november 25, 2024

Androbit techmagazin

Az Androbit tényeken alapuló híreivel, exkluzív videofelvételeivel, fotóival és frissített térképeivel maradjon naprakész Magyarország legfrissebb fejleményein.

Globális szökőárt is okozott a dinoszauruszokat kiirtó aszteroida

Globális szökőárt is okozott a dinoszauruszokat kiirtó aszteroida

Iratkozzon fel a CNN Wonder Theory hírlevelére. Fedezze fel az univerzumot elképesztő felfedezésekről, tudományos eredményekről és egyebekről szóló hírekkel.



CNN

Egy új kutatás szerint, amikor 66 millió évvel ezelőtt egy város méretű aszteroida ütközött a Földdel, kiirtotta a dinoszauruszokat, és szörnyű szökőárhullámokat küldött a bolygó körül.

A körülbelül 14 kilométer széles aszteroida körülbelül 100 kilométerre hagyta el a becsapódási kráterét a mexikói Yucatán-félsziget közelében. Amellett, hogy véget vetett a dinoszauruszok uralmának, a közvetlen csapás a bolygó állat- és növényvilágának 75%-ának tömeges kihalását okozta.

Amikor az aszteroida összeütközött, katasztrofális események láncolatát idézte elő. globális hőmérséklet-ingadozások; Aeroszolok, korom és por oszlopai töltik meg a levegőt; A bozóttüzek akkor kezdődtek, amikor a becsapódástól lángoló anyagdarabok robbantak fel, és ismét a légkörbe kerültek, és záporoztak. 48 órán belül szökőárak körbejárták a Földet – és több ezerszer aktívabbak voltak, mint a földrengések által okozott modern cunamik.

A kutatók arra törekedtek, hogy modellezéssel jobban megértsék a cunamit és annak elterjedtségét. A világ minden tájáról származó 120 óceáni üledékmag tanulmányozásával bizonyítékokat találtak a szökőár lefolyására és erősségére vonatkozó megállapításaik alátámasztására. Az eredményekről részletes tanulmány kedden jelent meg a folyóiratban Az Amerikai Geofizikai Unió előrehalad.

A szerzők szerint ez a Chicxulub által kiváltott szökőár első globális szimulációja, amelyet egy lektorált tudományos folyóiratban publikáltak.

A tanulmány szerint a szökőár elég erős volt ahhoz, hogy több mint egy mérföld magasan tornyosuló hullámokat hozzon létre, és megtisztítsa az óceán fenekét több ezer mérföldre az aszteroida becsapódási helyétől. Hatékonyan eltávolította az üledékfelvételt az esemény előtt és közben történtekről.

– mondta Molly Ring vezető szerző, aki elsőévesként kezdett dolgozni a tanulmányon, és a Michigani Egyetemen fejezte be diplomamunkáját.

A kutatók becslése szerint a cunami akár 30 000-szer aktívabb volt, mint a 2004. december 26-i Indiai-óceáni cunami, amely az egyik legnagyobb feljegyzett szökőár, amely több mint 230 000 ember halálát okozta. Az aszteroida becsapódásának energiája legalább 100 000-szer nagyobb volt, mint a Tonga vulkán év eleji kitörése.

READ  A NASA bejelentette egy új meghajtási technológia sikeres tesztjét

Brandon Johnson, a tanulmány társszerzője és a Purdue Egyetem adjunktusa egy nagy számítógépes programot, az úgynevezett hidraulikus kódot használta a Chicxulub-effektus első 10 percének szimulálására, beleértve a kráterképződést és a cunami kezdetét.

Beszámolta az aszteroida méretét és sebességét is, amely a becslések szerint 26 843 mérföld/óra (43 200 kilométer/óra) sebességgel haladt, amikor a Yucatán-félsziget gránitkéregébe és sekély vizébe ütközött.

A szimuláció szerint kevesebb, mint három perccel később a sziklák, üledékek és egyéb törmelékek egy vízfalat löktek el a becsapódástól, és az 4,5 kilométerre emelkedett. Ez a hullám alábbhagyott, amikor a robbanóanyag visszaesett a földre.

De ahogy a törmelék lehullott, még kaotikusabb hullámokat keltett.

Tíz perccel az ütközés után az ütközéstől 137 mérföldre (220 kilométerre) lévő ponttól minden irányban egy közel egy mérföld magas gyűrű alakú hullám indult meg az óceánon.

Ezeket a szimulációkat ezután két különböző globális szökőármodellbe, a MOM6-ba és a MOST-ba írták be. Míg a MOM6-ot az óceán mélyén zajló szökőár modellezésére használják, a MOST a Nemzeti Óceán- és Légköri Hivatal cunami-előrejelző központjaiban található szökőár-előrejelzés része.

Mindkét modell nagyjából ugyanazt az eredményt adta, így a kutatócsoport cunami idővonalát hozta létre.

Egy órával az ütközés után a szökőár a Mexikói-öbölből az Atlanti-óceán északi részébe vándorolt. Négy órával az ütközés után a hullámok a közép-amerikai tengeri sávon át a Csendes-óceánba jutottak. A közép-amerikai útvonal elválasztotta Észak- és Dél-Amerikát.

Ez a grafikon a tengerszint-emelkedés mozgását mutatja szökőárban 24 órával a becsapódás után.

24 órán belül a hullámok mindkét oldalról behatoltak az Indiai-óceánba, miután átkeltek a Csendes-óceánon és az Atlanti-óceánon. A becsapódás után 48 órával a nagy szökőárhullámok elérték a Föld partjainak nagy részét.

A víz alatti áramlás az Atlanti-óceán északi részén, a közép-amerikai és a dél-csendes-óceáni tengeri útvonalakon volt a legerősebb, meghaladta a 643 métert óránként, ami elég erős ahhoz, hogy az üledékeket az óceán fenekére fújja.

Eközben az Indiai-óceán, a Csendes-óceán északi része, az Atlanti-óceán déli része és a Földközi-tenger védett volt a legrosszabb szökőár elől, kevesebb víz alatti áramlattal.

READ  A Mars légkörének titkainak feltárása: Az Európai Űrügynökség mérföldkőnek számító felfedezése

A csapat 120 üledékből származó információkat elemzett, amelyek nagyrészt korábbi tudományos óceánfúrási projektekből származtak. A cunami haragjától védett vizekben több ép üledékréteg volt. Eközben az Atlanti-óceán északi és déli részének üledékrekordjában hiányosságok mutatkoztak.

A kutatók meglepődve fedezték fel, hogy Új-Zéland északi és déli szigeteinek keleti partjain az üledékeket több üreg is mélyen megzavarta. Eleinte a tudósok úgy vélték, hogy ez a tektonikus lemezek aktivitásának köszönhető.

Az új modell azonban azt mutatja, hogy az üledék közvetlenül a Chicxulub cunami útjába került, annak ellenére, hogy 7500 mérföldre (12 000 km) van tőle.

„Úgy érezzük, hogy ezek a lerakódások egy szökőár hatásait rögzítik, és ez talán a legbeszédesebb megerősítése ennek az eseménynek a globális jelentőségének” – mondta Ring.

Bár a csapat nem becsülte meg a szökőárnak a part menti áradásokra gyakorolt ​​hatását, a modell azt mutatja, hogy Dél-Amerika észak-atlanti és csendes-óceáni partvidékein a part menti régiók valószínűleg 20 méternél magasabb hullámoknak voltak kitéve. A hullámok a parthoz közeledve nőttek, áradásokat és eróziót okozva.

Brian Arbeck, a tanulmány társszerzője és a Michigani Egyetem fizikaprofesszora szerint a jövőbeli kutatások modellezni fogják, hogy egy becsapódás után mekkora a globális árvíz, és milyen mértékben érezhetőek a szökőár hatásai.

„Nyilvánvalóan a legnagyobb árvizek voltak a legközelebb a becsapódás helyéhez, de még távolabb is valószínűleg nagyon nagyok a hullámok” – mondta Arbeck.