Magyarország „elveszett” roma jósnője őrzi az 1601 előtti hagyományokat

Sztojka Zoltán, Magyarország szerencsés utolsó romája 36 időjárási teknősbékalapot helyezett asztalra otthonában, Soltvadkert faluban, és nagy kalapja széléről figyelte őket.

Miközben hüvelykujjujjujjaival forgatja a kártyákat, bemutatja ügyfeleit – „betegeknek” nevezve – múltbeli, jelenbeli és jövőbeli részleteit, előrejelző készségeit, mondván, hogy az 1601 -ből származó „töretlen családi törzsből” örökölte.

Ősei generációiról azt mondja, hogy „szerencsések és barbárok voltak”, akiket „Isten választott ki”, hogy megkapják a szerencse ajándékát.

A 47 éves Sztojka, akit a barátok és a helyiek egyszerűen „Chloe -nak a kalapban” neveznek, kártyákat és tenyérolvasást használ isteni információkhoz ügyfeleiről, amelyeket 25 éve figyel. Azt mondja, hogy a láthatatlan látására vonatkozó készségei gyermekkor óta nyilvánvalóak.

– Ezzel születtél, vagy örökölted, de megtanulhatod, Humbuck – mondta, miközben egy szobában ült, égő gyertyákkal és vallási szimbólumokkal, cigarettával a száján.

Stojka Magyarország nagy roma kisebbségének tagja, a becslések szerint körülbelül 1 millió lakosa van a közép -európai országban – lakosságának körülbelül 10 százaléka. Jelenleg Európa szinte minden országában sok roma szembesül rasszizmussal, elszakadással, társadalmi kirekesztéssel és szegénységgel.

A roma kézművesek és zenészek, akik először a 15. században vándoroltak Magyarországra, történelmileg ismertek tehetségükről. Hosszú ideig a saját nyelvüket beszélték, és számos, a szakmájukhoz kapcsolódó nyelvjárást és szokást tartottak fenn – fémmegmunkálókat, lovászokat és kereskedőket, zenészeket és szerencséseket.

De a 18. század közepén Mária Terézia, Róma császárné elrendelte a romák egyesítését, megtiltva számukra, hogy nomád életmódjukat és nyelvüket használják.

A roma gyerekeket eltávolították otthonukból, és nem roma családokhoz helyezték, míg a roma-szigani magyar szó használatát betiltották. „Új magyaroknak” hívták őket.

Ennek és más marginalizációs folyamatoknak köszönhetően a magyarországi romák többsége már nem tudja a római nyelvet, és sok hagyományos mesterségét elvesztette – szerencsére – mondta Ssenvia Ssenasi, a Roma Informális Oktatási Alapítvány igazgatója.

„A hagyományos iparágak sokat hanyatlanak” – mondta Sensei. „Fontos, hogy megvédjük őket a következő generáció számára, mert a roma emberek élhetik saját identitásukat.”

Sztojka szerint a roma kultúra megőrzése életben tartotta a jóslás évszázados művészetét. Virágos népi mintákkal díszített, élénk színű ruhákkal és ingekkel minden nap, és hagyományos hosszú, sötét bajuszt visel.

Áhítatos katolikus, széles karimájú kalapját-amely az erdélyi Capor Roma klán védjegye-csak akkor veszi le, ha megeszik vagy eltávolítják a templomból.

„Nagyon fontos megőrizni kultúránkat és hagyományainkat, mert ha nincs kultúránk, a cigány közösség nélkülözni fogja” – mondta. – Annyi emberhez próbálom elküldeni őket, hogy valóban megismerhessenek minket, mert tudják, hogy vannak cigányok, de semmit sem tudnak rólunk.

Bár a cigány szót sok kultúrában sértő szónak tartják, Stojka inkább a romákra használja.

Ő és családja a roma nép Lowry alcsoportjába tartoznak, és Románia Lowry nyelvjárásában beszélnek – „a kihalás szélén áll”.

„Az emberek nem igazán akarnak cigány nyelven beszélni. Hirtelen mindenki úgy integrálódik, ahogy magyar akar lenni” – mondta.

Világossága mellett Smadojka örökölte 150 éves Tarot kártyáit dédnagymamájától, aki szerencsés ember volt abban az időben, amikor a hagyomány a roma identitás fontos része volt.

Beatrix Colombar, Stojka egyik unokatestvére azt mondta, hogy népe hagyományai „megkülönböztethetnek minket cigányoktól és romáktól”.

„Mivel nincs saját országunk, hagyományainkon keresztül hordozzuk azt a világot, amelyben élünk, a roma életformát” – mondta. „Táncos lányok, színes ruhák, szerencsések és szerencsések, ez a bizonyíték arra, hogy kik vagyunk.”

De Szenasi, az Uku Alapítvány igazgatója szerint az ilyen hagyományok megőrzése „kulturális elismerést igényel, ami Magyarországon nagyon ritka”.

A múzeumokhoz és más kulturális intézményekhez hasonló „intézményi kultúra” nélkül „a cigány emberek hagyományai lassan elvesznek, és ezek az értékek sajnos eltűnnek” – mondta.

Sztojka azt mondja, hogy a Govt-19 járvány idején elveszítette üzletének felét, de sok visszatérő „páciense” hisz világos meggyőződésében.

Sztojka szerencséje óta éli az életét, 15 000 magyar villát (50 dollár) számol fel ülésenként, bár szerinte nem terelte el szegény embereket. De azt is „feladatnak” tekinti, hogy lelkileg gazdagítsa magát és ügyfeleit.

„A kártyák olvasása nagy áldás számomra. Ezért tudok segíteni embertársaimnak” – mondta.

Annak ellenére, hogy eltűnt kultúrájának évszázados életmódja, „Chloe a kalapban” azt mondja, hogy soha nem adja fel ősei varázslatos kereskedését.

„A szüleim nem integrálódtak, a nagyszüleim nem.

„Azt hiszem, cigánynak születtem. Cigánynak halok meg.”