16 690
Tesztek Android Google Apple Microsoft Samsung Huawei Linux Okostelefon Biztonság Tudomány Facebook Videojáték Film
16 690
/ContentUploads/A997/huawei_p9_plus_fin.jpg
Kattints ide  ➜

Huawei P9 Plus teszt ‑ Kihagyott ziccer

Droppa Béla2016.05.26. 20.30
A Huawei az idei zászlóshajója, vagyis a P9 mellett bemutatott egy nagyobb és erősebb P9 Plust is, ami az eredeti csúcsmodellt követően megjelent a hazai piacon, így a kínai gyártó hazai képviselete azonnal elküldte nekünk, ezt a nemes gesztusukat ezúton szeretném megköszönni. A P9 Plus értelemszerűen méretesebb képernyőt kapott, mint a P9, de nem ez az egyetlen tulajdonság, ami a két modellt differenciálja egymástól.

A P9 Plus képernyője a Mate S bizonyos kiadásához, és persze az iPhone 6s-hez hasonlóan nyomásérzékeny kialakítást kapott, így egy extra beviteli lehetőséget adva a felhasználónak. Szintén a kijelzőnél maradva elmondható, hogy a technológián szintén változtattak, az IPS helyett immár AMOLED szolgálja a júzerek igényeit. A RAM-ot illetően történt még egy apró növelés, 3 helyett 4 GB segít a gördülékeny munkavégzésben, a szórakozásért pedig az infravörös port felel.


Csomagolás, külső



Aki már egyszer látott P9-dobozt, az látta az összeset – foglalhatjuk össze néhány szóban a kereskedelmi csomagolás megjelenését. A fehér kartonhasáb tetejét leemelve a csúcstelefon látható, alatta a kiegészítők katonás sorban, apró dobozokban kaptak helyet. A megszokott gyorstöltőfej, adatkábel, fülhallgató triót jelen esetben egy átlátszó tok egészíti ki, az ilyen apró figyelmességek meglétét mindig – így itt is – üdvözöljük.

A dizájnon első pillantásra nem sokat változtattak, avatatlan szemeknek a két okostelefon – mármint a P9 és a P9 Plus – könnyedén összetéveszthető. Az előlapon egy 5,5 hüvelykes érintőképernyő uralkodik, a megjelenítő fölött a szelfikamera, a beszédhangszóró, valamint a megszokott szenzorok lapulnak, alatta pedig egy Huawei-logót pillanthatunk meg a 2,5D üveglap alatt, ami kellemes tapintást nyújt a széleken.



Az oldalélek tekintetében már van némi változás, ugyanis a bekapcsológomb jelen esetben piros keretet kapott, illetve fent felbukkant az infravörös port, amivel a tévénktől kezdve a klímáig gyakorlatilag minden háztartási és szórakoztatóelektronikai eszközt vezérelhetünk. Alul a korszellem jegyében már nem a microUSB 2.0, hanem a napjaink igényei alapján készült USB C port kapott helyet, ami reverzibilis kialakítású és elődjénél jelentősen nagyobb adatátviteli sebességet támogat.



A hátoldal első blikkre totálisan megegyezik a P9-cel, és a kizárólag a szemüket használóknak egy dologban igazuk van: kizárólagosan méretben tér el a két termék, a kamerák, a hihetetlen gyors, egyérintéses ujjlenyomat-olvasó és a gyártói logó ugyan ott található. Azonban egy eltérés mégis van: a burkolat jelen esetben bevonásra került egy csúszós, műanyagszerű anyaggal. Ezt a lépést abszolút nem értem, ugyanis a szálcsiszolt fémnél kevésbé esztétikus, ráadásul jobban is karcolódik.



Az 5,5 hüvelykes képernyő miatt megemelt készülékfelület egy kézzel még éppen kezelhető, de az átlagnál apróbb tenyérrel rendelkezők nem biztos, hogy megfelelő partnert találnak benne, ezért érdemes lehet nekik először személyesen megtapogatni, hogy biztosan ne érje őket meglepetés, amikor kibontják a fehér dobozt. Az összeszerelési minőség szokás szerint példás, nincsenek nyikorgó pontok, és a csavargatásnak szintúgy ellenáll a mobil, azonban a hátoldal műanyagbevonatát nem értem.


Kijelző



Azt hiszem a termék esetében ez a legfőbb attrakció: ugyanis az 5,5 hüvelykes kijelző – bár továbbra is 1080p Full HD felbontással, így csupán 401 ppi pixelsűrűséggel rendelkezik – AMOLED technológiát, valamint nyomásérzékeny funkciót kapott. A hardveres adatokat összevetve azt mondhatjuk, hogy a P9 Plus kijelzőjét tekintve egyértelműen az iPhone 6s Plussal konkurál, ami papíron tökéletesen megegyező specifikációkat tud felmutatni ebben a tekintetben – az AMOLED képernyőt leszámítva.



A képernyő színei és feketéi tökéletesek, de a fényerőt én kevésnek tartom, napsütésben olykor igényeltem volna, hogy a fényerőállító sáv pozitív végét még tovább lehessen húzni, vagy az AMOLED-es Samsung Galaxy mobiloknál tapasztalható Utcai mód funkció megtalálható legyen benne. A pixelsűrűséggel a remek képernyőtechnológia miatt nincs alapvetően problémám, de aki A-kategóriás gyártónak tartja magát, az szerintem 2016-ban QHD felbontást választ a zászlóshajójára.

Jól látható módon a Huawei is rájött erre, a néhány napja kiadott Honor V8 okostelefon 5,7 hüvelykes QHD képernyőt kapott, ráadásul jóval olcsóbb, mint a P9 Plus, viszont nem sokkal gyengébb nála hardveresen, és a kétkamerás kialakítás megmaradt, így kérdéses, hogy ez mennyire befolyásolja az eddigi legerősebb Huawei eladásait. Főleg annak fényében hiányolom a P9 Plusból a QHD-t, hogy már a kínai gyártó is bemutatta a VR-szemüvegét, amihez mindenképpen szükség van a 2K-ra.



A Huawei még külön sajtóanyagot is küldött a telefon színhőmérsékeletének manuális szabályzási lehetőségéről, és mivel a gyártó ennyire fontosnak tartja, mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A színhőmérséklet alapján megkülönböztetünk hideg és meleg képernyőt. Az előbbi a kékesfehér és az élénk színeket emeli ki, míg az utóbbi sárgás-vöröses árnyalatú színeket mutatja. A színhőmérsékleti preferencia egy meglehetősen személyes és individuális dolog.

Ameddig kényelmesnek találja az ember az okostelefon képernyő figyelését, addig nem feltétlenül számít, hogy milyen színhőmérsékletű az. Amennyiben viszont nem komfortos a képernyő nézése, érdemes egyénre szabottan beállítani a telefonon a képernyő színhőmérsékletét. Ugyanis egyes kutatások szerint a hidegebb színű képernyők ronthatják a szemet, valamint álmatlanságot okozhatnak, ezzel szemben a melegebb színű (alacsonyabb Kelvin) képernyők nézése kellemesebb.


Kamera



A Huawei P9 és P9 Plus kamerás téren megegyezik egymással, így a P9-ben megismert hardveres tulajdonságok és végkövetkeztetések itt is igazak. A frontoldalon egy 8 megapixeles, f/2,4-es apertúrát kapott kamera csücsül, amivel legfeljebb 1080p Full HD felbontású videót rögzíthetünk. Arcszépítő mód automatikusan elérhető, ezt főleg a hölgyek fogják értékelni, ugyanis az urakból a hármas szint felett barbibabát varázsol, ami nem biztos, hogy feltétlen szerencsés.



A hátoldalon már érdekesebb a helyzet, ugyanis ide került a Leicával közösen fejlesztett dupla kamera, amik egyenkénti felbontása 12 megapixel. Az egyik szenzor teljesen átlagos, ő felel a színekért, a másik viszont monokróm, cserébe sokkal több (a színeshez képest háromszor annyi) fényt tud magába engedni, ugyanis hiányzik róla a Bayer színszűrő. A fázisérzékelésen alapuló és lézeres autófókuszt egyaránt használó kamera kéttónusú segédfényt kapott.

A P8-ban még megtalálható optikai képstabilizátortól sajnos el kell búcsúznunk, ez nem került bele a P9 nagytestvérébe. Ennél nagyobb hiányosság, hogy a Huawei P9 videófelvevője legfeljebb 1080p Full HD mozgókép rögzítésére képes, a 4K felbontású videó hiányzik belőle. Ez a kijelzőfelbontást figyelembe véve érthető, viszont abból a szempontból mindenképp dühítő, hogy így kevésbé jövőállók a felvételek, továbbá a csúcsmobiloknál a 4K videó de facto mivoltát is figyelmen kívül hagyták.

A két Sony IMX298 érzékelő kifejezetten jól teljesít, napközben alapbeállítások mellett szép képeket kapunk, amiknek a színe, a dinamikatartománya és a részletessége egyaránt a helyén van. A Leicával való együttműködésnek köszönhető, hogy két olyan fényképezési mód bekerült a repertoárba, ami a német gyártó fényképezőinek a hangulatát próbálja visszaadni: az egyik az Élénk, ezzel élénk színeket és nagy kontrasztot kapunk, a Sima pedig visszafogottabban, de hasonló beállításokkal dolgozik.












Érdemes kipróbálni a tisztán monokróm módot, hiszen ritkán van olyan (legjobb tudomásunk szerint a P9-en kívül egyetlen modern okostelefonon sem), hogy a kamerán ne legyen rajta a színekért felelős Bayer-szűrő. Ennek a hiánya viszont azt eredményezi, hogy az adott szenzorátmérőre háromszor annyi fény érkezzen, ami a dinamikatartományon és a fényképek erősségén egyaránt hatalmasat dob.







A manuális mód megér egy misét: az alulról előhúzható beállításokhoz hozzá kell szokni, utána viszont egyik pillanatról a másikra fog menni vele a jobbnál jobb képek készítése, amit akár RAW formátumban is menthetünk, hogy aztán Lightroomban veszteségmentesen állítgassunk rajta. A P8-ban debütált Light Painting ide is bekerült, ugyan úgy négy beállítás mellett készíthetjük a hosszú záridős képeinket, amivel autók csíkját, fénygraffitit, csillagok útját vagy selymes vizet kreálhatunk.



A Night Shot hasonló funkciókat kínál, itt a záridőt és az ISO-értéket adhatjuk meg, de az automatikára is rábízhatjuk magunkat. Előnye, hogy az exponálás megkezdése után minden egyes másodperccel frissül a nézőke, így láthatjuk, hogy mennyi fény jutott a szenzorra, továbbá amennyiben már elegendőnek találjuk, meg is állíthatjuk a felvételt. Utóbbi két felvételi módhoz ajánlatos (mini)állványt vagy egy stabil támaszt keresni.

A Huawei P9 Plus videós teljesítménye láttán nem voltunk elájulva, a Galaxy S7-hez képest nagy lemaradásban van a készülék. Egyrészt normál videót – a fentieknek megfelelően – csak 1080p Full HD felbontásban rögzíthetünk, másrészt a lassított felvétel mindössze 120 fps sebességgel megy, ami jócskán elmarad a riválisok 240 fps-étől. A képminőség ennek megfelelően a mozgóképek esetében átlagos, ha esetleg durvább színeket szeretnénk, akkor ott van a két Leica-mód, ami videóknál szintén bekapcsolható.


Hardver



A burkolat alatt dolgozó hardveren alig változtattak, egyedül a RAM méretén emeltek, így továbbra is a HiSilicon Kirin 955, vagyis a Mate 8-ban debütált Kirin 950 utódja dübörög a burkolat alatt. A házon belül fejlesztett processzor lebegőpontos számítási teljesítménye felveszi a versenyt az olyan erős riválisokkal is, mint az Exynos 8890 vagy a Snapdragon 820, grafikus téren viszont elmarad tőlük, ezért a Mali-T880 MP4-et okolhatjuk, így nagyteljesítményű játékok futtatására alkalmatlan a gép.

A belső tárhely mérete kapcsán elmondható, hogy itt nincs variációs lehetőség, rendre 64 GB-ot kapunk, amit a két hálózati kártyát magukba fogadó eszközök esetén a SIM2 foglalatba helyezett microSD kártyával igény szerint tovább bővíthetünk. A Huawei P9 fémházában egy 3000 mAh kapacitású akku kapott helyet, a P9 Plusban ezzel szemben egy nagyobb, 3400 mAh-s akkumulátort találunk.

Ez az akku meglepően jól teljesített a gyakorlatban, nem vártam volna, hogy az 5,5 hüvelykes kijelzővel is minden gond nélkül teljesíteni fogom az egynapos üzemidőt. Értelemszerűen ez sok mindenkinek még édeskevés, egyeseknek a két nap, vagy még az annál is hosszabb töltés nélküli időszak lenne az ideális (mondjuk kinek nem?), de erre jelen pillanatban csak nagyon kevés céleszköz képes erre, így tényleg csak a nagyon rosszul teljesítő mobiloknak róhatjuk fel az üzemidő rövidségét.

Adatkommunikációs téren nem sok eltérés van a P9 és tesztalanyunk között, tehát a Cat6 4G LTE, WiFi a/b/g/n/ac, DLNA, WiFi Direct értelemszerűen megtalálható benne, de a Bluetooth 4.2 LE és az NFC sem maradhatott ki a repertoárból. Navigációhoz az A-GPS, GLONASS és Beidou műholdakat használhatjuk, ezek stabil és gyors vételt biztosítanak. Az egyetlen különbség a két készülék között az infravörös port megjelenése, ami ennél a modellnél exkluzív funkció.


Szoftver



A Huawei P9 fedélzetén az Android 6.0 Marshmallow operációs rendszer teljesít szolgálatot a vállalkozás elmaradhatatlan stílusjegyével, az Emotion UI felülettel kiegészítve. A Huawei-t az A-listás gyártók közé való belépése óta rengeteg kritika éri a felhasználói felülete miatt, ami minden huhogás ellenére sokáig a kedvenceim közé tartozott. Azonban látva a riválisok fejlesztési ütemét, azt kell mondjam, hogy az interfész a zászlóshajó leggyengébb pontja.

A P9-hez képest kapunk néhány új funkciót, például a nagyobb kijelzőnek hála alapból az osztott képernyős nézettel gazdagodott a felhozatal, de sokkal érdekesebb a 3D Touch nyomásérzékeny kijelzőt kihasználó megoldáscsomag. Ami alapvetően sokkal visszafogottabb, mint amit a nagy rivális iPhone-ban kapunk, ott ugyanis az alkalmazásokon belül is használhatjuk a harmadik típusú beviteli formát, itt viszont csak a főképernyőn a gyorsgombokhoz és a galériában tudjuk nagyításra alkalmazni.



A feloldókijelzőről egy egyszerű húzással juthatunk a főképernyőre, alulról felhúzva pedig az iOS-ben megismert sávot találjuk, amelyen többek között a zseblámpa, számológép, naptár és tükör appok lakoznak az háttérváltó alatt. Ezt a képernyőt a legtöbbünk azonban ritkán fogja látni, ugyanis minden bizonnyal élni fogunk a még gyorsabb és pontosabb ujjlenyomat-olvasó adta előnyökkel, amelyekbe beletartozik, hogy egy érintéssel, a képernyő bekapcsolása nélkül feloldható a mobil.



Feloldás után egy alapból öt slide-ból álló kezdőképernyőn találjuk magunkat, ahol a widgetek, a mappák és az alkalmazások egy közös kijelzőre kerültek. Az értesítési sáv két lapból áll: az egyiken az idővonalba rendezett a notifikációk sorakoznak, a másik oldalon pedig a személyre szabható gyorskapcsolók találhatók meg tömött sorokba rendezve, kiegészítve a fényerőállító sávval, mindezt egy csodás tejüveg effektussal spékelték meg.

A Témák segítségével nem meglepő módon egyedi felületeket tölthetünk le, vagy telepíthetünk a telefon memóriájából, hiszen a Huawei alapból elérhetővé tett néhányat. Az egész megoldás nagyon jól működik, ugyanis az alkalmazásikonoktól kezdve az indítóképernyőig mindent megváltoztat. Az pedig igazán parádés ötlet, hogy az utólag letöltött applikációk ikonjait is a saját szájízére formálja a UI.

A Telefonkezelő egy olyan megoldás, ami már a kezdetek óta megtalálható a Huawei telefonokon, a konkurensek pedig csak az utóbbi időszakban kezdték el hasonló szoftverekkel felvértezni a készülékeiket. Ez egy olyan szoftver, ami tényleg sokak segítségére lehet, és rendszeralkalmazásként helyettesítheti a reklámokkal fűszerezett Clean Mastert és társait. Ebben az appban figyelhetjük az akkumulátor-felhasználást, törölhetjük a felesleges fájlokat, a futó appokat globálisan bezárhatjuk.

Az Android 6.0 Marshmallow újdonságai között az alkalmazások engedélyeiben komoly változások következtek be: végre nem a letöltéskor kell egyszerre jóváhagynunk őket, ugyanis ezeket gyakorlatilag senki sem olvasta el. Mostantól egyesével szabályozhatjuk, hogy az appok milyen rendszerszolgáltatáshoz és adathoz férnek hozzá, továbbá amennyiben a használat közben merül fel egy engedély, akkor azt egy felugró ablakban engedélyezhetjük vagy tagadhatjuk meg.


Összegzés



A Huawei P9 a kínai gyártó eddigi legjobb telefonja, szóval alapvetően a P9 Plus csak jobb lehet, nem igaz? Hiszen nagyobb és nyomásérzékeny kijelzőt, több operatív memóriát, valamint infravörös portot kapunk, azonban több olyan dolog van, ami mégis beárnyékolja tesztalanyunk karrierjét. Egyrészt, a nyomásérzékenység még inkább eye-candy funkció, mint az iPhone-ok esetében, ugyanis sokkal kevesebb gyakorlati haszna van.

Ezen felül – bár a P9-szériát a legjobb kamerás okostelefonnak aposztrofálják – videós téren nem teljesíti a magas elvárásokat, illetve a grafikus chip is lehetne erősebb, ráadásul a P9-nél 80 000 forinttal többet kérnek el érte. Azt viszont nem lehet kétségbe vonni, hogy a dizájn továbbra is gyönyörű, az akkumulátoros üzemidő rendben van, és a folyamatos működés biztosítva van, miközben az állóképekben kiemelkedő minőséget nyújt a P9 Plus.

A Huawei a P9 Plushoz speciális 3-3-3 garanciát kínál, ami egyedülálló a hazai piacon. A szokásos 2 éves gyártói garanciát toldja meg egy plusz évvel a Huawei, ami keretében amennyiben a telefon a vásárlástól számított három éven belül elromlik, a gyártó garanciálisan javítja azt. A Huawei a készülék képernyőjére is három hónap garanciát biztosít.

Ezen időszak alatt bármilyen sérülés éri a P9 Plus képernyőjét a Huawei ingyenesen cseréli a megvásárlástól számított első három hónapban. Amennyiben pedig a készülék hardvere meghibásodna a vásárlás utáni első három hónapban, a Huawei javítás helyett kicseréli a telefont.


  • Kijelző: 8 pont

  • Dizájn: 9 pont

  • Ergonómia: 9 pont

  • Szoftver: 7 pont

  • Hardver: 8 pont

  • Kamera: 8 pont

  • Ár/érték: 6 pont

  • Végeredmény: 7,7 pont

Kattints ide  ➜

Az Androbit technológiai és tudományos magazinnál hiszünk abban, hogy az információ mindenkit megillet. Hosszú évek munkájával megszerzett hírnevünknek köszönhetően megadatott számunkra az a lehetőség, hogy műszaki témájú médiumként is elérhessünk minden internetező korosztályt. Tesszük ezt olyan hírekkel és cikkekkel, amik között egyaránt szerepel nagyobb tömegeket és kisebb szakmai csoportokat érintő tartalom is.

A témák gondos összeválogatásának és a cikkek minőségi kidolgozottságának hála mára Magyarország egyik legnépszerűbb technológiai és tudományos információforrásává váltunk – fejlesztéseinkkel és kutatásainkkal pedig igyekszünk mindig egy lépéssel a versenytársak előtt járni.

A weboldalunkon található, szerkesztőségünk által készített tartalmakra vonatkozó összes felhasználási jogot az Androbit technológiai és tudományos magazin birtokolja. A tartalmak egyes részleteinek felhasználását kizárólag látványos (vagy jól hallható) forrásmegjelöléssel engedélyezzük. A feltételek megszegésének jogi következményei lehetnek. A feltételektől eltérő tartalomfelhasználás kizárólag megegyezés útján lehetséges.
Copyright © 2007-2016 – Makay József (makay@androbit.net)
A készülékről…
Bejelentés
2016 április
Állapot
Elérhető

Készüléktest

Méretek
152,3×75,3×7 milliméter
Tömeg
162 gramm
SIM
nanoSIM (Dual kialakításnál: +nanoSIM)
Extrák
Ujjlenyomat-olvasó

Kijelző

Típus
Super AMOLED érintőkijelző, 16M szín, Force Touch
Átmérő
5,5 hüvelyk
Felbontás
1920×1080 pixel, 401 ppi
Többpontos érintés
Igen
Védelem
Corning Gorilla Glass 4

Platform

Operációs rendszer
Android 6.0 Marshmallow, Emotion UI 4.1
Chipset
HiSilicon Kirin 955
CPU
Négymagos 2,5 GHz Cortex-A72 & négymagos 1,8 GHz Cortex-A53
GPU
Mali-T880 MP4

Memória

RAM
4 GB
Kártyafoglalat
microSD, legfeljebb 128 GB
Belső tárhely
64 GB

Kamera

Hátlapi
Dupla 12 megapixel, f/2,2, 27mm, Leica optika, PDAF, kéttónusú LED
Tulajdonságok
Geo-tagging, érintőfókusz, arc- és mosolyérzékelés, HDR, panoráma
Videó
1080p@60fps, 1080p@30fps, 720p@120fps
Előlapi
8 megapixel, 1080p@30fps

Hangzás

Értesítés
Rezgés, MP3, WAV
Hangszóró
Igen
3,5 mm jack
Igen

Kommunikációs technológiák

Hálózat
2G, 3G, 4G LTE (Cat6)
WLAN
Wi-Fi a/b/g/n/ac, Wi-Fi Direct, DLNA, hotspot
Bluetooth
v4.2, A2DP, LE
GPS
A-GPS, GLONASS, Beidou
NFC
Igen
USB
Type-C
Infra
Igen

Jellemzők

Szenzorok
Ujjlenyomat-olvasó, gyorsulásmérő, giroszkóp, proximity, iránytű
Üzenetek
SMS, MMS, Email, IM
Böngésző
HTML5
Java
Nincs

Akkumulátor

Típus
Li-Ion 3400 mAh

Egyéb

Színek
Arany, szürke, fehér
Ár
250000 forint

Weboldalak

Hivatalos weboldal
The Mummy ‑ Tom Cruise már megint nem bír magával
Akksiproblémák mutatkoznak néhány MacBook Pro notebooknál
Videókból fog tanulni a mesterséges inteligencia
Gooligan és AirDroid ‑ Sok millió Android van veszélyben
Megérkezett az Android 7.0 Nougat a Sony Xperia XZ és Xperia X Performance készülékekre
Az egyik legnépszerűbb antivírus egyben a legrosszabb is
Felkapott témák
Ezek a különbségek az iPhone- és Android-felhasználók között
Ezek a jelenleg kapható legerősebb okostelefonok
Az egyik legnépszerűbb antivírus egyben a legrosszabb is
Ezek a Huawei-készülékek kapják meg az Android 7.0 Nougat frissítést
Ingyenes nCore regisztráció - Újabb csalók próbálkoznak
A Firefox 0-day sebezhetőségével leplezik le a Tor-felhasználókat
Állásajánlatok
ICT Architekt PJ-7287
IT tanácsadó – Adózási Szolgáltatások területen
Méréstechnikai szakember
Architect Senior Budapest
Üzleti intelligencia munkatárs Budaörs
Vizsgáló mérnök
Senior JavaScript Developer