A mérgező gáz az élet lehetőségét jelzi az Enceladuson, a Szaturnusz egyik holdján

A tudósok méreg jelenlétét fedezték fel a Szaturnusz kis holdjáról kibocsátott részecskék permetében. Ez tovább fokozza a létező összeesküvéseket az ottani élet lehetőségéről.

A méreg a hidrogén-cianid, egy színtelen gáz, amely számos földi lény számára halálos. De kulcsszerepet játszhatott azokban a kémiai reakciókban, amelyek létrehozták azokat az összetevőket, amelyek utat nyitottak az élet kialakulásához.

„Ez az élet eredetével kapcsolatos elméletek többségének kiindulópontja” – mondta Jonah Peter, a Harvard Egyetem biofizikus szakos hallgatója. „Ez egyfajta svájci bicskája a prebiotikus kémiának.”

Így Mr. Peter izgatott volt, amikor hidrogén-cianidot talált az Enceladuson, a Szaturnusz körülbelül 310 mérföld átmérőjű jeges holdján. Felszín alatti óceánja van, ami az egyik legígéretesebb helyek közé teszi az élet keresésére a Naprendszerben.

Peter úr és munkatársai, Tom Nordheim és Kevin Hand, a NASA kaliforniai Jet Propulsion Laboratory munkatársai a Nature Astronomy folyóiratban csütörtökön megjelent cikkükben számoltak be eredményeikről.

Szerves molekulákat is találtak, mint például az acetilént, a propánt és az etánt, amelyek kémiai reakciókat hajthatnak végre, hogy energiát biztosítsanak az Enceladus óceánjában élő mikroorganizmusoknak. Az adatok alkoholok, például metanol jelenlétére is utalnak, bár a kutatók nem tudták meggyőzően azonosítani az alkoholt.

Kémiai kísérletek kimutatták, hogy a hidrogén-cianid fontos előanyaga lehet azoknak a molekuláknak, amelyeknek jelen kell lenniük az élet kialakulásához. „Különböző módon kombinálhatók aminosavak előállítására, amelyek a fehérjék prekurzorai, valamint az RNS és a DNS kialakításához szükséges nukleobázisok és cukrok” – mondta Peter.

Két évtizeddel ezelőtt Enceladust többnyire szelíd jéggömbnek tekintették.

2005-ben azonban a bolygókutatók megdöbbentek, amikor a NASA Cassini űrszondája gőz- és jégkristályokat észlelt a Hold déli pólusának közelében lévő repedésekből. A Szaturnusz árapály-ereje húzza és szorítja az Enceladus belsejét, és a súrlódás elegendő hőt termel a jég megolvasztásához.

Az elemanalízis nemcsak vizet, hanem szén-dioxidot, metánt, hidrogént és ammóniát is azonosított. A robbanások felszín alatti hidrotermális reakciókat jeleztek, ahol a forró kőzetek folyékony vízzel találkoznak.

A Cassini küldetés adatainak ezt követő, 2017-ben lezárult rostálása felerősítette a kíváncsiságot, hogy mi rejlik a háttérben. A tudósok úgy vélik, hogy az Enceladusnak nemcsak a déli pólusa alatt van egy folyékony vizű medence, hanem egy sós vizű globális óceán is egy külső jeges kéreg alatt.

Az év elején egy másik tudóscsoport arról számolt be, hogy az Enceladus tollaiban lévő jeges részecskék foszfátot tartalmaznak, ami szintén az óceán és a sziklás föld közötti geokémiai kölcsönhatásokra utal. A foszfor egy másik kulcsfontosságú elem, amelyről úgy tartják, hogy elengedhetetlen az élethez.

„Valójában az élet fejlődésének kilátásai egyre jobbak Enceladuson” – mondta Frank Postberg, a foszfátvizsgálatot vezető Freie Universität Berlin bolygótudományi professzora.

A legújabb munkában Mr. Peter és munkatársai ismét a Cassini átrepüléseiből bányásztak adatokat. A hidrogén-cianid mennyisége olyan kicsi, hogy nem lehet azonnal észrevenni. Ehelyett a kutatók egy 50 vegyületet tartalmazó listával kezdtek, amelyekről úgy vélik, hogy jelen lehetnek az Enceladuson. Ezután 10-15 járműből építettek modelleket, és tesztelték, hogy melyik modell felel meg leginkább a Cassini által megfigyelteknek.

„Ez egy szép elemzés, amelyet valamilyen módon elvégeztek, hogy több információt kapjunk arról, hogy mit láthatunk a csóvokban” – mondta Kathleen Kraft, a marylandi Johns Hopkins Applied Physics Laboratory bolygókutatója.

Dr. Kraft számára Enceladus érdekes hely, de nem ez az egyetlen hely. Más holdaknak, mint például a Jupiter körül keringő Európa, szintén vannak jég alatti óceánok. A NASA következő küldetése, az Europa Clipper a Cassinihez hasonló műszert szállít majd, amely hasonló felfedezéseket tehet.

„Minden óceáni világ nagyon izgalmas” – mondta Dr. Kraft. „Mindegyikben van némi különbség, de sok hasonlóság van bennük.”

A hidrogén-cianid és más szerves vegyületek jelenléte, amelyekről a közelmúltban számoltak be az Enceladus plumesben, „nem fedi fel az óceánban található összetett szerves anyagok forrását” – mondta Alfonso Davila, a NASA kaliforniai Ames Kutatóközpontjának exobiológiai részlegének kutatója.

„Ez azonban közelebb visz a válaszhoz” – tette hozzá.