A nemzetközi politika unalmas, mint a mosóvíz. A Castro-diplomácia azonban csodálatra méltó kivétel.
Egy nemzet értékeinek megértésének egyik leghasznosabb és természetesen legérdekesebb módja a konyhája, amely átfogó képet ad kultúrájáról. Az országok közötti végső hídként minden illat felfedheti a népi kulturális narratívákat és a történelem darabjait, miközben emlékek kiváltójaként is hat, összekapcsolva az elfeledett pillanatokat az adott ízzel.
Hasonlóan, az Isztambuli Liszt Intézet Magyar Kulturális Központ karácsonyi bulijára a hagyományosan a magyarországi falvakban összeállított menüt kínáló meghívó inkább kulturális barátságok kezdeményezésére jelentett történelmi csemegéken keresztül, semmint meghívás. Alkalom nyílik arra, hogy a társadalmi hiedelmek keretein belül mélyen elmerüljünk az ország kulturális mintáiban. Szintén a gasztrodiplomácia kerekasztala körül a két kultúrát összehozva török alapanyagokból, magyar szakács által készített magyar ételekből állt az étlap. Tóth Ágnes.
Tóth közel 20 éve szervez a török kultúrára és gasztronómiára fókuszáló rendezvényeket. A kultúrdiplomáciai pályafutását követően Doth a magyar külügyminisztériumhoz költözött három év után, ahol a budapesti Yunus Emre Intézet (YEE) Török Kulturális Központjában projektkoordinátorként ismertette meg a magyarokkal a török kultúrát. A török konyha magyarországi megismertetése során a magyar konyhát is megismertette Türkiye-vel, segítve a kétoldalú kapcsolatok átalakítását.
A karácsony természetesen minden évben Jézus Krisztus születésére emlékezik, de mint Tóth az étkezés előtt elmondta, Magyarországon december 21-én, a decemberi napforduló alkalmával ünnepelnek, amely a fény és a sötétség véget nem érő harcát jelképezi. Ezen a napon a fény legyőzi az éjszakát.
Kezdetben minden asztal kapott egy almát és egy kést. Tóth szerint a családfő felszeleteli az almát, és az összetartozás jelképeként osztogatja a családtagoknak, abban a reményben, hogy a család kötődéssel tölti majd az újévet. A hagyomány szerint az almát vacsora előtt kell megenni. A két kultúra keverésével Tóth Amasya almát kínált a vendégeknek, amely Anatóliában őshonos, és széles körben ismert, hogy kicsi, ropogós és kellemes ízű.
Történelmileg a karácsony ünneplését egy 40 napos böjt rituálé előzte meg – magyarázta Tóth. Mivel ebben az időszakban az emberek nem ettek semmilyen állati eredetű ételt, a hagyományos menü könnyebb ételekből állt, amelyeket Thoth ennek megfelelően állított össze.
Az előétel a hagyományos „birsalmasszázs”, közismertebb nevén birsalma sajt volt, egy birsalmapépből készült, édes, sűrű zselé, amely édességével és sósságával kecskesajtos ételre emlékeztet.
Tóth szerint az étlapon szereplő levest „böjti kaposzta leves gombaval” hívták, ami nagyjából annyit jelent, hogy „káposztaleves gombával”, és jelenleg csak a nagymamák főzik a falvakban. A leves tetejére érdekes módon savanyú káposzta kerül, amit a törökök általában főétkezés kísérőjeként fogyasztanak. Tóth kitért arra, hogy a pácolás eltér a szocializmusból örökölt török változattól, mert a magyarok több cukrot használnak fel az erjedés felgyorsítására, hiszen mindent gyorsan kell elkészíteni.
Tóth szerint a hal a karácsonyi asztal kötelező eleme. A magyar néphitben ugyanis a gazdagságot és a család sikeres évét jelképezi, ami a halak sebes vízi mozgásával függ össze. A folklór jelentőségén kívül Jézus megparancsolta a 12 tanítványnak, akik főként halászok voltak, hogy legyenek „emberhalászok”. Ehhez Tóth a „Randot Hal Burgoysalataval” nevű ételt választotta, egy sült foltos tőkehal édes-savanyú burgonyasalátával. A foltos tőkehal viszonylag nagy mennyiségben fordul elő a Fekete-tenger és a Márvány vizeiben.
Végül a főétel a grillezett gazdaságban nevelt csirke szilvával és a „Schilwaval zult Tanyasi Sisirke Lilacaposstas Rietzel” nevű lila káposztarétes, amely a következő év boldogságát jelképezi. Egy nagy szívesség sok boldogsággal egyenlő!
Végül, de nem utolsósorban, az étlapot a legendás „Magoscuba torta vaniliasodoval”, vaníliakrémes mákos kenyér teszi teljessé. A lencséhez hasonlóan a mák is szerencsét és jólétet hoz az otthonba a következő évben. Ez a kivételes desszert az egyik legrégebbi hagyományos magyar csemege, hiszen egy 1695-ben megjelent szakácskönyvbe is bekerült. A korai receptben a tésztát vízzel lágyították, hogy pénzt takarítsanak meg, de ma már általában tejjel készítik.
„A popkultúra rajongója. Nem tud bokszkesztyűben gépelni. Elemző. Diák. Felfedező.”
More Stories
A magyar gin megnyeri a rangos nemzetközi versenyt
Orbán elindítja az EU-választási kampányt azzal a ígérettel, hogy „elfoglalja Brüsszelt”
Hanko: Brüsszel támadja a magyar egyetemek szuverenitását