A világegyetem legnagyobb ismert galaxisát fedezték fel, hossza körülbelül 16,3 millió fényév

A csillagászok felfedezték a legnagyobb ismert galaxist, amely 153-szor akkora, mint a Tejútrendszerünk.

Az Alcyoneus nevű galaxis körülbelül 3 milliárd fényévre van a Földtől és körülbelül 16,3 millió fényév hosszúságú.

Összehasonlításképpen: a Tejút átmérője alig 106 000 fényév.

Az óriás rádiógalaxisként elismert Alcyoneus egy gazdagalaxist tartalmaz, valamint hatalmas sugarakat és lebenyeket, amelyek a központjából törnek ki.

A csillagászok felfedezték a legnagyobb ismert galaxist, amely 153-szor akkora, mint a Tejútrendszerünk. Az Alcyoneus nevű galaxis (a képen) körülbelül 3 milliárd fényévre van a Földtől és körülbelül 16,3 millió fényév hosszúságú.

Az Alcyoneust (a képen) egy óriás rádiógalaxisként azonosították, amely egy gazdagalaxist, valamint a központjából kitörő masszív sugarakat és lebenyeket tartalmaz.

Keveset tudunk ezekről a titokzatos rádiógalaxisokról, de a szakértők úgy vélik, hogy a fúvókák és a hozzájuk tartozó lebenyek a galaktikus központban található aktív szupermasszív fekete lyuk melléktermékei.

Meg van határozva egy fekete lyuk „Aktív”-ként, amikor eszik, vagy „felhalmoz” anyagot a körülötte lévő óriási anyagkorongról.

Ennek az anyagnak azonban nem mindegyike kerül az eseményhorizonton kívülre, mert egy kis része a lemez belső részéből a pólusok felé irányul, ahol az űrbe kerül. Ionizált plazmasugár formájában.

Ezek a fúvókák hatalmas távolságokat képesek megtenni fénysebességgel, mielőtt szétszóródnának a rádiót sugárzó óriási lebenyeken.

Az Alcyoneus mérete ellenére az általa kibocsátott rádiólebenyek típusa nem szokatlan. Az is ismert, hogy a Tejútrendszerünknek saját rádiólebenyei vannak.

De az egyik legtitokzatosabb dolog az Alcyoneusszal és más, hozzá hasonló hatalmas galaxisokkal kapcsolatban az, hogy hogyan növekszik ilyen nagyra.

A holland Leideni Obszervatórium által vezetett kutatók abban reménykednek, hogy a chynos felfedezése segít rávilágítani arra, hogyan alakulnak ki a rádiógalaxisok, és miért olyan nagyok.

„Ha a gazdagalaxisoknak vannak olyan tulajdonságai, amelyek fontos okok az óriás rádiógalaxisok növekedéséhez, akkor a legnagyobb óriás rádiógalaxisok gazdaszervezetei nagyobb valószínűséggel rendelkeznek velük” – mondta Martin Oye, a Leideni Obszervatórium munkatársa egy előzetes másolatában. a kutatásról. papír.

Hasonlóképpen, ha bizonyos nagyméretű környezetek jelentősen kedveznek az óriási rádiógalaxisok növekedésének, akkor valószínűleg a legnagyobb óriás rádiógalaxisok is ezekben helyezkednek el.

Oi és csapata felfedezte a legnagyobb ismert galaxist Keressen kiugró értékeket a Low Frequency Array (LOFAR) által Európában gyűjtött adatokban.

A LOFAR körülbelül 20 000 rádióantennából áll, amelyek 52 helyen vannak elosztva a kontinensen.

A kutatóknak el kellett távolítaniuk a beágyazott rádióforrásokat a képekről, hogy segítsenek észlelni és kijavítani a rádiólebenyeket bármilyen vizuális torzulásért, ami viszont Alcyoneushoz vezette őket.

A tanulmányban részt vevő csillagászok szerint a legnagyobb ismert galaxist egy kozmikus háló veszi körül, amelynek tömege több mint 240 milliárdszor akkora, mint a Nap tömege.

Az Alcyoneus mérete ellenére az általa kibocsátott rádiólebenyek típusa (a képen) nem szokatlan. Ismeretes, hogy a Tejútrendszernek saját rádiólebenyei vannak

A holland Leideni Obszervatórium által vezetett kutatók abban reménykednek, hogy a chynos felfedezése segíthet bepillantást nyerni a rádiógalaxisok kialakulásának és okának olyan nagyságába.

Oye és csapata fedezte fel a legnagyobb ismert galaxist, miközben kiugró értékeket keresett az európai alacsony frekvenciájú tömb által gyűjtött adatokban. A kutatóknak el kellett távolítaniuk a beágyazott rádióforrásokat a képekről, hogy felfedjék a rádiólebenyeket és megtalálják az Alcyoneust (a képen)

Ők is ezt gondolják Az Alcyoneus közepén található szupermasszív fekete lyuk körülbelül 400 milliószorosa a Nap tömegének.

Bár mindkét paraméter óriásinak tűnik, mégis az Valójában az óriás rádiógalaxisok alsó végén.

„A geometriától távol áll az Alcyoneus és gazdája gyanúsan közönséges: a teljes alacsony frekvenciájú fénysűrűség, a csillagtömeg és a szupermasszív fekete lyuk tömege mind alacsonyabb, mint a mediális óriás rádiógalaxisoké, a hasonlóság ellenére” – írták a szerzők könyvüket. papír.

Így a nagy óriások fejlődéséhez nem szükségesek nagyon nagy tömegű galaxisok vagy központi fekete lyukak, és ha a megfigyelt állapot a forrást jelenti egész életében, akkor nincs nagy rádióenergia sem.

A kutatók azt remélik, hogy tanulmányuk segít a csillagászoknak többet megtudni arról, hogyan keletkeztek a rádiógalaxisok, mennyit és milyen ütemben növekszik az Alcyoneus, és hogy léteznek-e nagyobb galaxisok.

A tanulmány a folyóiratban fog megjelenni Csillagászat és asztrofizika.

Mi az a Galaxy Monster?

A brutális galaxisokról, más néven csillagkitörési galaxisokról úgy tartják, hogy a mai világban a hatalmas galaxisok, például a Tejútrendszer elődjei.

Az ősi objektumok röviddel az Ősrobbanás után jelentek meg, és gyors csillagkeletkezés és tömegnövekedés jellemzi őket, új csillagok születése ezerszer nagyobb, mint a mi galaxisunkban.

Ez kicsi, de hihetetlenül sűrű galaxisokhoz vezet, amelyek gyorsan elégetik az összes kozmikus gázukat – az új csillagok létrehozásához használt „üzemanyagot”.

Amint elhasználják ezt a gázt, körülbelül 100 millió éven belül a születésüktől nyugvó vagy „vörös és halott” galaxisokká válnak, amelyek mai világegyetemünkben gyakoriak.

A tudósok azt remélik, hogy a titokzatos objektumok tanulmányozása választ ad a modern galaxisok, például a Tejútrendszer kialakulásával és evolúciójával kapcsolatos kulcskérdésekre.

A brutális galaxisokról, más néven csillagkitörési galaxisokról úgy tartják, hogy a mai világban a hatalmas galaxisok, például a Tejútrendszer elődjei. Ez a kép egy művész benyomása a ZF-COSMOS-20115-ről, egy 2017-ben felfedezett szörnygalaxisról.