Magyar dokumentumfilm Pelikánkék A tavalyi Tallinn Black Knights Fesztiválon debütált, és az európai kritikusok és a fesztivállátogatók jól fogadták. Levelesláda-oldala többnyire pozitív kritikákat kapott, a Cineeuropa pedig „olyan filmnek nevezte, amely állandó mosolyt hagy a néző arcán”.
A film Magyarországon csak az év végén kerül a mozikba, a helyi forgalmazó, a Juno 11 még nem közölt időpontot, a nemzetközi forgalmazást pedig nem csökkentették. De ez a lenyűgöző radarfilm szélesebb körű elismerést érdemel, és látnia kell a külföldi közönségnek.
Pelikánkék A Hungary's Umbrella Entertainment és a Cinnamon Entertainment (A prérifarkas négy lelke) rendezésében, Sági László független képzőművész, animátor és egyedi táblarajzi stílusáról ismert rendező rendezésében. Rövidfilmjeit olyan nemzetközi fesztiválokon játszották, mint a Tallinn's Black Nights és a Torino, 2010-ben pedig a Magyar Filmhéten a legjobb dokumentumfilm díjat nyert 27 perces rövidfilmjéért. Patováros.
Csáki magyarországi bemutatkozása az 1990-es években a vasfüggöny utáni korszak hátterében játszódik, amikor is lehetséges volt Nyugat-Európa felé utazni, bár megfizethetetlenül drága. A külföldi utazás költségeinek fedezésére népszerűvé váltak a hamis vonatjegyek. A film középpontjában három fiatal férfi áll, akik egy áljelenetbe keverednek, és elősegítik a magyarok nemzedékének transzeurópai mozgását.
A Pelikánkék A több mint egy évtizedes történet egy falra festett képregényként indult a budapesti Jurany Galériában. A valós eseményeken alapuló történet korai változata támogatást kapott a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjából, amelynek célja, hogy segítse a fiatal filmeseket az első filmek elkészítésében.
Csáki a film narratíváját egy kiterjedt fejlesztési időszakon keresztül sűrítette, amelyben az emberek mesélték el történeteiket arról, hogyan befolyásolták életüket a Pelikán kék széntintával készült hamis nemzetközi jegyek. Bár a film szereplői közül sok valós személyekre épül, a hangjukat magyar színészek adják elő.
beszélni valakivel Cartoon BrewCsáki elmagyarázta, hogy az animáció miért olyan vonzó formája a dokumentumfilmes történetmesélésnek, és miért kerül időnként bele élőszereplős képkockák. Pelikánkék:
Az animáció egy absztrakció. Ez egy lehetőség, egy eszköz a valóság megmutatására. De csak az élőszereplős felvételek képesek reprodukálni azt, ahogyan a valóságot látjuk és ismerjük, mert az élőszereplős felvétel fényképes kép. Ezek a jelenetek megerősítik az animációs film dokumentarista jellegét. Ezek a jelenetek egyensúlyban tartják az animációt az ablakokkal és a dokumentációval a valósághűség érdekében.
Bár a dokumentumfilm készítése nagymértékben támaszkodik a történelmi értékekre és az előre felvett interjúkra, Csáki szerint a fejlesztési és gyártási folyamat nagy része úgy működik, mint egy kitalált film.
A storyboarding folyamata nem különbözik animációs dokumentumfilm rendezésekor. A képkivágást és a nézőpontokat ugyanúgy kell formázni. Dokumentumfilmként is előre el kell készíteni a szerkesztett párbeszédeket, interjúkat, és ehhez a vágott hanghoz készülnek a storyboard rajzok.
Bár a filmet erősen befolyásolja az esztétika és az 1990-es évek eseményei, Csáki és csapata nem használt archív felvételeket a film animációjához. Ehelyett ők maguk forgatták a jeleneteket, és azokból a jelenetekből dolgoztak.
Élőszereplős jeleneteket forgattunk az animációhoz, így nem használtunk archív felvételeket. A felvételeket filmes állományra, egy Super 8 mm-es kamerával vettük fel old-school technológiával, így úgy nézett ki, mintha az 1990-es években készült volna. Még szerencse, hogy ez a régi technológia még használható, és a Kodak gyárt ehhez fóliát. Ezek az élőszereplős jelenetek kis ablakok az animációba. Ezek a jelenetek a korszak autentikus tárgyait és eszközeit mutatják be. Ez erősíti a film dokumentarista hatását.
More Stories
Hajóátjárók: Biztonságos és stabil hozzáférés a ForBoat-tól
Hogyan jelentkezz be a Bet Match játékba: nyerőgép kiválasztása és nyerő stratégiák
Játékgépek Áttekintése És Sajátosságaik