Az 1937-es elfelejtett légifelvételek antarktiszi anomáliát tárnak fel

A Koppenhágai Egyetem kutatói 1937-ben készült légifelvételek segítségével elemezték a kelet-antarktiszi jég stabilitását és növekedését, és kiderült, hogy a vékonyodás jelei ellenére a jég nagyrészt stabil maradt közel egy évszázada, ami megerősíti a tengerszint emelkedésére vonatkozó előrejelzéseket. A kép forrása: Norvég Polar Institute Tromsø-ben

Egy 1937-es bálnavadászokról készült, elfeledett légifelvételek felhasználásával készült tanulmány kimutatta, hogy a kelet-antarktiszi jég stabil, sőt nőtt, annak ellenére, hogy a vékonyodás korai jelei mutatkoztak.

A szélsőséges időjárás, a gleccserek olvadása és az emelkedő tengerszint mind azt jelzik, hogy a világ éghajlata és gleccserei kritikus állapotban vannak. A Koppenhágai Egyetem Földtudományi és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Tanszéke által végzett új tanulmány azonban pozitív anomáliát tárt fel.

A kutatók több száz régi, 1937-ből származó légifelvételt felhasználva a modern számítógépes technológiával kombinálva nyomon követhették a gleccserek fejlődését Kelet-Antarktiszon. Ez a terület, amely közel 2000 kilométernyi tengerparton húzódik, annyi jeget tartalmaz, mint a teljes grönlandi jégtakaró. A történelmi légifelvételek és a modern műholdadatok összehasonlításával a kutatók azonosították a gleccserek mozgását és méretváltozásait, amiből kiderült, hogy a jég nemcsak stabil maradt, hanem enyhén nőtt is az elmúlt 85 évben, részben a megnövekedett havazás miatt.

„Folyamatosan hallunk az éghajlatváltozásról és az új olvadási rekordokról, ezért üdítő egy olyan gleccserrégió megfigyelése, amely közel egy évszázada stabil maradt” – mondja Mads Domgaard doktorandusz, a tanulmány első szerzője.

A Firern bálnavadászhajó egy Stinson Relianttal a fedélzetén, a Klarius Mikkelsen Fjell közelében, Lars Christensen földjén, Kelet-Antarktiszon. Norvég Sarkintézeti hitel

A változás korai jelei

Az általános stabilitás ellenére a kutatás feltárja a gleccsereket körülvevő tengeri jég változásának első jeleit is, ami arra utal, hogy ezek a stabil gleccserek Kelet-Antarktiszon a jövőben zsugorodni fognak.

„Eredményeink gyenge tengeri jégviszonyokat is jeleznek, ami miatt a gleccserekben lebegő jégnyelvek sebezhetőbbé válnak, és nem tudnak olyan nagyra nőni, mint az 1937-es korai légifelvételeken. Az Antarktisz más részeiről tudjuk, hogy az óceán szerepet játszik.” Nagyon fontos.” „A hatalmas és növekvő olvadás például Nyugat-Antarktiszon” – mondja Domgaard.

A légi fényképezéshez Stinson Reliant potont (LN-BAR hívójel) használtak. A repülőgép hatótávolsága körülbelül 1200 kilométer, a padlóba pedig Zeiss automata kamera került. Köszönet: Norvég Sarki Intézet

A nácik elől rejtve

A tanulmányban felhasznált fényképek többsége egy 1937-es expedíció során készült, amelyet Lars Christensen norvég bálnavadász szervezett és fizetett. A küldetés célja az volt, hogy elkészítsék az első térképeket Kelet-Antarktisz ezen részéről, de a térképeket soha nem tették közzé Norvégia német inváziója miatt. Azóta a képeket a tromsø-i Norvég Sarki Intézetben tárolják, és elfelejtették.

Amikor a Koppenhágai Egyetem kutatói olvastak az expedícióról, rájöttek, hogy valószínűleg értékes képeket rejtettek el a norvég archívumok. Tromsø-be utaztak, és átnézték az expedíció során készült mind a 2200 fényképet. Kiegészítették a norvég légifelvételeket ugyanazon gleccserek 1950 és 1974 között végzett ausztrál felméréseinek képeivel.

„A történelmi légifelvételek és a modern műholdadatok összehasonlításával olyan fontos ismeretekre tettünk szert a gleccserekről, amelyeket egyébként nem szereztünk volna meg” – mondja Anders Björk, a Koppenhágai Egyetem docense, a történelmi felvételeken dolgozó csoport vezetője Az ősi fényképek felhasználhatók új kutatási eredmények előállítására közel 100 évvel készítésük után.”

A Lützow-Holm-öbölben található Honnörbrygga gleccser 1937-ben egy modern Landsat műholdfelvételhez képest 2023-ban. Az 1937-es felvételen látható 9 kilométer hosszú lebegő jégnyelv az 1950-es évek végén eltűnt, és a gyengülő tengeri jég miatt nem nőtt újra. Forrás: Mads Domgaard / Norwegian Polar Institute

Gyors tengerszint-emelkedés lehetősége

Az antarktiszi jégtakaró egyre nagyobb figyelmet kap a kutatóktól, mivel a tengerszint nagyon gyorsan emelkedhet. Grönlanddal ellentétben nagyon keveset tudtak az Antarktisz gleccsereiről egészen az 1990-es évekig, amikor is elérhetővé váltak az első jó műholdas megfigyelések.

„A gleccserek korai megfigyelései nagyon értékesek, mert egyedülálló betekintést nyújtanak a jég fejlődésébe a változó éghajlaton keresztül, és hogy a jég jelenlegi változásai túlmutatnak-e a gleccserek természetes előrehaladási és visszahúzódási ciklusán” – magyarázza Domgaard.

Ingrid Christensen, Lars Christensen felesége számos antarktiszi expedíción vett részt, és az első nőként tartják számon, aki megtette a lábát az Antarktiszon. Itt látható egy 1937-es Stinson repülőgépen, amint arra készül, hogy ledobja a norvég zászlót Kelet-Antarktisz szárazföldi területe fölé. Köszönet: Norvég Sarki Intézet

A prediktív modellek fejlesztése

A kutató szerint a robusztus, hosszú távú adatok elengedhetetlenek a gleccserek és a tengerszint emelkedés jövőbeli alakulásának pontos előrejelzéséhez, és ez a tanulmány új betekintést nyújt Kelet-Antarktisz hatalmas régiójába.

„A hosszú gleccsersorozatok javítják azon képességünket, hogy pontosabb modelleket készítsünk a jövőbeli gleccserek változásairól, mivel a modelleket történelmi megfigyelésekre oktatják” – összegzi Björk.

Az eredményeket nemrég tették közzé Nature Communicationsa Koppenhágai Egyetem, a Norvég Poláris Intézet, a norvég Sarkvidéki Egyetem és a francia Környezeti Földtudományi Intézet kutatóinak együttműködésének eredménye.

Általános térkép a misszió 1936/1937-es útvonaláról és a kutatók által felmért területekről. Kredit: Mads Domgaard

Bővebben a tanulmányról

• Az 1937-ben hidroplánokról készült 2200 fényképből 130-at választottak ki elemzésre.
• A kutatók történelmi képeket modern műholdadatokkal kombinálva 3D-s rekonstrukciót készítettek a gleccserekről.
• A norvég légifelvételeket az 1950 és 1974 között végzett ausztrál felmérések 165 légi felvétele egészítette ki ugyanazon gleccserekről. Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy megvizsgálják a gleccserek evolúcióját a különböző időszakokban, és kiszámítsák a kiválasztott gleccserek történelmi jégáramlási sebességét.
• A friss adatokhoz képest a jég áramlási sebessége nem változott. Míg egyes gleccserek rövidebb, átlagosan 10-20 éves periódusok alatt csökkentek, hosszú távon stabilak maradtak, vagy enyhén növekedtek, ami kiegyensúlyozott rendszerre utal.

Hivatkozás: Mads Domgaard, Anders Schumaker, Elisabeth Isaacson, Roman Milan, Flora Huiban, Amaury Deheke, Amanda Fleischer, Geir Möhholdt, Geir Möhholdt és Jonas K. Andersen és Anders. a. Björk, 2024. május 25. Nature Communications.
doi: 10.1038/s41467-024-48886-x

A kutatást a Velum Alapítvány finanszírozta.