Tesztek Android Google Apple Microsoft Samsung Huawei Nokia Linux Biztonság Tudomány Facebook Film
ga
https://androbit.net/ContentUploads/A842/work.jpg

Megnéztük, hogy az Android készen áll‑e a mindennapi munkára

2015.08.25. 14.33
Mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogy az Android helyettesítheti-e teljesen egy hozzám hasonló irodai felhasználó számítógépét. Értelemszerűen a telefonok nem képesek erre, az okostelevíziók sem pont ilyen felhasználási területre készültek, viszont van egy olyan termékkategória, ami némi farigcsálás után képes lehet erre: ez nem más, mint a táblagépek. Emiatt kapva kaptam az alkalmon, mikor a Sony elküldte nekem a csúcstáblagépüket, ami egyben az iparág legjobbja is.

Az Xperia Z4 Tablet mellé a teszthez kellett egy kiegészítő billentyűzet is, külön örültem neki, hogy a Sony gyárt egy bizonyos BKB50-et, amiben a BKB a Bluetooth Keyboardot jelenti. Ráadásul az imént említett megoldás kifejezetten tesztalanyunkhoz készült, vagyis az öröm felülmúlhatatlan volt, hiszen végre kipróbálhattam, hogy mire képes a Google legjava ötvözve egy tényleg kiváló táblagéppel, amit megfejeltek egy billentyűzettel is.

Az összeszerelés pofonegyszerű: a táblagépet be kell tolni a megfelelő szélességű résbe, majd Bluetooth-on csatlakoztatni kell a két terméket, és már működik is a miskulancia. Mi egy német billentyűzetet kaptunk, azonban az Androidban is ki lehet választani a billentyűzetkiosztásokat, szóval néhány pillanat alatt magyar nyelven írhatunk. Ráadásul még az androidos funkciógombokat is megkapjuk, illetve képernyőképet készíthetünk dedikált billentyűvel.

A 365 grammos BKB50 műanyagházában egy 400 mAh-s akkumulátor rejtőzik, ez napi nyolc óra használattal másfél hónapnyi használatot tesz lehetővé, ami a folyamatos Bluetooth-kapcsolatot feltételezve igen impresszív adat. Azonban az érezhetően olcsó műanyagokból építkező kiegészítő billentyűi a 10,1 hüvelykes képátló miatt igen aprók, ehhez először hozzá kell szokni, hogy neki tudjunk kezdeni a munkához.



A billentyűzet alatt egy érintőpadot is találunk, ez viszonylag korrekt, és bár külön egérgombokat nem alakítottak ki, így is aránylag használható marad. Viszont a két oldalán megtalálható csuklótámasz mérete már kérdéseket vet fel, főleg a hozzám hasonlóan nagy kézzel megáldott felhasználók esetében. Ha a méretbeli kérdésektől eltekintünk, akkor viszont a szigetes (chiclet) kialakítású billentyűzet nyomáspontja megfelelő, egyedül az anyaghasználaton fejleszthetnének.

A problémák igazából az Androidban kezdődnek: egyértelműen kirajzolódik, hogy a platformot tartalomfogyasztásra találták ki, az alkalmazásváltás sem a leggyorsabb, és a Sony táblagépéből hiányzik egy olyan funkció, amivel minden content creator előszeretettel él (bár nem ekkora, hanem legalább két és félszer nagyobb képernyőn): ez az osztott képernyő. Nos, mivel rendszerszinten még nincs integrálva a fícsör, ezért a japánokhoz hasonlóan még sok gyártó nem alkalmazza.

Önmagában a tálca hiánya is fájdalmas, egy külön kijelzőt kell beiktatnunk, ha váltani szeretnénk a megjelenített tartalom között. Ez pedig nagyban lelassítja a munkát, hiszen általában több forrásból dolgozunk, a kijelzőnk egyik oldalán egy táblázat vagy PDF osztja meg a helyet a szövegszerkesztővel, a másik oldalon pedig a böngészőben olvasunk. Ezt rendszerint egy kép- vagy videószerkesztő, illetve az E-Mail programja egészíti ki.



Önmagában ennyi erőforrásigényes app egyszerre való futtatására is képtelen az zöld robotos operációs rendszer, és ha mindig bezárjuk, valamint megnyitjuk ezeket, akkor pedig nagyon lelassul az egész munka. Épp emiatt arra a következtetésre jutottam, hogy komoly limitációk mellett, de dolgozhatunk Androidon, amennyiben mondjuk csak írunk rajta vagy egy-egy képet kell megszerkeszteni.

Így végszóként azt mondanám, hogy önmagában még nem készült fel a munkára az Android, de például megbeszéléseken kiváló szolgálatot tehet, ugyanis adott esetben vezeték nélkül megoszthatjuk a kijelzőnket a munkatársainkkal és a projektorral/tévével. Utazás közben is kényelmes lehet, hiszen ha megyünk valahova, akkor nem biztos, hogy magunkkal cipeljük a munkahelyi gépünket, viszont az otthoni tabletünk általában velünk jön.

És egy háromdekás billentyűzetes tok csak elfér a táskában, ezzel magunkat is megnyugtatva, hogy bármikor elérhetőek és tettre készek vagyunk. Azt viszont ne felejtsük el, hogy a mindennapokban még semmiképpen sem használnék egy androidos táblagépet a laptopom és a nagy monitorom helyett. Talán majd jövőre.