fél évnyi eltérés van, és meglepetten konstatáltam, hogy a G Flex 2 maximális fényerőn is legalább 30 százalékkal haloványabb volt, mint a kurrens zászlóshajó. Ez főleg direkt napsütésben jelent komoly gondot, ahol a felettébb tükröződő panel és az alacsony fényerő kombinációja nem jelent túl sok jót.


Kamera



Az LG G Flex 2 hátoldalán a tavaly nyáron általunk is tesztelt G3-ban található kameramodul csücsül, ami egy az egyben megkapta a lézeres autófókuszt, valamint a kéttónusú LED-villanót is, ellenben a G4-ben debütált színhőmérséklet-mérőben tesztalanyunk még nem részesült. A 13 megapixeles kameramodult felvértezték a kéttengelyes optikai képstabilizátorral is. Mindezek megmutatják, hogy az LG is észlelte az előző Flex gyenge kamerás képességeit, és komolyan rágyúrtak a témára.

Az LG G3-hoz hasonlóan két fő fényképezési móddal találkozhatunk, amik megjelenítése között óriási különbség van: az amúgy is szűkös beállításokat elrejthetjük vagy megjeleníthetjük a kijelzőn fotózás közben. Előbbit akkor ajánlom, ha 16:9 képarányban, gyorsan kell kép(eke)t lőnünk, minden egyéb esetben az „extrább” mód használata a javallott. Egyszerű módban – nevezzük így – csupán egy vissza gomb, a legutóbbi elkészült alkotás piktogramja látható a képernyőn, exponálni a kijelző megérintésével lehet.



Normál módban egy jóval tradicionálisabb UI-t kapunk: alul a vissza gomb és a galéria ikonja kiegészül egy exponáló- és videóbillentyűvel, felül pedig a beállítások, a fényképezési módok, a szelfinézet és a vaku babrálható. A további beállításokban a fénykép és videó méretét, a HDR-t, a hangra exponálást, segédrácsot, illetve időzítőt kezelhetünk. Mindezeket a leírtak alapján nehéz lehet elképzelni, ezért a fenti képernyőkép-sorozaton meg lehet róla bizonyosodni a saját dupla szempárunkkal is.

A felület részletezése után végre a képminőségre is rátérhetünk, ami bár nagy ugrás az előző generációhoz képest, még mindig távol áll a tökéletestől, de a megfigyeléseim szerint ezt egy szoftverfrissítés keretében könnyedén orvosolni lehet(ne). A tesztidőszak alatt gyönyörű, verőfényes napsütés volt végig, ez pedig egy dologgal egyenlő: hatalmas kontrasztkülönbségekkel kellett volna megbirkóznia az optikának.

















Sajnos sikertelenül próbálkozott, a képek nagy részén van legalább egy olyan folt vagy terület, ami beégett, vagy távol áll a színhűtől. Amennyiben azonban elkerüljük a nagyon világos és árnyékos részek egy képen szerepeltetését, akkor rendkívül jó fotókat lőhetünk a G Flex 2-vel, erre példa a fenyőfa ágának vége, illetve a mögötte elterülő bokeh effekt, amit kizárólag az ág végére való virtuális rábökéssel értem el.


Hardver



Nem sokat gondolkoztak a tervezőasztaloknál, amikor megálmodták, hogy mit passzíroznak be a műanyagból készült házba, ugyanis a jelen pillanatban a Qualcomm-nál elérhető legerősebb vas dübörög a plasztikból készült héj alatt. Ez a gyakorlatban a leginkább a túlmelegedéséről híres, nyolcmagos (négy 1,5 GHz Cortex-A53 és négy 2,0 GHz Cortex-A57 mag) Snapdragon 810-et jelenti, amit az Adreno 430 grafikus gyorsító és tárhelytől függően 2 vagy 3 GB RAM egészít ki.



Értelemszerűen a 16 GB-os tárhellyel szerelt modell kap 2 GB RAM-ot, a dupla ekkora felhasználói tárolóval megáldott G Flex 2 3 GB operatív memóriával gazdálkodik. Mindkét verzió bővíthető legfeljebb 128 GB-os microSD kártyával. A szintetikus sebességtesztekben nem teljesít rosszul a gép, de a Samsung Galaxy S6 és S6 edge csúcsmobilok 70 000+ pontos szintjét meg sem közelíti – nem mintha lenne bármely telefon vagy lapkakészlet a világon, ami képes lenne a csúcstámadásra.

Az akkumulátor mérete 3000 mAh, azonban az eltávolítható hátlap ellenére a fentebb részletezett okok miatt nem kiszedhető. Az akku a nagy kijelző és az erőforrásigényes hardver miatt egy napnál hosszabb üzemidőt nem tesz lehetővé, de a 12 órás folyamatos használat, átlagosan 2 órás kijelzőidővel elérhető. Korántsem kiemelkedő, ellenben a riválisok sem képesek sokkal hosszabb töltőhöz való kuncsorgás nélküli működésre.



Adatkommunikációs téren szerencsére minden földi jót megkapunk, nincs olyan elterjedt szabvány, amit a G Flex 2 ne támogatna. Ennek értelmében a 4G LTE kötelező kellék, de a Wi-Fi a/b/g/n/ac, a DLNA és a Bluetooth 4.1 LE sem maradhatott ki a repertoárból. Navigálni az amerikai A-GPS és az orosz fejlesztésű GLONASS műholdak igénybevételével tudunk, de ezeken kívül az NFC, az infravörös port, illetve az FM Rádió is elérhető.


Szoftver



Szoftveres téren az LG G3-ban debütált felhasználói felület fogadja a látogatót. A felhasználói felületet, ha nem is alapjaiban, de mindenesetre eléggé átalakították, immár az LG UX legfrissebb, kereskedelmi forgalomban is elérhető termékeken szereplő verziója az egy-másfél éve begyűrűzött flat irányelv részeként éli napjait. Mindemellett funkcionalitásában azonban nem változott túl sok minden, mondhatnám azt is, hogy a tavalyi megoldásokon alig változtattak, nem adtak hozzá extrákat, inkább a meglévőeket tökéletesítették.



Főképernyőből alapesetben kettőt kapunk, ezek az Androidból megszokott darabok, amelyre indítóikonokat, mappákat és widgeteket pakolhatunk. Az LG összes friss okostelefonjához hasonlóan ebben az esetben is a képernyőre száműzték a gombokat, és koreai jó szokás szerint a szín, illetve a billentyűk sorrendje is szabadon megadható, majd cserélgethető, ha esetleg változnának a szokásaink, esetleg valami újdonságra vágynánk.

Az értesítési sáv nem tartogat meglepetéseket: a dátum és az idő, néhány gyorsikon, majd az értesítések sorakoznak. A gyorsbeállításokat egyébként jobbra-balra lehet görgetni, vagyis nem a Samsung-féle raklapnyi kapcsoló tárul adott esetben a szemünk elé. Az értesítéseket a jól megszokott mozdulatokkal lehet kibontani, vagy eltávolítani a listából.

Az alkalmazásváltó kijelzőn már nem a HTC Sense által inspirált felületet látjuk viszont, hanem az Android 5.0 Lollipopnak megfelelően a jobbra és balra csúsztatható kártyákat. Az összes rendszeralkalmazás egymáshoz illő külsőt kapott, látszik, hogy rengeteget dolgoztak ezen a kiadáson ott a messzi Távol-Keleten, ettől függetlenül az ikonok nekem túl sarkosak és a papíron bivalyerős hardver ellenére a sebesség sem az igazi.


Összegzés



Főleg azért fájdalmas a kicsit bajos Android-optimalizáció, mert egyébként egy szinte kifogástalan tulajdonságokkal megáldott mobilról beszélünk, ami a formavilágának köszönhetően abszolút egyedi, egy igazi, második generációs innováció. Azt ne felejtsük el, hogy az ívnek önmagában semmi gyakorlati haszna nincs, egyszerűen jól néz ki; de meglátásom szerint ez a tény már indokolja a hajlítást, hiszen a Galaxy S6 edge esetében sem tudjuk érdemben kihasználni a beleépített nóvumot.



A gyártók nagyon okosan felismerték, hogy némi egyediségre van szükség, és ehhez a G Flex 2 az egyik legjobb választás. Mindezt sikerült kiegészíteni egy elfogadható kamerával, a kissé felemás öngyógyító hátlappal, kiváló adatkommunikációs képességekkel, és rengeteg potenciált magában rejtő hardverrel. Amint a szoftveres probléma végére pontot tesznek, én ajánlottnak nyilvánítanám a gépet, de aki szereti a Google Now indítót és az íveket, az most is bátran vásárolja meg az LG G Flex 2-őt.

  • Kijelző: 7 pont

  • Dizájn: 9 pont

  • Ergonómia: 9 pont

  • Szoftver: 8 pont

  • Hardver: 8 pont

  • Kamera: 8 pont

  • Ár/érték: 7 pont

  • Végeredmény: 8 pont
Kattints ide  ➜

Az Androbit technológiai és tudományos magazinnál hiszünk abban, hogy az információ mindenkit megillet. Hosszú évek munkájával megszerzett hírnevünknek köszönhetően megadatott számunkra az a lehetőség, hogy műszaki témájú médiumként is elérhessünk minden internetező korosztályt. Tesszük ezt olyan hírekkel és cikkekkel, amik között egyaránt szerepel nagyobb tömegeket és kisebb szakmai csoportokat érintő tartalom is.

A témák gondos összeválogatásának és a cikkek minőségi kidolgozottságának hála mára Magyarország egyik legnépszerűbb technológiai és tudományos információforrásává váltunk – fejlesztéseinkkel és kutatásainkkal pedig igyekszünk mindig egy lépéssel a versenytársak előtt járni.

A weboldalunkon található, szerkesztőségünk által készített tartalmakra vonatkozó összes felhasználási jogot az Androbit technológiai és tudományos magazin birtokolja. A tartalmak egyes részleteinek felhasználását kizárólag látványos (vagy jól hallható) forrásmegjelöléssel engedélyezzük. A feltételek megszegésének jogi következményei lehetnek. A feltételektől eltérő tartalomfelhasználás kizárólag megegyezés útján lehetséges.
Copyright © 2007-2016 – Makay József (makay@androbit.net)
A készülékről…
Bejelentés
2015 január
Állapot
Elérhető

Készüléktest

Méretek
149,1×75,3×7,1-9,4 milliméter
Tömeg
152 gramm
SIM
micro-SIM
Extrák
Öngyógyító hátlap

Kijelző

Típus
Ívelt P-OLED, 16M szín
Átmérő
5,5 hüvelyk
Felbontás
1920×1080 pixel, 403 ppi
Többpontos érintés
Igen
Védelem
Corning Gorilla Glass 3

Platform

Operációs rendszer
Android 5.0 Lollipop, LG UX 3.0
Chipset
Qualcomm MSM8994 Snapdragon 810
CPU
Négymagos 1,5 GHz Cortex-A53 & négymagos 2,0 GHz Cortex-A57
GPU
Adreno 430

Memória

RAM
2 vagy 3 GB
Kártyafoglalat
microSD, legfeljebb 128 GB
Belső tárhely
16/32 GB

Kamera

Hátlapi
13 megapixel, 4128×3096 pixel, autófókusz, dupla LED-segédfény, OIS, lézeres autófókusz
Tulajdonságok
Geo-tagging, érintőfókusz, arcérzékelés, folyamatos HD videó and képfelvétel, HDR
Videó
2160p@30fps, 1080p@30fps
Előlapi
2 megapixel, 1080p@30fps

Hangzás

Értesítés
Rezgés, MP3, WAV
Hangszóró
Igen
3,5 mm jack
Igen

Kommunikációs technológiák

Hálózat
2G, 3G, 4G LTE
WLAN
802.11 a/b/g/n/ac, kétsávos, Wi-Fi Direct, DLNA, hotspot
Bluetooth
v4.1, A2DP, LE
GPS
A-GPS, GLONASS
NFC
Igen
USB
microUSB v2.0
Rádió
FM Rádió
Infra
Igen

Jellemzők

Szenzorok
Gyorsulásmérő, közelségérzékelő, iránytű, giroszenzor
Üzenetek
Email, Push Email, SMS, MMS
Böngésző
HTML5
Java
Igen
Fájltípusok
Minden

Akkumulátor

Típus
Li-Ion 3000 mAh (gyorstöltéssel)
Készenléti idő
Legfeljebb 450 óra (3G)
Beszélgetési idő
Legfeljebb 20 óra (3G)

Egyéb

Színek
Fekete, vörös
Ár
149 990 Ft

Weboldalak

A dohányzás sejtmutációs hatásai
A Casio bemutatott egy 1,9 megapixeles kamerát
Postán érkezhet a Windows 10 hibás frissítésének hibajavítása
Elektromos autók gyártásába kezd a Xiaomi?
Brutális részletesség: Teljes felbontású képek a Light 16 szenzoros kamerájából
Sokat fejlődik az új frissítéssel a Google Duo
Felkapott témák
Az egyik legnépszerűbb antivírus egyben a legrosszabb is
Sokan fognak kiakadni a Samsung Galaxy S8-ra
Postán érkezhet a Windows 10 hibás frissítésének hibajavítása
2016 legjobb okostelefonjai - Sebességteszt
Leállítják az Android fejlesztését?
Android 1.0 Apple Pie vs. Android 7.1 Nougat
Állásajánlatok
CE Market Insight Analyst
Szoftvertesztelő Budapest
IT Business Analyst
Tesztelő gyakornok
Functional Specialist, Business Process Automation
Core Network Specialist
Senior C++ fejlesztő