19 924
Tesztek Android Google Apple Microsoft Samsung Huawei Nokia Linux Biztonság Tudomány Facebook Videojáték Film
ga
https://lh4.googleusercontent.com/-VssFRUJqcEo/UHWtuiuEzDI/AAAAAAAAKO0/gr9fqMko3C4/s800/opensuse12kde.png

A KDE nem erőlteti az LLVMpipe‑ot

2012.10.10. 19.27
Nemrégiben tettük közzé a hírt, miszerint az Ubuntu fejlesztői leállítják a Unity 2D kezelőfelület fejlesztését, ugyanis az alapértelmezett Unity-ben bevezetésre került az LLVMpipe technológia, amivel GPU nélküli, jobbára idősebb számítógépeken is elérhetővé válik az eddig izmosabb eszközt igénylő felület.

Ez azt jelenti, hogy a régebbi, szerényebb hardverkonfigurációval rendelkező felhasználók is élvezhetik a látványos árnyékokat és mozgási effekteket, amiket a Unity kezelőfelület használata közben tapasztalhatunk. Ennek viszont van egy árnyoldala is. A megoldás ugyanis a CPU-t bízza meg ezen effektek kiszámításával, így elmondható, hogy a gyengébb gépeken még kevesebb szabad számítási kapacitás áll majd rendelkezésre, kizárólag azért, hogy a felületek elmosottak és félig-meddig átlátszóak lehessenek. Alternatív megoldást kizárólag a kezelőfelület lecserélése jelenti.

Erről nyilatkozott a minap Martin Gräßlin, a Linux alapú operációs rendszerek népszerű asztali környezetének, a KDE ablakkezelőjének közismert fejlesztője, aki szerint az LLVMpipe erőltetése közel sem jó megoldás. Éppen ezért nem is tervezi implementálni a KWin-be és egyben a KDE munkakörnyezetbe, aminek amúgy már régóta hatékony és megbízhatóan működő megoldása van ezen probléma orvoslására.

A KDE-ben ugyanis mindjárt három lehetőség is rendelkezésre áll. Az első lehetőség, hogy a modern hardverek esetében automatikusan működésbe lép OpenGL hajtotta kompozit felület, amiben az árnyékokat, áttűnéseket, mozgási effekteket és átlátszóságokat tapasztalhatjuk. A második lehetőség akkor érvényesül, amikor gyengébb hardverrel esünk neki a KDE-nek. Ilyenkor nem indul el kompozit látványvilág, csupán az alap, effektek nélküli környezet ablakokkal, panelekkel és asztali widgetekkel. A harmadik lehetőségben pedig a felhasználó kérheti a környezetet, hogy a gyenge hardver ellenére az XRender-t segítségül hívva a CPU-val számoltassa az effektek megjelenítését, ahogyan azt az LLVMpipe is tenné.

Ebből kifolyólag nincs szükség további trükközésre az LLVMpipe-pal, mivel a jelenlegi megoldás több lehetőséget biztosít, ráadásul logikusabban működik, mint a Unity megoldása.