Valószínűleg 830 millió éves élőlényeket találtak egy ősi kőzetben

Egy elképesztő felfedezés éppen most tárt fel egy potenciális új forrást az ősi Föld életének megértéséhez.

Geológusok egy csapata nemrég fedezte fel a prokarióta élet és algák apró maradványait, amelyek 830 millió éves halitkristályok belsejében rekedtek.

A halit egy nátrium-klorid, más néven kősó, és a felfedezés azt jelzi, hogy ez a természetes ásvány korábban kiaknázatlan erőforrás lehet az ősi sósvízi környezetek tanulmányozásában.

Ráadásul a benne rekedt szervezetek még életben lehetnek.

A rendkívüli tanulmány az ősi élet kutatására is kihat, nemcsak a Földön, hanem a földönkívüli környezetben is, mint pl. Marsahol Nagy sólerakódások Ősi és kiterjedt folyékony víztározók bizonyítékaként azonosították őket.

Az élőlények nem úgy néznek ki, mint ahogyan elvárnád. Ősi mikrofosszíliákat találtak összenyomva több milliárd éves kőzetképződményekben, például agyagpalában. A só nem képes ugyanúgy megőrizni a szerves anyagokat.

Alternatív megoldásként, ha kristályok képződnek a sós vizes környezetben, kis mennyiségű folyadék csapdába ejtheti a belsejét. Ezt nevezik folyékony szennyeződésekamely az anyavíz maradványa, amelyből halit kristályosodott ki.

Ez tudományos értékűvé teszi, mert lehet információkat tartalmaznak A víz hőmérsékletéről, a víz kémiájáról és még légköri hőmérséklet abban az időben, amikor a fém keletkezik.

A tudósok olyan mikroorganizmusokat is találtak, amelyek modern és modern környezetben is élnek, ahol halit képződik. Ezek a környezetek erősen sótartalmúak. Azonban a mikroorganizmusok, mint pl baktériumokés gombák és algák Mindannyian boldogulnak bennük.

Ezenkívül mikroorganizmusokat dokumentáltak gipszben és halitban lévő folyadékzárványokban, többnyire modern vagy modern, és egy maroknyi az ókorig nyúlik vissza. Az ősi lények azonosításának módszere azonban kétséget hagyott a tekintetben, hogy egyidősek-e a halittal.

„Ezért még mindig van kérdés a mikrobiológusok körében” Csapatkönyvek Sarah Schrader-Gomez geológus vezette, a Nyugat-Virginiai Egyetemről. „Melyek a legrégebbi kémiai üledékes kőzetek, amelyek prokarióta és eukarióta mikroorganizmusokat tartalmaznak az üledékes környezetből?”

Közép-Ausztrália ma sivatag, de egykor ősi sós tenger volt. A barna képződmény Ez egy jól keltezett és jól elkülöníthető rétegtani egység Közép-Ausztráliából, amely az újkőkorig nyúlik vissza. Ezek kiterjedt halitet tartalmaznak, ami egy paleo tengeri környezetre utal.

A Western Australian Geological Survey által 1997-ben kivont barna képződmény magmintájának felhasználásával Schrader-Gomes és munkatársai nem-invazív optikai módszerekkel tudták elvégezni a változatlan neproterozoos halit vizsgálatát. Ez érintetlenül hagyta a halitet. Ami fontos, hogy a benne lévő dolgoknak csapdába kellett esniük, mire a kristályok kialakulnak.

Ultraibolya litográfiát és áteresztett fényt alkalmaztak, először kis nagyítással a halitkristályok azonosítására, majd akár 2000-szeres nagyítással tanulmányozták a bennük lévő folyadékzárványokat.

Belül a prokarióta és eukarióta sejtekkel kompatibilis szerves szilárd anyagokat és folyadékokat találtak méretük, alakjuk és ultraibolya villanásuk alapján.

Érdekes volt a sugárzási tartomány is. Egyes minták a szerves bomlásnak megfelelő színeket mutattak, míg mások a modern organizmusok fluoreszcenciáját mutatták, ami a kutatók szerint változatlan szerves anyagra utal.

A kutatók megjegyzik, hogy lehetséges, hogy egyes organizmusok még mindig életben vannak. A folyékony tartalom mikroélőhelyként szolgálhat, ahol kis telepek virágoznak. A halitból 250 millió éves múltra visszatekintő élő prokariótákat vontak ki. Miért nem 830 millió?

„A mikroorganizmusok lehetséges túlélése geológiai időskálán nem teljesen ismert.” A kutatók írták.

„Azt javasolták, hogy a sugárzás hosszú időn keresztül tönkretenné a szerves anyagokat, azonban Nicastro et al.2002) megállapította, hogy a 250 millió éves eltemetett halit csak nyomokban volt kitéve sugárzásnak. Ezenkívül a mikroorganizmusok túlélhetnek folyadékzárványokban az anyagcsere-változások révén, beleértve az éhezést és a ciszta állapotát, valamint együtt élhetnek szerves vegyületekkel vagy elhalt sejtekkel, amelyek táplálékforrásként működhetnek.”

Ez minden bizonnyal hatással van a Marsra, mondták a kutatók, ahol a Brownéhoz hasonló összetételű lerakódások találhatók. Kutatásaik azt mutatják be, hogyan lehet azonosítani ezeket az organizmusokat anélkül, hogy elpusztítanák vagy megzavarnák a példányokat, ami új eszközöket kínálhat a megismeréshez – és a Föld történetének jobb megértéséhez.

„A vizuális vizsgálatot alapvető lépésnek kell tekinteni az ősi kőzetek bioszignációinak minden tanulmányában. Lehetővé teszi a mikroorganizmusok geológiai kontextusának megismerését a további kémiai vagy biológiai elemzések előtt… és célt biztosít az ilyen elemzésekhez.” Csapatkönyvek.

„A földi és földönkívüli eredetű paleokémiai lelőhelyeket az ősi mikroorganizmusok és szerves vegyületek potenciális gazdáinak kell tekinteni.”

A keresést ben tették közzé geológia.