Felvilágosult arisztokrácia: Magyarország négyszög korszaka

Van egy régi vicc: Ha három nyelven beszélsz, háromnyelvű vagy. Ha két nyelven beszélsz, akkor kétnyelvű vagy. Ha csak egyet beszél, akkor angolszász. Igaz lehet, hogy sok brit (különösen az amerikai) egynyelvű, de Skandinávián kívül kevés területen vannak négyzetes csoportok a társadalomban. Magyarországon a felvilágosodás idején az arisztokrácia közül sokan négy nyelven beszéltek: franciául, latinul, németül és – nem utolsósorban – magyarul.

A francia a nemesség nyelve volt. Mivel Magyarországon hiányzott a művelt középosztály, az arisztokrácia feladata volt a francia felvilágosodás eszméinek terjesztése. Megtehették, mert volt idejük és pénzük, és nem cenzúrázták az írásaikat. Az arisztokrácia figyelemreméltóan jó munkát végzett, hogy megteremtse a feltételeket ahhoz, hogy végül kikerüljenek a nemzet politikai és kulturális életéből – ez a végső ellentmondás.

A magyar arisztokrácia franciául beszélve nem volt egyedülálló. Ez sok európai országra igaz volt, így Oroszországra is, amelyet akkoriban Nagy Jekatyerina (Katarina) cárnő irányított: meglepően konzervatív vezető. Mária Terézia (1740-1780) Habsburg-királynő (1740-1780) alatt Magyarországon valamivel jobb volt a helyzet, de nem olyan jó.

Bár Mária Terézia szemet hunyt az udvarában ülő néhány férfi (Kaunitz kancellár és udvari orvosa, von Swieten) reformista hajlamai előtt, nem érdekelte a vallási tolerancia. Gyűlölte a protestánsokat, és eretnekeknek tartotta őket. Sokukat Erdélybe száműzték, sokukat bebörtönözték. Valláspolitikája olyan kirívó volt, hogy Mária Terézia saját fia, aki II. Józsefként halála után lett Magyarország királya, állítólag „igazságtalannak, gyalázatosnak, lehetetlennek, károsnak és nevetségesnek” minősítette azt.

Ennek ellenére a latin még élt, és száz évig a magyar országgyűlés nyelve volt. A ki-mit beszél csatában a latin egy jó utóvédakcióval szembesült. Rousseau’s, annak Franciaországból történő behozatalakor Társadalmi szerződés Latinra fordították, nem magyarra. Valójában úgy gondolom, hogy Magyarország lehetett az egyetlen ország a világon, ahol az új gondolatokat holt nyelvre fordították. Ez nem csak a nagyérdemű viták miatt történt. Például a francia forradalmi dal, a „Ga Ira” sans-culot változata ugyanerre a sorsra jutott. Íme a forrás első verse:

Tehén! Ka ira! Ka ira! Ka ira!

Les nobles a la lantern!

Ó, Q Ira! Ka ira! Ka ira!

Les Nobles a Les Bendresnél

és a latin fordítás:,

Ó, ugyanott Hawk! Épp most! Épp most!

Arisztokrata Vobiscum Lanternamban,

Ó, ugyanott Hawk! Épp most! Épp most!

Arisztokrata Vos Pendiptis

És angolul:

Ah, nem lesz semmi baj! Rendben lesz! Rendben lesz!

Urak a lámpaoszlopokhoz,

Ah, nem lesz semmi baj! Rendben lesz! Rendben lesz!

Uraim, fel fognak akasztani.

Mindhárom nyelven vérszomjasan hangzik. Lényeges, hogy a dal közvetlenül a nemesekhez szól. Ahelyett, hogy felemelné az alsóbb osztályokat, és arra ösztönözné őket, hogy öljék meg a felsőbb osztályokat, azt mondja a felsőbb osztályoknak, hogy várják a lámpaoszlopokat, mint alkalmas helyeket a felakasztásukra.

És mi a helyzet a magyarral? Egykor a gazdálkodók és a gyakorlati szakemberek területe volt, szerepe is megváltozott. Kazinci Ferenc és Pesenyi Giorgi tudósok vezetésével született újjá, a népnyelvből irodalmi nyelvvé emelkedett. Több száz új szó jött létre. Bár nem Shakespeare (több mint 1500 új szót tulajdonítanak neki), de egy nagy nyelvész a tizenkét hónapra a franciák nyomán tizenkét magyar hangzású nevet mert alkotni: Thermidor, Fructidore, Brumaire stb.

Plusz persze a Szent Római Birodalom hivatalos nyelve: a német. Ez azonban nem vitatható. Mária Terézia annyira boldog volt, hogy sok nyelven élhet, hogy legalább négyet beszélt, és fia a közigazgatás „németesítésére” tett kísérleteit a művelt magyarok erősen ellenezték. Felvilágosodás ihlette reformjait a latin elleni támadásnak tekintették. A magyar arisztokrácia foggal-körömmel ellenállt. Ellenzékük olyan erős volt, hogy szegény József királynak halálos ágyán vissza kellett vonnia minden reformját.

Az örökség megnyilvánulása és korábbi „magyar non-vida” attitűdje ellenére az arisztokrácia hamarosan az erősödő frankofón dagály hatása alá került. Beszéltek franciául, fordítottak franciából, és sok magyar nemes állt közvetlen kapcsolatban a francia irodalom és filozófia óriásaival. Mindent, amit franciául írtak, ünnepeltek. Az arisztokrácia nemcsak a francia nyelvet, hanem a francia kultúrát is igyekezett magába szívni.

A francia nyelv prózában és költészetben legszorgalmasabb fordítója és gyakorlója Feguet János gróf volt. A francia forradalmi eszmékhez nem az egyenlőség eszméje vonzotta, amelyet nem teljesen helyeselt, hanem az antiklerikalizmus és a szabadelvűség. Voltaire-rel levelezett, franciául írt verseit kommentárként küldte neki. Fekete szinte mindig választ kap a nagy embertől, bár ennek kevésbé lehet köze a küldöncök irodalmi érdemeihez, sokkal inkább az egy-egy levelet kísérő 100 üveg tokaji borhoz.

Így Magyarországnak a felvilágosodás korában sajátos dilemmája volt: melyik nyelvet használja a reformhoz. A francia rövid életű volt, és Németországban hiányzott egy külföldi király agresszív előléptetése. A latin népszerűsége másutt is tovább folytatódott a természetes pályáján. Bár csak 1845-ben, a parlament végül a magyart választotta az ország hivatalos nyelvévé.

Emellett érdemes megemlíteni, hogy a kommunizmus idején minden magyar iskolásnak kötelező volt orosz órája. A nyelvtanárokat bármely más nyelvről áthelyezték az orosz oktatásra. Mindössze egy héttel előzték meg az iskolásokat. Természetesen se latin, se francia, se német. Ne feledje, hogy egyik sem arisztokrata.

Üzenet a cikkből

Mi vagyunk az egyetlen olyan kiadvány, amely minden szempontból lefedi. Fontos hozzájárulásunk van, amire most nagyobb szükség van, mint valaha, és szükségünk van az Ön segítségére, hogy továbbra is publikálhassunk ebben a nehéz gazdasági időkben. Szóval kérlek adakozz.