A fenntartható életvitel reményt ad a magyar családoknak a jövőre nézve környezet

Kemenci László, ameddig csak lehet, kis kelet-magyarországi tanyáján él. Úgy véli, hogy a földet gyakorlatilag a lányától kapták kölcsön, ezért mindent meg kell tennie, hogy megvédje a jövőben.

A 28 éves Kemenzi, felesége, Cynthia (31) és csaknem kétéves lányuk, Boroka három éve költöztek a Ladanibene melletti tanyára. 4,5 hektáron (11 hektáron) lovakat, sertéseket és csirkéket nevelnek, amelyeket részben legeltetésre bérelnek.

Nem használnak növényvédő szereket, állataikat szabadon tartják, és a lehető legkevesebbet ássák ki a földet, hogy megőrizzék a gazdag talajszerkezetet és a nedvességet. Saját maguk termesztik a zöldségeket, hentesnek vagy csereberélnek, hogy milyen húsra van szükségük, a többit pedig hasonló életmódot választó családokkal kereskednek.

Kemency szerint bár a teljesen önellátóvá válás irreális célnak tűnhet, kizárólag külső erőforrásokra támaszkodnak.

„Ezt a földet nem apáinktól örököltük, hanem a gyerekeinktől béreltük… tehát igyekszünk fenntarthatóan élni és gazdálkodni a földön” – mondja.

Bár nincs statisztika arról, hogy hány család él hasonló életmódot Magyarországon, anekdotikus bizonyítékok szerint ez egy növekvő tendencia.

Vannak, akik szabályozni akarják megélhetési költségeiket, míg mások ki akarnak menekülni a fogyasztói társadalom elől, vagy környezetbarát életet szeretnének élni.

Kemency becslése szerint körülbelül 1000 háztartás próbálja felkarolni a fenntarthatóságot, akár egyedül, akár informális barter megállapodások részeként, vagy strukturáltabb ökofalvak részeként.

Jelenleg nem a hálózatból élnek. Áramot és gázt vásárolnak internetre és fűtésre. De a vizük kútból származik, és remélik, hogy megengedhetik maguknak a napelemeket és a szélturbinát – mondja Kemency.

Vészhelyzeten kívül körülbelül 250 000 forintot (690 dollárt) kaphatnak havonta. Tejet, cukrot és más alapvető árucikkeket vásárolnak, amelyeket nem tudnak megtermelni vagy előállítani.