Emberi ősök a kihalás szélén 900 000 évvel ezelőtt: ScienceAlert

Közel egymillió évvel ezelőtt egy kataklizmatikus esemény kis híján kiirtotta az emberiség őseit.

A 3154 modern ember genomikai adatai a 900 000 évvel ezelőtti körülbelül 100 000-ről mindössze 1280 költő egyedre utalnak. Ez elképesztő, 98,7%-os népességfogyást jelent, amely 117 000 évig tart, és az emberiség kipusztulásához vezethet.

Az a tény, hogy ma ilyen nagy számban vagyunk itt, azt bizonyítja, hogy ez nem így van. A Haiping Li (Kínai Tudományos Akadémia) és Yi-Hsuan Pan (Kínai Kelet-Kínai Normál Egyetem) genetikusai által vezetett kutatócsoport szerint azonban a felfedezések magyarázatot adhatnak a pleisztocén emberi fosszíliák feljegyzésének furcsa hiányosságára.

„Az afrikai és eurázsiai fosszilis feljegyzések közötti szakadék a korai kőkorszak történelmi szűk keresztmetszetével magyarázható.” – mondja Giorgio Manzi antropológus Római Sapienza Egyetem Olaszországban. „Ez egybeesik a fosszilis bizonyítékok jelentős elvesztésének javasolt időszakával.”

Népességi szűk keresztmetszetekMint ismeretes, a csoportlétszám jelentős csökkenése nem ritka. Amikor egy fajt elpusztít egy esemény, például háború, éhínség vagy éghajlati válság, a genetikai sokféleség ebből eredő hanyatlása nyomon követhető a túlélők leszármazottjain keresztül. Így tudjuk, hogy az északi féltekén újabban, mintegy 7000 évvel ezelőtt is volt egy emberi populáció szűk keresztmetszete.

Azonban minél távolabbra akar menni az időben, annál nehezebb lesz értelmes jelzést kapnia.

A legújabb elemzéshez a kutatócsoport egy új módszert fejlesztett ki, az úgynevezett gyors nano-idő-összeolvadást (FitCoal), hogy megkerülje a numerikus hibák felhalmozódását, amelyek jellemzően a múltbeli események feltárásával kapcsolatosak.

A FitCoal segítségével elemezték a világ minden tájáról, 10 afrikai és 40 nem afrikai populációból származó 3154 ember genomikai adatait, hogy megvizsgálják, hogyan változtak a génvonalak az idők során. Eredményeik azt mutatták, hogy körülbelül 930 000 és 813 000 évvel ezelőtt egy jelentős populációs szűk keresztmetszet alakult ki, ami a jelenlegi genetikai sokféleség akár 65,85 százalékos elvesztését is jelentette.

Ami a szűk keresztmetszetek okait illeti, soha nem leszünk 100%-ban biztosak a kiváltó tényezőkben, de volt egy olyan kulcsfontosságú esemény, amely akkoriban történt, ami szerepet játszhatott: Közép-pleisztocén átmeneti időszakmelynek során a Földön az eljegesedési ciklusok drámaian megváltoztak.

Az éghajlati zavarok kedvezőtlen körülményeket teremthettek a túlélésre törekvő emberi csoportok számára abban az időben, ami éhínséghez és konfliktusokhoz vezetett, amelyek tovább csökkentették a lakosság számát.

„Az új felfedezés új terepet nyit az emberi evolúcióban, mert sok kérdést vet fel.” – mondja Pan„Például az, hogy hol éltek ezek az egyének, hogyan győzték le a katasztrofális éghajlatváltozásokat, és hogy a szűk keresztmetszet alatti természetes szelekció felgyorsította-e az emberi agy evolúcióját.”

Úgy tűnik, hogy a szűk keresztmetszet hozzájárult az emberi genom egy másik érdekes tulajdonságához: két kromoszóma fúziójához. 2. kromoszóma.

Az embernek 23 pár kromoszómája van; Minden más Emberek A ma élő majmok közül 24 van. A 2. kromoszóma kialakulása összetett folyamatnak tűnik. Specifikációs esemény Ami egy másik evolúciós útra ösztönözte az embereket.

„Ezek az eredmények csak a kezdetet jelentik.” Azt mondja nekem. „E tudás jövőbeli célja, hogy teljesebb képet festsen az emberi evolúcióról a kora pleisztocéntől a középső pleisztocénig tartó átmeneti időszakban, ami viszont továbbra is megfejti azt a rejtélyt, amely a korai emberek eredetének és evolúciójának a rejtélye.”

A kutatás ben jelent meg Tudományok.