A csillagászok egy távoli galaxisból kibocsátott erős űrlézert fedeztek fel.
A rádióhullám-nyaláb az, amit a tudósok megamazernek neveznek, és ez a legtávolabbi az eddigiek közül, 5 milliárd fényévnyire jelenik meg a Földtől.
Egy nemzetközi tudóscsoport fedezte fel a dél-afrikai „MeerKAT” távcső, egy 64 antennából álló rádióteleszkóp segítségével.
A megamasztok természetben előforduló rádióhullám-hosszúságú lézerek, amelyek segíthetnek a galaxisok ütközésének fényében.
„A megazerek úgy viselkednek, mint a villogó fények, amelyek azt mondják: „Itt az új csillagokat létrehozó és szupermasszív fekete lyukakat tápláló galaxisok ütközése” – mondta a tanulmány társszerzője, Jeremy Darling, a Colorado Egyetem munkatársa.
Amikor a galaxisok egyesülnek, a bennük lévő gáz nagyon sűrűvé válik, és egy maser néven ismert rádiójelet hoz létre.
A megamaserek olyan erős tápláló eszközök, amelyek hatalmas galaxisok ütközésekor keletkeznek, mint például a kozmikus világítótornyok sugarai.
Egy múlt héten megjelent cikkben Darling és kollégái felfedik az eddigi legtávolabbi óriásmaser felfedezését.
A rekord státuszának tükrözésére a csapat az űrlézert Nkalakatha-nak nevezte el – ez az isiZulu szó jelentése „nagy vezető”.
„A Nkalakatha az egyik legerősebb OH-ban ismert ultrahang-lokátor, és a maga nemében a valaha felfedezett legnagyobb tömegű maser, tehát valóban „nagy főnök”” – mondta Andrew Baker, a tanulmány társszerzője és a Rutgers Egyetem csillagásza.
„Arra számítunk, hogy ez csak az első a sok OH közül [hydroxyl] A megamazereket a projekt folytatása során fedezik fel.”
A látható fény kibocsátása helyett a maser rádióhullámokat és mikrohullámokat bocsát ki, amelyeket a kozmikus erők erősítenek fel.
Miután a csapat bebizonyította, hogy van egy Megazer a kezükben, elindultak felkutatni a galaxist, ahonnan származik.
Megállapították, hogy a Nacalacatha galaxis körülbelül hétmilliárd fényévnyire van, és az egyik oldalán hosszú farka van, ami a rádióhullámokban is látható.
A megatömegből származó fény körülbelül ötmilliárd éve bocsátkozott ki, amikor az univerzum csak kétharmada volt jelenlegi korának.
A MeerKAT projekt fő célja, hogy távoli galaxisokban végzett gázmegfigyelések segítségével megértsük, hogyan fejlődtek a galaxisok az elmúlt kilencmilliárd év során.
Mivel ezek a rádiójelek gyengék, a kutatók több ezer órányi megfigyelést kívánnak elérni a MeerKAT segítségével.
Az adatokat nagy teljesítményű számítógépek zúzzák össze, hogy segítsenek felfedezni érdekes távoli és ősi objektumok jeleit.
„Lehetséges, hogy a MeerKAT megduplázta e ritka jelenségek ismert számát” – mondta Darling.
„Régebben azt gondolták, hogy a galaxisok gyakran egyesülnek, és az OH-ban újonnan felfedezett óriási megafonok lehetővé teszik számunkra ennek a hipotézisnek a tesztelését.”
Ez a történet eredetileg megjelent a napon Itt engedéllyel reprodukálható.
More Stories
A SpaceX Polaris Dawn űrszondájának legénysége a valaha volt legveszélyesebb űrsétára készül
Egy őskori tengeri tehenet evett meg egy krokodil és egy cápa a kövületek szerint
Egyforma dinoszaurusz-lábnyomokat fedeztek fel két kontinensen