Hogyan lett egy magyar tudósból a modern tibetológia megalapítója Indiába jutva

1816-ban egy 32 éves magyar tudós ösztöndíjat kapott, hogy a Kottingeni Egyetemen, egy tekintélyes németországi kutatóintézetben tanulhasson. Az esemény Sander Gorosi Sisomát vagy Alexander Sisoma de Gorost egy olyan utazásra indította, amely végül Tibet külső határaira viszi őt, és segít Európának megérteni a „világ tetejének” filozófiáját és kultúráját.

Csoma három egyetemi éve alatt ázsiai nyelveket tanult, és felkeltette érdeklődését Közép-Ázsia. Kelet iránti szenvedélye a magyar számára küldetésévé tette Európa és Ázsia nyelvi összefüggéseinek feltárását. Ennek eléréséhez útvonalat tervezett Európából Mongóliába Odesszán, Moszkván és a szibériai Irkutszkon keresztül, de a terv nem vált be. Ehelyett 1819-ben eljutott Indiába egy hosszú út során Romániából Bulgáriába, Görögországba, Egyiptomba, Libanonba, Szíriába, Irakba, Iránba, Üzbegisztánba és Afganisztánba.

Ma már tudjuk, hogy Csoma eredeti terve az ázsiai és európai történelem néhány homályos pontjának fejlesztésére, amely Magyarországról indult ki, Közép-Ázsián való áthaladás volt. A Birodalom és Mongólia felé, „és amíg el nem érjük Kabult 1822. január 6-án, Perzsiától a Corazonig és Bukharáig, nyomon követhetjük a lábát abban az irányban a Balkh, Kulm, Bamiyan és a Hindu Kush útján” – írta Duga a magyar katonatiszt Diwadar címet.Írta a könyvben Alexander Sisoma de Goros élete és művei, amely 1885-ben jelent meg.

Kabulból Csoma Lahorba, majd Kasmírba és Lehbe utazott. Azt tervezte, hogy folytatja útját a ma Xinjiangban található Yarkandba, de figyelmeztették a kalózok által ismert útvonalon az európai utazókat fenyegető veszélyekre.

Bevezetés Tibetbe

Sisoma Indiában találkozott William Moorcraft brit felfedezővel, akivel szoros barátság alakult ki. Ők ketten együtt utaztak Pandzsábból Lehbe, és Moorcraft a magyar tudós, Agostino Antonio Giorgi másolatának átadásával mutatta be a tibeti nyelvet. Tibeti karakterek. „Ezt a könyvet Csoma olvasta, és ez arra késztette Moorcroftot, hogy javasolja neki, hogy legyen teljesen jártas abban a nyelvben, amely a tanulmányai során kielégítheti mindennapi szükségleteit” – írta Duka. „Ahogy beszélünk, a brit hatalom lassan ráébred a maga útjára, és kiterjeszti befolyását Közép-Ázsia felé: kétségtelenül a határon álló kormánytisztviselők felismerték, milyen előnyök származhatnak abból, ha jól ismerik a tibeti földet. Valójában az európaiak egy terra incognito. „

A britek havi 50 rúpiás ösztöndíjat fizettek Sisomának a tibeti nyelv tanulásáért. Miközben a ládakhi Janskarban egy lámával tanulta a nyelvet, élénk érdeklődést mutatott a buddhista és tibeti vallási szövegek iránt. Fél év Ladakhban töltött év után Kulluba akart menni, de Solan közelében megállította egy brit kapitány. Csoma nem sokkal azután szabadult, hogy Moorecraft levelet írt, amelyben kijelentette, hogy a magyar igazi tudós és nem kém.

Csoma hét évig a Tibettel határos Ladakh és Himachal Pradesh különböző részein élt. Teljesen elmerülve a tibeti tanulmányokban, tanulmányozta a 100 kötetes Kangyurt és a 240 kötetes Tengyurt, a buddhizmus szent szövegeit, amelyek a vallás Himalájában való elterjedése során eljutottak Indiából Tibetbe.

Sisoma, mint nyelvész, a Himalájában élve buddhista kapcsolatokat tudott kialakítani az ókori Európával. Egy levelében ezt írta: „Európa keleti és északnyugati részén minden népnél számos nyoma van az ókori buddhizmusnak és a szanszkrit szavaknak, de későn, Nagy Károly kora után megtértek. A keresztény hit kard által. .” Hozzátette: „A görög és római írók által az ókori Trákiáról (Romániáról), Macedóniáról és a Dunáról, Szerbiáról, Pannóniáról és a hollandok mindkét partjáról szóló beszámolóikban használt szanszkrit szavak azonban számos emlékmű.

Ahogy folytatta a tibeti nyelv elsajátítását, Sisoma összeállította az első angol-tibeti szótárt. Hosszú évek és változatos átdolgozások teltek el, mire a magyar szótár megjelenésre késznek érezte magát. Egy levélben ezt írta: „A szótár nagyon nagy: még mindig tiszta tibeti nyelven van, ábécé sorrendben, kicsi, kiváló nagybetűkkel. Még mindig nincs időm minden egyes szóhoz megjegyzést fűzni angolul. kérjen segítséget egy intelligens tibetitől.Ennek a szerelemnek a művét végül 1831-ben készítették elő.

Menj Kalkuttába

1831 tavaszán az angolok meghívták a magyarokat Kalkuttába, ahol ki akarták adni szótárukat. Csoma csatlakozott a Royal Asiatic Society of Bengalhez, és egész életében szorosan együttműködött vele. A Himalájában végzett munkája felkeltette a szanszkrit tudós és orientalista Horace Heyman Wilson figyelmét, aki érdeklődött a tibeti szótár iránt.

Wilson, a Royal Asiatic Society eredeti tagja felkérte a brit hatóságokat Kalkuttában, hogy finanszírozzák a szótár kiadását. George Swindon főtitkár válaszában azt írta: „A Tanács alelnöke, Csoma de Kőrös A. úgy véli, hogy a tibeti nyelvtan és szótár a kormány költségén jelenik meg Kalkuttában. India a legalkalmasabb hely a közzétételre, és csak a kormány viseli a költségeket.

Mielőtt 1833-ban elhagyta Kalkuttát, Wilson az Oxfordi Egyetem szanszkrit professzora lett, és életrajzi portrét írt Csomáról a Royal Asiatic Society-ben. „A vázlat, amely eddig nem volt, alapul szolgált Csoma korábbi életéről szóló összes bejelentéshez” – írta Duka.

Két évvel azután, hogy Kalkuttába költözött, egyhangúlag a Sisoma Asiatic Society tiszteletbeli tagjává választották. A szövetség titkáraként Wilson helyére lépő James Prince kezdeményezte, hogy Csoma tiszteletbeli tag legyen. A magyarokra hivatkozva ezt írta: „Mr. A Dokumentációs Bizottság tisztában van Sisoma képzettségével, és nincs mit mondanom, hogy ajánljam őt a megérdemelt tiszteletért. Emlékeztetjük a tagokat, hogy az elmúlt két évben felügyelte a listák, fordítások és szótárak elkészítését anélkül, hogy az egyesülettől vagy a kormánytól semmilyen kifizetést kapott volna.

Úgy tűnik, hogy a revenak nem célja a pénz. Miután Indiába érkezett, a tibeti nyelv, kultúra és szokások megértésére és az európaiak számára való hozzáférhetővé tételére összpontosított. Duga hozzátette: „Sisoma egyetlen jutalma az volt, hogy munkáját kortársai és leszármazottai értékelték.”

Az Ázsiai Szövetség könyvtárosa

1837-ben egy magyar tudós lett az Ázsiai Társaság könyvtárosa, bár folytatta a tibeti vallási szövegek kutatását. A Sangam telephelyén élt.

„1837 végétől 1842 elejéig Sisoma Kalkuttában tartózkodott, és könyvtárosként megszervezte az Ázsiai Szövetség Könyvtárát” – írta Duga. „Számos tudományos cikket és esszét publikált, és részt vett Dr. (William) Yates és más misszionáriusok Istentisztelet, Zsoltárok és ima című könyvének tibeti nyelvre történő fordításában.”

Lhászába és Közép-Tibetbe menni az egyik legdédelgőbb álma. 1842-ben a britek teljes támogatásával és áldásával tervezte, hogy a környékre utazik, de még az év márciusában maláriát kapott, miközben átkelt a varangyon. Rossz egészségi állapota miatt Darjeelingbe költözött, és ebben a városban halt meg.

Kalkutta és az Asiatic Society iránti szerelme megígérte, hogy egy közép-ázsiai utazás után visszatér a városba, de ez nem így volt.

Nagy hagyományt hagyott maga után, és széles körben ismert, mint a modern tibetológia megalapítója. Csoma szótárát, nyelvtankönyvét és egyéb kiadványait a 19. és 20. századi európai tibetológusok – köztük George Roerich orosz tudós – számára nélkülözhetetlen anyagnak tekintették, aki elkészíthette Csoma munkáját.

Hazájában, Magyarországon „zarándoktudósként” emlékeznek rá. 2021 októberében magyar tudósok egy csoportja látogatott el abba a szobába, ahol Csoma a kolkatai Asiatic Societyben dolgozott. A helyiséget néhány éve a Delhi Magyar Nagykövetség támogatásával újították fel, és van néhány Csomához kötődő műemlék.

Koves Margit, a Delhi Egyetem Szlavonisták és Finn-ukrán Tanszékének vendégoktatója több mint két évtizede tanít magyar nyelvet Indiában. Mondott Indiai idők Csoma „az egyik első példa az indo-magyar együttműködésre, amely a mai napig virágzik”. A magyarok által beszélt 16 nyelv között van a bengáli, a marathi és a szanszkrit.

Több mint két évszázados életre szóló kalandja után Alexander Sisoma de Goros munkásságát keleten és nyugaton ünneplik.

Ajay Kamalakaran Mumbaiban élő író és független újságíró. Ő a 2021-es Kalpalatha Történelem és Hagyományos Írás ösztöndíjasa.