Soha nem látott galaxisok ragyognak fényesen James Webb új képén

A NASA James Webb Űrteleszkópja (JWST) soha nem látott galaxisokat örökített meg, amelyek vakító gyémántoknak tűnnek az űr feketeségében.

A kép 13,5 milliárd évre repíti vissza a nézőket a korai univerzumba halvány, távoli fényekkel, amelyek a Nap északi pólusaként ismert újonnan kialakult galaxisokból sugároznak.

A képen látható égboltnak csak 2%-át fedi le a Föld teliholdja, de a JWST mélyebbre pillanthat ebbe a régióba, és megfigyelheti az univerzum távoli sarkaiig elnyúló pislákoló galaxisok ezreit.

A képen megjelenő kozmikus objektumok milliárdszor világosabbak a szabad szemmel láthatónál, de a teleszkóp közeli infravörös kamerája (NIRCam) felvette a képen látható tárgyakból érkező fény spektrumát.

A NASA teleszkópjának új felvétele példátlan galaxisok ezreit örökíti meg, amelyek 13,5 milliárd évvel ezelőtt alakultak ki – 200 millió évvel az Ősrobbanás után

A kép az egyik első széles látómezős, közepes mélységű kép az univerzumról, és a GTO Prime Extragalactic Reionization and Lensing Sciences (PEARLS) programból származik.

A munkában részt vevő kutatók kifejtik, hogy az „átlagos mélység” kifejezés a képen látható leghalványabb tárgyra vonatkozik, amelynek magnitúdója körülbelül 29 (egymilliárdszor világosabb, mint a szabad szemmel látható).

A „széles mező” kifejezés arra a teljes területre vonatkozik, amelyet a program lefed, körülbelül a telihold területének egy tizenketted részét.

„Több mint két évtizede dolgozom nagy nemzetközi tudóscsapattal a Web Science programunk létrehozásán” – mondta Roger Windhorst, az Arizona State University (ASU) régens professzora és a PEARLS vezető kutatója.

Webb fotói valóban kivételesek, valóban felülmúlják legmerészebb álmaimat. Lehetővé teszi, hogy mérjem a nagyon halvány infravörös határon világító galaxisok számának intenzitását és az általuk termelt teljes fénymennyiséget.

A kép nyolc különböző színt tartalmaz a NIRCam-tól és három színt az ultraibolya és a Hubble Űrteleszkóp látható fényétől.

„A webes képek jóval meghaladják azt, amit az első tudományos megfigyeléseket megelőző hónapokban futtatott szimulációktól vártunk” – mondta Jake Summers, az Arizonai Állami Egyetem kutatási asszisztense.

Rájuk nézve meglepődtem a lenyűgöző pontosságon.

Sok olyan dolog van, amit nem hittem volna, hogy valóban láthatunk, beleértve a távoli elliptikus galaxisok körüli egyedi gömbhalmazokat, a spirálgalaxisokon belüli csillagképző csomópontokat és a halvány háttérgalaxisok ezreit.

A NIRCam megfigyeléseket kombinálják a Webb Near Infrared Imager és Slit-Free Spectrometer (NIRISS) segítségével nyert spektrumokkal, ami lehetővé teszi a csapat számára, hogy halvány objektumok után kutassanak spektrális emissziós vonalakkal, amelyek segítségével pontosabban meg lehet becsülni távolságukat.

„A szórt fény, amelyet csillagok és galaxisok előtt és mögött mértem, kozmológiai jelentőséggel bír, és az univerzum történetét szimbolizálja” – mondta Rosalia O’Brien, az Arizonai Állami Egyetem diplomás kutatóasszisztense.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy most elkezdtem a pályafutásomat. A Webb adatai semmihez sem hasonlítanak, amit korábban láttunk, és nagyon izgatott vagyok az általuk kínált lehetőségek és kihívások miatt.

A képminőség „valóban nem e világból való” – mondta Anton Koekemoer, az STScI csillagásza, aki a PEARLS képeket egy nagyon nagy mozaikká egyesítette.

Így folytatta: „A kozmikus idő hajnalán nagyon ritka galaxisok szemléléséhez nagy területen mély képalkotásra van szükségünk, amit a PEARLS mező biztosít.

Az északi ekliptika pólusa a Draco csillagképben, az égbolt egyik legnagyobb csillagképében található, amely az északi égi féltekén található.

Az ókori görög csillagképek egyike, és először Ptolemaiosz görög csillagász katalogizálta a második században.

A JWST más képeket is készített spirálgalaxisokról, egy képen a Földtől 489,2 millió fényévre lévő kaotikus Cartwheel galaxis látható.

A képen különálló gömbhalmazok is láthatók távoli elliptikus galaxisok körül, és csillagképző csomópontok a spirálgalaxisokon belül (a képen)

A JWST más képeket is készített spirálgalaxisokról, egy képen a Földtől 489,2 millió fényévre lévő kaotikus Cartwheel galaxis látható.

A kocsikerékhez hasonlóan megjelenését egy extrém esemény okozza – egy nagy spirálgalaxis és egy kisebb galaxis közötti nagy sebességű ütközés, amely ezen a képen nem látható.

Más teleszkópok, köztük a Hubble Űrteleszkóp, korábban megvizsgálták a kocsikereket.

De a drámai galaxist titokzatosság övezte – talán szó szerint, tekintettel a kilátást eltakaró por mennyiségére.

A JWST infravörös képességei azt jelentik, hogy az ősrobbanás után mindössze 100-200 millió éven belül képes „látni a múlt időt”, lehetővé téve, hogy képeket készítsen az univerzumban több mint 13,5 milliárd évvel ezelőtt felragyogott első csillagokról.

A ködökről, exobolygókról és galaxishalmazokról készített első felvételei hatalmas ünnepségeket váltottak ki a tudományos világban az „emberiség nagy napjának” emlegetett eseményen.

A kutatók hamarosan elkezdenek többet megtudni a galaxisok tömegéről, koráról, történetéről és összetételéről, miközben a távcső az univerzum legrégebbi galaxisait igyekszik feltárni.

Ha tetszett ez a cikk...

A NASA James Webb űrteleszkópja lenyűgöző képet készít több ezer fiatal, soha nem látott csillagról a Tarantula-ködben.

Ezenkívül a NASA James Webb teleszkópja lenyűgöző új képet tár fel a Teremtés Oszlopairól, amely úgy néz ki, mint egy kísérteties kéz, amely az űrbe nyúl.

James Webb teleszkóp: A NASA 10 milliárd dolláros távcsövét a legrégebbi csillagok és galaxisok fényének érzékelésére tervezték

A James Webb teleszkópot „időgépként” írták le, amely segíthet feltárni univerzumunk titkait.

A teleszkóppal a korai univerzumban több mint 13,5 milliárd évvel ezelőtt született első galaxisokat fogják megvizsgálni, megfigyelve csillagok, exobolygók, sőt naprendszerünk holdjai és bolygói forrásait is.

A masszív távcsövet, amely már több mint 7 milliárd dollárba (5 milliárd fontba) került, a Hubble Űrteleszkóp utódjának tekintik.

A James Webb teleszkóp és a legtöbb műszer hőmérséklete körülbelül 40 K – körülbelül mínusz 387 Fahrenheit (mínusz 233 Celsius).

Ez a világ legnagyobb és legerősebb keringő űrteleszkópja, amely képes visszatekinteni 100-200 millió évvel az Ősrobbanás után.

A körülötte keringő infravörös obszervatóriumot úgy tervezték, hogy körülbelül 100-szor erősebb legyen, mint elődje, a Hubble űrteleszkóp.

A NASA szívesen gondol James Webbre, mint Hubble utódjára, semmint cseréjére, mivel egy ideig ketten együtt fognak dolgozni.

A Hubble távcsövet 1990. április 24-én bocsátották fel a Discovery űrsikló segítségével a floridai Kennedy Űrközpontból.

Körülbelül 17 000 mérföld/órás (27 300 km/h) sebességgel kering a Föld körül alacsony Föld körüli pályán, körülbelül 340 mérföld magasságban.