Filmszalag, Magyarország old-school kivetítői, amelyeket a gyerekek imádnak

Csosz-Horvath Alexandra lekapcsolja a villanyt, és a hálószoba falára kivetített állóképsorozatból „Csipkerózsika”-t olvas fel – három- és hétéves gyermeke jól látható.

„Együtt vagyunk, kényelmesebb, mint a mozi, de jobb, mint egy könyv” – mondta a 44 éves ügyvéd.

A filmszalag – egy évszázados történetmesélő médium, amelyet Nyugaton videokazettával öltek meg az 1980-as években – nem csak Magyarországon lóg, ahol a lassú szórakozás által csábított új rajongók gyarapodnak.

Filmtekercsekre nyomtatva az állóképeket soha nem kell mozgatni.

„Az 1940-es és 1980-as évek között a filmszalagokat világszerte költséghatékony vizualizációs eszközként használták az oktatásban és más területeken” – mondta az AFP-nek Levante Borzos, a szöuli Hankuk University of Foreign Studies munkatársa.

Ám Nyugaton felülmúlta a fejlett technológia, és az otthoni szórakozás népszerű formája lett a szovjet összejöveteleken, ahol nehéz volt TV-t és videót találni.

A kommunizmus bukásával a filmszalag eltűnni kezdett – kivéve Magyarországot, ahol a privatizált Diafilmgyarto továbbra is az ország egyetlen gyártója.

„A folyamatos filmszalag-kiadás és a házi diavetítés magyar különlegességnek, az ország kulturális örökségének különleges részének tekinthető” – mondta Porsos.

Az eladások az 1990-es évek 60 000 tekercséről tavaly 230 000 tekercsre emelkedtek.

Minden film – amelyet csak a hazai piacra gyártanak – körülbelül öt euróba (5,50 dollárba) kerül, kevesebb, mint egy mozijegy. A legtöbb klasszikus tündérmesék vagy gyerekkönyvek adaptációja.

A fiatal szarvast gondozó nőről szóló magyar klasszikus „The Old Lady and the Fawn” 1957-es megjelenése óta a legjobb 10-ben van – mondja Lendvai Gabriella, a Diafilmkyarto ügyvezető igazgatója.

A cég művészeket, köztük neves magyarokat bízott meg azzal, hogy készítsenek exkluzív tartalmat filmjeihez.

„Pótolhatatlan örökség a magyar kultúrában” – mondta Hajdu-Tóth Beáta, aki a közelmúltban egy budapesti színházba látogatott fiával, hogy megünnepelje a Diafilmkyarto fennállásának 70. évfordulóját.

„Annyira boldog vagyok, hogy ez az életünk része, és remélem, elmondhatom az unokáimnak” – tette hozzá a 37 éves férfi.

Csosz-Horvath budapesti külvárosi otthonában nagyra értékeli a hagyományt, amely a pörgős rajzfilmeket részesíti előnyben, amelyek szerinte „vadul” teszik a gyerekeket.

„Nem értik, hogy ami három másodperc alatt megtörténik a képernyőn, az a valóságban három óra alatt megtörténhet” – mondta.

Szerző: Filmstrips „Nem hiszik el, hogy mindez egy szempillantás alatt történt.”

ros/jza/fg/aha