Az orbáni politika ára – Uraktív

Európa szívében a saját vezetése által fogva tartott társadalom rejlik, egy mély megosztottság története, amelyet Magyarország „utcai harcosnak” nevező miniszterelnök, Orbán Viktor felügyelete alatt tart – írja Hajdu Kerkeli.

Hajdu Gergely az aHang stratégiai igazgatója [theVoice]Magyar alapszervezet és nyomásgyakorló csoport, amely 600 000 tagja nevében szorgalmazza a társadalmi változásokat.

Orbán legutóbbi manőverei, különösen az EU Ukrajnának nyújtott pénzügyi segélycsomagja kapcsán, rávilágítanak a Kreml, a Fidesz szavazóbázisának megnyugtatása és az uniós normák betartása közötti bonyolult táncra. De e magas politikai játszma mögött egy alattomosabb történet húzódik meg: a magyar társadalom szándékos szétdarabolása.

Orbán kormányfői hivatali ideje alatt régóta használja a burkolt propaganda eszközeit, köztük a „nemzeti konzultációk” rendszeres alkalmazását.

Ezek a mindig vezető kérdésekkel teli felmérések jellemzően 98-99%-os egyetértési arányt adnak, ezzel is megszilárdítva Orbán kedvenc narratíváit itthon és külföldön.

Egy friss konzultáció szerint a résztvevők 99,04%-a ellenzi Ukrajna további pénzügyi támogatását mindaddig, amíg Magyarország meg nem kap egy részletet az ország kohéziós alapjából, amelyet az Európai Bizottság jelenleg visszatart.

Ez a szám, vagy ahogy Orbán nevezi mandátum, Magyarország választókorú lakosságának mindössze 18%-át (1,5 millió) képviseli, és éles szakadékot tár fel a kormányábrázolás és a valóság között.

Igaz, a földön egy másik történet bontakozik ki. Olyan, amely a demokratikus visszaesés összefüggésében a rugalmasságról és a reményről beszél.

Diákok, oktatók, kisvállalkozók és közel 10 ezer magánszemély gyűjti az üres nemzeti konzultációs űrlapokat, hogy megkérdőjelezze a mindennapi magyarok szükségleteinek kormányzati értelmezését.

Fontos kérdéseket vetnek fel, amelyek a legmélyebb visszhangot keltenek a magyar emberekben – oktatási reform, környezetvédelem, egészségügyi fejlesztések és az ország vízkészletének jövője, szemben Orbán azon törekvéseivel, hogy Magyarországot akkumulátorgyártó erőművé tegye.

Ezek az üres, gyakran figyelmen kívül hagyott vagy elutasított formák a magyar társadalom mélyen gyökerező ellenállásának bizonyítékai. Nem csak papírdarabok; Azt a több százezer polgárt szimbolizálják, akik némán szembeszállnak az aktuális politikai narratívával.

A kérdőívek üresen hagyása az engedetlenség finom, de erőteljes formája – a kollektív suttogás egyre hangosabb lesz, és minden egyes csendes visszautasítást sokan ferde és manipulatív folyamatnak tekintenek.

Éles a kontraszt a kormány propaganda-erõfeszítései és e növekvő alulról építkező mozgalom között. Állítólag a kormány mintegy 20 milliárdot költött az adófizetők pénzéből a „nemzeti konzultációra”, ami eltörpül az aktivisták magán mikroadományaiból befolyt 15 millió forint mellett.

E közösségi alapú kezdeményezések hatása azonban eddig felmérhetetlen volt, és olyan társadalmi megosztottságot mutat, amely mélyebbre nyúlik, mint a puszta politikai különbségek.

Orbán kormánya 2010 óta az eredmények és a kudarcok vegyes halmazát vezeti. A legfájdalmasabb örökség azonban az a mély szakadék, amelyet a magyar társadalmon belül teremtett – amelynek gyógyulása jelentős erőfeszítést igényel.

Ez a felosztás nem csak hazai kérdés; Orbán igyekszik exportálni szeparatista politikáját más európai agitátorokhoz, köztük Marine Le Penhez, Georgia Melonihoz és Geert Wildershez, valamint a Konzervatív Politikai Akciókonferenciához (CPAC) és az amerikai jobboldal elemeit vonzó Budapesti Népesedési Csúcshoz.

Egy úgynevezett „utcai harcos” számára kirívóan hiányzik Orbán közelmúltbeli retorikája – különösen a magyarok mindennapi küzdelmének és valóságának felismerése.

A megosztott politikai ellenzék és a megjátszott rendszer hátterében annak a miniszterelnöknek, aki most kedve szerint tehet, nem sok köze van a csonthoz közeledő ügyekhez, az utcán élők megélt tapasztalataihoz.

De emberi léptékben a magyarok most árat fizetnek. Az országot jelenleg sújtó válságok közepette Magyarország oktatási rendszere a küszöbön billeg.

A kormánynak az archaikusnak, túlcentralizáltnak és egyben masszívan széttagoltnak minősített oktatási szemlélete nem képes felkészíteni a diákokat a modern, globalizált világ követelményeire, és felkészületlenül hagyja a következő generációt a kihívásokra. a jövő.

Orbán azon törekvése, hogy Magyarországot Európa egyik legolcsóbb autógyártói, akkumulátorgyári és egyéb külföldi befektetési telephelyévé tegye, kiüresíti a dolgozók sztrájkjogát.

Aztán ott van az egyre erősödő ellátási válság, amelyre a kormány nem adott érdemi megoldást, az egészségügyben pedig általában a kórházi várólisták drámai növekedését, az alulfinanszírozottság és a rossz gazdálkodás súlya alatti rendszert látjuk.

Mindez úgy játszódik le, hogy a Fidesz-adminisztráció szoros szövetségesei olyan aljas módszerekkel halmozzák fel a vagyont, hogy Magyarországon kell élni ahhoz, hogy elhiggye bravúrjukat.

Ez a magyarországi helyzet élesen emlékeztet a társadalmi kohézió törékeny természetére. Amikor egy kormány a túlélést helyezi előtérbe a politikai programja és az emberek valós szükségletei helyett, az ebből eredő megosztottság mély és tartós.

Magyarország története egy figyelmeztető mese a demokráciák számára mindenhol, rávilágít a polarizált politika veszélyeire, valamint egy olyan társadalom kialakításának fontosságára, ahol minden hangot hallanak és tiszteletben tartanak.

Amikor Magyarország válaszút előtt áll, a kérdés továbbra is fennáll: talál-e ez a szétszakadt társadalom a gyógyuláshoz és az egységhez vezető utat, vagy az orbáni politika által kiszélesedett szakadék a nemzet szövetének pótolhatatlan részévé válik?

A válasz nemcsak a politikusok kezében rejlik, hanem a magyar emberek kollektív akaratában, hogy visszaszerezzék történetüket és alakítsák át jövőjüket.