Okosabb, mint gondolták – a tudósok meglepően fejlett neandervölgyi felépítést fedeztek fel

A kőszerszámot folyékony bitumenből készült nyélbe ragasztották 55 százalékos okker hozzáadásával. Már nem ragadós és könnyen kezelhető. Köszönetnyilvánítás: Patrick Schmidt

A 40 000 éves szerszámok elemzése meglepően kifinomult építési szintet mutatott ki.

Egy kutatócsoport felfedezte, hogy a neandervölgyiek kőszerszámokat készítettek fejlett többkomponensű ragasztó segítségével. Ez a felfedezés, az ilyen fejlett ragasztóanyag legrégebbi ismert példája Európában, azt sugallja, hogy ezek a korai emberi rokonok nagyobb fokú intellektuális és kulturális kifinomultsággal rendelkeztek, mint azt korábban gondolták.

Munka, számolt be a magazin A tudomány fejlődéseIde tartoztak a New York-i Egyetem, a Tübingeni Egyetem és a berlini Nemzeti Múzeumok kutatói.

A neandervölgyiek műszaki újításai

„Ezek a meglepően jól megőrzött szerszámok olyan műszaki megoldást kínálnak, amely nagyon hasonlít a korai modern emberek által Afrikában készített szerszámokhoz, de a pontos recept a neandervölgyi „pörgést”, a hordozható szerszámok fogantyúinak gyártását tükrözi” – mondja Radu Iovita. , egyetemi docens at New York-i egyetemAz Emberi Eredet Kutató Központ.

A Patrick Schmidt, a Tübingeni Egyetem Kora Őskori és Negyedidőszaki Ökológiai Tanszékének munkatársa, valamint Ewa Dutkiewicz, a berlini Nemzeti Múzeum Őstörténeti és Korai Történeti Múzeumának munkatársa által vezetett kutatócsoport újra megvizsgálta a régészeti lelőhely korábbi leleteit. a Le Mostier Berlinben. Franciaország, amelyet a huszadik század elején fedeztek fel.

Mikrofelvétel, amely a neandervölgyiek által a középső paleolitikumban használt szerszám kopásának nyomait mutatja. A műtárgyon lévő mikrográfok helyét a rajzon (bal felső sarokban) piros szín jelzi. A) Polírozás vagy fényezés a szerszám fogantyújának aktív élén. b) Polírozza le a színes foltokat a ragasztóval bevont területen. c) A homorú felületek közötti gerinc az eltávolított kődarabok eltávolításával, nem pedig a természetes elhasználódással. d) Fakult vagy kopott él a megfogható területen ragasztóval bevonva. A (c) és (d) közötti összehasonlítás azt jelzi, hogy a kopott rész a tervezett ragasztós markolat által lefedett területen belül van. A képek mikronban jelennek meg. A kép forrása: Dr. Greenert, Staatliche Museen zu Berlin

A Le Moustier-ből származó kőeszközöket – amelyeket a neandervölgyiek a mousteri korszak középső paleolitikumában használtak 120 000 és 40 000 évvel ezelőtt – a Berlini Őstörténeti és Korai Történeti Múzeum gyűjteményében őrzik, és korábban soha nem vizsgálták őket részletesen. Az eszközöket a csoport belső felülvizsgálata során fedezték fel, és tudományos értéküket is elismerték.

„A tárgyakat egyenként csomagolták, és az 1960-as évek óta nem nyúltak hozzájuk” – mondja Dutkiewicz. „Ennek eredményeként a szerves anyag hozzátapadt maradványai nagyon jól megőrződnek.”

Régi technológiák feltárása

A kutatók okker és bitumen keverék nyomait fedezték fel számos kőeszközön, például kaparókon, pelyheken és pengéken. Az okker természetes föld pigment. A bitumen az aszfalt alkotórésze, és nyersolajból is előállítható, de természetesen előfordul a talajban.

„Meglepődtünk, hogy több mint 50 százaléka okkerszínű” – mondja Schmidt. „Ez azért van, mert a levegőn szárított bitumen változtatás nélkül használható ragasztóként, de elveszíti a tapadó tulajdonságait, ha ilyen nagy arányban okkert adnak hozzá.”

Ő és csapata megvizsgálta ezeket az anyagokat szakítóvizsgálatok során, amelyeket a szilárdság meghatározására és más mérőszámokra használtak.

Keverés előtt folyékony bitumen és földes okker. Köszönetnyilvánítás: Patrick Schmidt

„Más volt, amikor folyékony bitument használtunk, ami nem igazán alkalmas a tapadásra. Ha 55% okkert adunk hozzá, képlékeny massza keletkezik” – mondja Schmidt.

A keverék elég ragacsos volt ahhoz, hogy a kőszerszám hozzáragadjon, de nem tapadjon a kézhez, így megfelelő anyag lett a nyélhez.

Az eredmények fontossága

Valójában ezeken a kőeszközökön a kopásnyomok mikroszkópos vizsgálata során kiderült, hogy a Le Mustier-ből származó szerszámokon talált ragasztóanyagokat ilyen módon használták fel.

„A szerszámok kétféle mikroszkopikus kopást mutattak: az első az éles élek tipikus polírozása, amelyet általában más anyagok hatása okoz” – magyarázza Iovita, aki ezt az elemzést végezte. „A másik egy fényes bevonat, amely az állítólagosan kézben tartható részen van elosztva, de sehol máshol, és ezt úgy értelmezzük, hogy az az okkerkopás következménye a szerszámnak a fogantyún belüli mozgása miatt.”

Az emberi evolúcióra gyakorolt ​​hatások

A többkomponensű ragasztók, köztük a különféle ragadós anyagok, például a fagyanták és az okker használata korábban már a kora újkori emberből ismert volt. Homo sapiens, Afrikában, de nem a korai neandervölgyiektől Európában. Összességében elmondható, hogy a ragasztók fejlesztése és használata a szerszámgyártásban a korai emberek kulturális evolúciójának és kognitív képességeinek egyik legjobb fizikai bizonyítéka.

„A kombinált ragasztók a modern kognitív folyamatok első olyan kifejezései közé tartoznak, amelyek ma is aktívak” – mondja Schmidt.

A szerzők rámutatnak, hogy a Le Moustiers régióban az okkert és a bitument távoli helyekről kellett begyűjteni, ami nagy erőfeszítést, tervezést és célzott megközelítést igényel.

„Figyelembe véve a leletek általános kontextusát, azt feltételezzük, hogy ezt a ragasztót neandervölgyiek készítették” – összegzi Dutkiewicz.

„Tanulmányunk azt mutatja, hogy a korai Homo sapiens Afrikában és a neandervölgyiek Európában hasonló gondolkodásúak voltak” – teszi hozzá Schmidt. „Ragasztási technikáik ugyanolyan fontosak az emberi evolúció megértésében.”

Hivatkozás: Patrik Schmidt, Radu Iovita, Armel Shari Duhaut, Günter Müller, Abai Namin és Ewa Dutkiewicz: „Okker alapú kompozit ragasztók a mousteri íróhelyen komplex tudást és nagy befektetést dokumentálnak”, 2024. február 21. A tudomány fejlődése.
doi: 10.1126/sciadv.adl0822