Az óceán mélyén megbúvó vonal két táborra osztja az állatokat: ScienceAlert

Az óceán mélyén nem minden ökoszisztéma épül fel egyformán.

És amint azt egy nemzetközi tudóscsoport most megállapította, a legmélyebb mélységeket egy bizonyos típusú organizmus uralja. Körülbelül 4400 méteres mélység alatt a legtöbb sötétben leselkedő lény sima, puha testtel rendelkezik. Közvetlenül e vonal felett általában kemény héjú puhatestűek találhatók.

A tudósok úgy vélik, hogy ennek oka a kagylókat alkotó ásványi anyagok elérhetősége. Ez a tudás segíthet megvédeni a biológiai sokféleséget az emberi tevékenység ellen ezekben a hideg, sötét és hűvös környezetben.

„A sáros mélytengeri mélységeket kezdetben „tengeri sivatagoknak” tekintették, amikor több évtizeddel ezelőtt először felfedezték őket, az ottani szélsőséges életkörülmények miatt – élelemhiány, magas nyomás és rendkívül alacsony hőmérséklet – mondja Erik Simon-Lledó mélytengeri ökológus, az Egyesült Királyság Nemzeti Oceanográfiai Központjának munkatársa.

„A mélyreható feltárás és a technológia fejlődésével azonban ezek az ökoszisztémák továbbra is jelentős biológiai sokféleséget mutatnak, amely összemérhető a sekély vízi ökoszisztémák sokféleségével, és csak sokkal szélesebb térbeli elterjedtségben találhatók meg.”

a szakadékos óceán többet takar, mint 60 százalék A Föld felszíne, de keveset tudunk a benne élő életről. Környezeti kárt okoz az ember számára: zúzóstressz, fagyos hőmérséklet és állandó sötétségTávol a napfénytől.

A technológia azonban odáig fejlődött, hogy távolról is felfedezhetjük ezeket a sötét mélységeket, felfedve a világ furcsa, puha alját.

Simon-Lledó és csapata mélytengeri robotika segítségével egy nagy adatbázist gyűjtött össze a képekből mélységes síkság ismert b Clarion Clipperton zóna5000 km (3107 mérföld) hosszan húzódik a Csendes-óceán fenekén Mexikó és Kiribati között, 3500 és 6000 méter közötti mélységben.

Ezekről a képekről aprólékosan katalogizálták az összes 10 milliméternél nagyobb állatot. Több mint 50 000-et indexeltek Mélységbeli lények – És észrevettek markáns különbséget a sekély mélységben talált állatok típusaiban a terület legmélyebb részein található állatokhoz képest.

„Meglepődtünk, amikor egy mély tartományt tapasztaltunk, amelyet egyértelműen puha kökörcsin és tengeri uborka ural, és egy sekély fenék, ahol hirtelen puha korallok és törékeny csillagok voltak mindenhol” – mondja Simon-Ledo.

A kemény héjú puhatestűek 4400 méternél kisebb mélységben nem jelentek meg, pedig a két régió közötti átmeneti zónában mindenféle mélységi élet élt. A kutatók azt találták, hogy ez a bizonyos mélység valószínűleg összefüggésbe hozható Karbonátkompenzáció mélysége.

Szilárd héjak keletkeznek belőle Kálcium-karbonátamelyek a felszínről terjedtek át az óceánon. Egy bizonyos mélység alatt azonban nem marad elegendő kalcium-karbonát, ami annak hiányához vezet a tengerfenéken, A kemény héjú állatok megeszik.

Ez azt sugallja, hogy a mélyóceán biológiai sokféleségében kényes egyensúly áll fenn, amely egyensúlyt könnyen megzavarhat az óceánok elsavasodása, az éghajlatváltozás és a mélytengeri bányászat, és amely miatt jelenleg a Clarion-Clipperton zóna kialakítása folyik.

„Összességében ez sokkal nagyobb környezeti változékonyságot tükröz, többféle léptékben, mint azt korábban várták a Csendes-óceán északkeleti mélységi tengerfenékén található bentikus együtteseknél.” – írják közleményükben a kutatók.

„Ez a geokémiai és éghajlati hatások által előidézett, figyelmen kívül hagyott változatosság kritikus következményekkel jár a szakadékközösségek jövőbeli ökológiai és makrokörnyezeti kutatásaira, valamint a regionális léptékű védelmi stratégiák sikerére, amelyeket a Clarion-Clipperton zóna biológiai sokféleségének védelme érdekében hajtottak végre, és esetleg más, a mélységek körüli bányászat által megcélzott régiókban.”

ban publikált kutatás a természet és annak fejlődése.