Az ősi csillagdűnék felfedezése 13 000 éves rejtélyt tár fel

Lala Lalia homokdűnék Erg Chebbiben, Marokkóban. Köszönetnyilvánítás: C Bristow professzor

Egy áttörést jelentő tanulmány feltárja a csillagdűnék korát és kialakulásuk sebességét, betekintést nyújtva a Föld geológiai múltjába.

A tudósok először fejtették meg a csillag alakú homokdűnék rejtélyes hiányának rejtélyét a Föld geológiai történetéből, amely több ezer éves múltra tekint vissza.

Az Aberystwyth Egyetem, a Birkbeck Egyetem és a University College London akadémikusai által végzett tanulmány a mai napig az első a maga nemében arról, hogy mennyi ideig tartott a homokdűnék kialakulása és belső szerkezetük vizsgálata.

A csillagdűnék hatalmas homokdűnék, amelyek nevüket egy központi csúcsról kinyúló karoknak köszönhetik. Ezek a homokpiramisok, amelyek felülről nézve csillagoknak tűnnek, széles körben elterjedtek a modern sivatagokban, beleértve Afrika homoktengereit, az Arab-félszigetet, Kínát és Észak-Amerikát.

Ősi homokdűnék és gyors kialakulás

A kutatások feltárják, hogy a marokkói dűnék bázisának legrégebbi részei 13 ezer évesek. Azonban az a felfedezés, hogy az elmúlt ezer évben gyorsan kialakultak, meglepte azokat a tudósokat, akik azt hitték, hogy a nagyobb dűnék sokkal idősebbek.

Úgy gondolják, hogy ezek a Föld legmagasabb homokdűnéi – a kínai Badin Jaran sivatag egyike eléri a 300 méteres magasságot –, és a Naprendszer más részein is megtalálhatók, köztük… Mars és tovább SzaturnuszA Titán holdja.

Bár manapság gyakoriak, csillagdűnéket soha nem találtak a geológiai feljegyzésekben. Hiányuk megzavarta a tudósokat, mert a múltbeli sivatagok a Föld történelmének gyakori részét képezték, mélyen a föld alatti sziklákban őrződött.

A Lala Lallia csillagdűnék műholdképe a Google Earth 2023 Maxar Technologies programból, a dűnék tetején szaggatott vonalak, a GPR-profilok folytonos vonalak, valamint a mintahelyeket jelző számozott körök. Jóváírás: Scientific Reports, DOI: 10.1038/s41598-024-53485-3

Megjelent a folyóiratban Tudományos jelentésekAz új tanulmány körülbelül 13 000 évvel ezelőttre datálta a délkelet-marokkói csillagdűnék alapjait, a Lala Laliát, ami a berber nyelvben „legmagasabb szent pont” -ot jelent.

A homokdűnék a Szahara sivatag Erg Chebbi régiójában találhatók, közel az algériai határhoz, amely olyan TV-sorozatokban szerepel, mint a SAS Rogue Heroes és kasszasiker filmek, mint pl. A múmia És a sivatag.

Geológiai jelentősége és technológiai fejlődés

A kutatások azt mutatják, hogy a homokpiramis az elmúlt ezer év gyors növekedésének köszönhetően érte el jelenlegi 100 méteres magasságát és 700 méteres szélességét, miközben lassan nyugat felé tolódott.

Geoff Dowler professzor, az Aberystwyth Egyetem Földrajzi és Földtudományi Tanszékéről elmondta:

„Ez a kutatás tulajdonképpen az elveszett homokdűnék esete – rejtély, hogy miért nem tudtuk őket látni a geológiai feljegyzésekben. Csak az új technológia révén kezdhetjük meg feltárni titkukat.

„Ezek az eredmények valószínűleg sok embert meglepnek majd, hiszen láthatjuk, milyen gyorsan alakulnak ki ezek a hatalmas homokdűnék, és hogy évente körülbelül 50 cm-es sebességgel haladnak át a sivatagon. Ezek a csodálatos csillagdűnék a természeti csodák közé tartoznak a világról.”

Charlie Bristow professzor, a Birkbeckből és a University College Londonból hozzátette:

„A földbehatoló radar segítségével ennek a csillagdűnéknek a belsejébe tekintve megmutathattuk, hogyan alakultak ki ezek a hatalmas dűnék, és kifejleszthettünk egy új modellt, így a geológusok jobban tudják, mit kell keresniük a kőzetfelvételen, hogy azonosítsák ezeket a csodálatos sivatagi jellemzőket.”

A tudósok fejlett kutatásai szerint a csillagdűnék körülbelül egy időben keletkeztek a Younger Dryas eseménnyel, ami egy hirtelen lehűlési időszak a Föld történetében. Az is kiderül, hogy a dűnék növekedése 8000 évre leállt.

A lelőhelyen talált kerámia nedvesebb körülményekre, és talán egy terjeszkedő monszunra is utal, amely stabilizálta a dűnéket a nagy szárazság kezdete előtt.

A vizsgálat során az Aberystwyth Egyetemen kifejlesztett fluoreszcens kormeghatározási technikákat alkalmaztak annak felfedezésére, hogy a homokban lévő ásványokat mikor voltak utoljára napfénynek kitéve, hogy meghatározzák életkorukat.

Dowler professzor, az Aberystwyth Egyetemről hozzátette:

„Nagy megtiszteltetés azt gondolni, hogy az itt, Aberystwythben kifejlesztett fluoreszcens kormeghatározási technikák felfedik a világ legnagyobb kihívást jelentő éghajlatának titkait. Betekintést engednek a geológiába, amelynek szélesebb vonatkozásai is lehetnek, beleértve a geológiai lelőhelyeket is vízkészletek és szén-dioxid-tárolás.

Dowler professzor legújabb felfedezése ugyanazt a lumineszcens kormeghatározási technikát alkalmazza, mint a világ legrégebbi faszerkezetének felfedezéséhez – a folyóiratban megjelent kutatás természet tavaly.

Hivatkozás: „A marokkói Erg Chebbi csillagdűnék szerkezete és kronológiája feltárja, miért ismerik fel ritkán a csillagdűnéket a rocklemezeken” CS Bristow és GAT Duller, 2024. március 4. Tudományos jelentések.
doi: 10.1038/s41598-024-53485-3