Az elveszett „idegen” ökoszisztéma felfedezése a Földön

Tudósok egy csapata „furcsa” ökoszisztémát fedezett fel az Atacama-sivatag egy távoli részén, amely „nem hasonlít semmihez”, amit korábban láttak.

Az argentin Puna de Atacama hatalmas sósíkságokkal körülvett, tiszta tavak lenyűgöző keveréke volt – egy óriási fennsíkon, amely több mint 12 000 láb magasan emelkedik a tengerszint felett.

A Föld egyik legszárazabb környezete, itt ritkán esik az eső, ha egyáltalán nem esik, és a napsugarak könyörtelenül verik le a terepet, olyan környezetet teremtve, amelyben kevés állat vagy növény tud túlélni.

Múlt év áprilisában azonban Brian Hynek, a Colorado Boulder Egyetem geológusa néhány műholdfelvételt nézegetett a területről, amikor belebotlott egy tóhálózatnak tűnő tárgyra.

Egy kutató szerint lenyűgözve, Maria Farias mikrobiológussal a lehető legmesszebbre autóztak a titokzatos képződmények felé, majd több mérföldet gyalogoltak a forró nap alatt. Új kiadás Kiadja a CU.

„Néhány helyen térdig voltunk a sós iszapban” – mondta Hynek.

Ám amikor a helyszínre értek, rájöttek, hogy megéri a fáradságot: valami nagyon klassz dolgot találtak ki.

Zöld stromatolit dombok virágoznak az egyik Atacama-tó alján (Brian Hynek)

Ott 12 tóból álló hálózatot találtak, amely 25 hektáron (10,1 hektáron) terjedt el, és a távolban kopár hegyek vették körül.

Csillogó vizei alatt Hynek hatalmas zöld növények halmokat fedezett fel, amelyek körülbelül 4,5 méter szélesek és több láb magasak voltak.

Stromatolitként azonosította őket, összetett mikrobiális közösségekként, amelyek növekedésük során hatalmas sziklagerinceket alkotnak, hasonlóan a korallzátonyok felépüléséhez.

Ezek a dolgok azonban eltértek attól, amit a tudósok valaha látott.

Az előzetes megfigyelések arra utalnak, hogy ezek a közösségek olyan stromatolitokhoz hasonlíthatnak, amelyek a Föld történetének korai archeusnak nevezett időszakában léteztek, amikor az oxigén szinte nem volt jelen a légkörben.

„Ez a tó lehet az egyik legjobb modern példa a földi élet első jeleire” – mondta Hynek.

„Nem hasonlít semmihez, amit valaha láttam, sőt, semmihez sem hasonlítható, amit valaha is látott tudós.”

Míg a stromatolitok ma is léteznek a Földön, beleértve a Bahamák partjait is, ezek a modern mikrobiális együttesek általában viszonylag kicsik. Passzívan nőnek a tengerben lebegő homokszemek és egyéb törmelék csapdába ejtésével is – állapította meg sajtóközleményében a Kaliforniai Egyetem.

Ezzel szemben az ősi stromatolitok akár 20 láb magasra is kinyúlhatnak, felszívják a környező vízből a kalciumot és a szén-dioxidot, amitől ásványi anyagok csapódnak ki körülöttük.

Hynek egy kőkalapácsot használt a stromatolit képződmény felnyitására és annak rózsaszín középpontjának feltárására(Brian Hynek)

Az Atacama-tavak halmai jobban hasonlítottak ezekre a régészeti közösségekre, mint bármi másra, ami ma a Földön él.

Kőzetrétegei főként gipszből állnak, amely a stromatolit-kövületekben gyakori ásvány, de szinte minden modern stromatolitban hiányzik.

Biológiailag a fotoszintetikus mikrobák külső rétegéből, az úgynevezett cianobaktériumokból és egy rózsaszín magból állt, amely gazdag archaeában, egysejtű organizmusokban, amelyek gyakran megtalálhatók a világ legszélsőségesebb környezetében.

Hynek azt is megjegyezte, hogy a tó környezete hasonlíthat az ókori Föld körülményeire, sós, savas vizével és intenzív napsugárzással (a tengerszint feletti magassága miatt).

Sőt, a stromatolit közösségek példátlan betekintést nyújthatnak a szakértőknek abba, hogyan keletkezett az élet a Marson, amely bolygónkhoz hasonlított évmilliárdokkal ezelőtt.

„Ha a Marson az élet fosszilis szintre fejlődött volna, akkor ilyen lett volna” – mondta a geológus és űrfizikus.

„A földi modern közösségek megértése megmondhatja, mire kell figyelnünk, miközben hasonló jellegzetességeket keresünk a marsi sziklákban.”

Hynek (a képen) élete „legnagyobb heuréka pillanataként” jellemezte a tavak felfedezését(Brian Hynek)

Hynek és Farias további kísérleteket folytatnak annak igazolására, hogy ezek a korábban ismeretlen stromatolitok aktívan építik kőzetképződményeiket, és megtudják, hogyan képesek a mikrobák túlélni ilyen szélsőséges körülmények között.

Az idő azonban fogyhat.

Egy argentin székhelyű cég már kijelölte a területet lítiumbányászat számára.

Amint ez a folyamat elkezdődik, teljesen elpusztíthatja az Atacama-tavakat.

„Ez az egész egyedülálló ökoszisztéma éveken belül eltűnhet” – mondta Hynek. „Reméljük, meg tudjuk védeni ezen helyszínek egy részét, vagy legalább részletezzük, hogy mi van ott, mielőtt eltűnnének vagy örökre megzavarnák.”

Az idegen környezet megtalálását „életem legnagyobb felfedezésének pillanataként” írta le.

„Elképesztő, hogy bolygónkon még mindig találhatunk ehhez hasonló, dokumentálatlan dolgokat” – mondta.

Feliratkozás Ingyenes heti Indy100 hírlevelünkért

Ossza meg véleményét demokratikus híreinkben. Kattintson a pozitív szavazás ikonra az oldal tetején, hogy ez a cikk feljebb kerüljön az indy100 rangsorban