Hogyan élte túl Naprendszerünk a szupernóvát?

A művész benyomása egy szupernóva robbanáshullámáról, amely ütközik a molekulafelhő szálaival, ahol a Nap kialakul. Jóváírás: NAOJ

A meteoritokon belüli izotóparányokból származó bizonyítékok azt mutatják, hogy a szupernóva-robbanás a közelben történt, miközben a Napunk és a Naprendszerünk még kialakuló szakaszában volt. Az így létrejött szupernóva-robbanás elpusztíthatta a születőben lévő naprendszert.

Új számítások szerint a molekuláris gáz filamentumai, Naprendszerünk születési gubója fontos szerepet játszottak a meteoritokban észlelt izotópok befogásában. Ez a szál egyúttal pajzsként is szolgált, megvédve a születőben lévő naprendszert a közeli szupernóva-robbanás pusztító erőitől.

Az ősmeteoritok megőrzik a Nap és a bolygók születésének körülményeiről szóló információkat. A meteorit komponensek az alumínium radioaktív izotópjának inhomogén koncentrációját mutatják.

Ez a különbség azt jelzi, hogy a naprendszer kialakulásának kezdete után nem sokkal további mennyiségű radioaktív alumínium került a levegőbe. Egy közeli szupernóva-robbanás a legjobb jelölt az új radioizotópok befecskendezésére.

De egy szupernóva, amely elég közel volt ahhoz, hogy a meteoritokban látható izotópok mennyiségét szállítsa, elég erős robbanási hullámot is keltett volna ahhoz, hogy áthasítsa a születőben lévő Naprendszert.

A Japán Nemzeti Csillagászati ​​Obszervatórium Doris Arzumanian vezette csapata új magyarázatot javasolt arra vonatkozóan, hogy a Naprendszer hogyan szerezte meg a meteoritokban mért izotópok mennyiségét, miközben túlélte a szupernóva okozta sokkot. A csillagok nagy csoportokban, úgynevezett klaszterekben alakulnak ki a molekuláris gázok óriási felhőiben.

Ezek a molekuláris felhők fonalasak. A Naphoz hasonló kis csillagok általában filamentumok mentén alakulnak ki, a nagyobb csillagok pedig, amelyek szupernóvában robbannak fel, általában olyan axonokban jönnek létre, ahol több filamentum metszi egymást.

Feltételezve, hogy a nap egy sűrű molekuláris gázszál mentén alakult ki, és egy szupernóva robbant fel a közeli fonalas tengelyben, a csapat számításai szerint legalább 300 000 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a robbanáshullám szétszakítsa a kialakuló naprendszer körüli sűrű szálakat.

A meteoritok radioaktív izotópokkal dúsított összetevői a Naprendszer kialakulásának mintegy 100 000 évében keletkeztek a sűrű filamentumban. Az anyaszál gátként működhetett a fiatal nap védelmében, és elősegítette a szupernóva robbanáshullámának radioaktív izotópjainak befogását, és a még formálódó naprendszerbe való bejuttatását.

Hivatkozás: Doris Arzumanian, Sota Arakawa, Masato N. Kobayashi, Kazunari Iwasaki, Kohei Fukuda, Shoji Mori, Yutaka Hirai, Masanobu MS Kunetomo, „Insights on the Sun’s Birth Environment in the Context of the Sun’s Birth Formation in Hub-Filament Systems” Nanda Kumar és Ichiro Kokobo, 2023. április 25., elérhető itt. a Astrophysical Journal Letters.
DOI: 10.3847/2041-8213/acc849