Kép forrása, Getty Images
A szélsőjobb jelentős előnyöket érhet el az európai uniós választásokon. az mit jelent?
„A szélsőjobb erősödik” – ezt a mondást gyakran hallani jelenleg Európa-szerte. „Ez úgy néz ki, mint Európa az 1930-as években.”
Így talán nem meglepő, hogy mivel az EU-ban jelenleg 350 millió ember szavaz közvetlen képviselőire az Európai Parlamentben, sok brüsszeli európai bürokrata erős kritika éri. De vajon eltúlzottak-e a félelmek – és a médiacímek?
A millenniumi és az első generációs Z-szavazók azok közé tartoznak, akik várhatóan jobbra tolódnak el. A Financial Times által nemrégiben összeállított adatok szerint a huszonöt év alatti fiatal francia és holland szavazók körülbelül egyharmada, a fiatal német szavazók 22%-a pedig a szélsőjobboldalt részesíti előnyben hazájában. Ez jelentős növekedés a legutóbbi, 2019-es európai parlamenti választások óta.
Kép forrása, Getty Images
A szélsőjobboldali pártok várhatóan az összes mandátum egynegyedét birtokolhatják, és ha nagy többséget szereznek, akkor tiszta lesz a kép. De az EU életére és politikai döntéshozatalára gyakorolt hatás finomabb részletei árnyaltabbak.
Ennek az az oka, hogy magának a nacionalista jobboldalnak van egy kis különbsége: a különböző országokban különböző nacionalista jobboldali politikusok eltérő álláspontot képviselnek. Néhányan tompították a korábbi szélsőjobboldali retorikát, hogy megkíséreljék kiterjeszteni vonzerejüket a választók számára.
Mi változhat meg Európában, ha az Európai Parlament jobbra tolódik?
A zöld politikák kezelése
Az Európai Unió már régóta hatalmas ambíciót rejt magában – hogy egy lépéssel a világ többi része előtt járjon a környezetvédelem terén. Az európai választókat azonban egyre jobban aggasztják a zöld átállás költségei.
Vegyük például a mezőgazdasági termelők közelmúltbeli tömeges tiltakozását. Az Európai Unió egész területéről érkeztek traktorok Brüsszelre és az Európai Parlamentre, leállítva a munkát. A tiltakozók szerint az uniós és a nemzeti környezetvédelmi törvények és a bürokrácia kiállította őket a munkából.
Franciaországban, Hollandiában és Lengyelországban a nacionalista jobboldali pártok ráugrottak erre a pályára, megragadva az alkalmat, hogy előmozdítsák azt az igényüket, hogy a „hétköznapi emberek” képviselői az Európai Unió „érintetlen elitjeivel” és a nacionalizmussal szemben.
Eredmények? Az Európai Unió több kulcsfontosságú környezetvédelmi szabályt visszavont vagy megszüntetett, köztük a növényvédő szerek használatára vonatkozó szigorúbb előírásokat.
A környezetvédők attól tartanak, hogy az EU most elkerüli annak pontosítását, hogy a gazdálkodók miként járulhatnak hozzá a kibocsátás 90%-os csökkentésére vonatkozó elképzeléséhez 2040-ig. Úgy vélik, hogy az Európai Parlament jobbra tolódása további felhígulását vagy végtelen késleltetését jelentheti a zöld célok elérésében.
Hangok a nemzeti szuverenitásért
A legtöbb európai szavazó azt mondja, hogy nem akar kilépni az EU-ból, pedig sok panaszuk van a működésével kapcsolatban. Ehelyett a jobboldali nacionalista pártok egy másik EU-t ígértek: több hatalmat a nemzetállamoknak, és kevesebb „brüsszeli beavatkozást” a mindennapi életbe.
Ha felerősödik a hangjuk az Európai Parlamentben, az megnehezítheti az Európai Bizottság számára, hogy több hatáskört szerezzen a nemzeti kormányoktól, például az egészségpolitikában.
Akadályozza a menedékjogot…
Azt gondolhatnánk, hogy ez nyilvánvaló, és az Európai Parlament jobbra tolódása szigorúbb uniós bevándorlási jogszabályokhoz vezetne.
Vegyük például a holland szélsőjobboldali vezetőt, Geert Wilderst. Pártja, a Szabadságpárt az országos választások után idén ősszel a holland parlament legnagyobb képviselőcsoportja lett. Megígérte, hogy elfogadja „a valaha volt legkeményebb bevándorlási törvényt”, és az exit poll szerint a Szabadságpárt jól fog szerepelni ezen a választáson.
Kép forrása, Getty Images
De nem árt észben tartani, hogy az EU migrációs és menekültügyi politikáját régóta Európa erődjének becézték. A legfontosabb az, hogy távol tartsák az embereket. Az EU-n kívüli országokkal – például Tunéziával, Marokkóval, Líbiával és Törökországgal – gazdasági megállapodások hulláma folyt a gazdasági migránsokat vagy menedékkérőket küldő embercsempészek elleni fellépés érdekében.
De amin az Európai Parlament keményjobboldalának nagyobb csoportja változtatni tudna, az az úgynevezett szolidaritási politika.
Valamennyi uniós országnak fel kell vennie a menedékkérők egy részét, vagy legalábbis jelentős mértékben hozzá kell járulnia ahhoz, hogy segítsen olyan uniós tagországoknak, mint Olaszország és Görögország, ahová a legtöbb migráns embercsempészek hajóin érkezik. De a nacionalista jobboldali EP-képviselők megtagadhatják a játékot, amint azt már láthattuk a populista nacionalista kormányoknál Magyarországon és egészen a közelmúltig Lengyelországban.
…és terjeszkedés
Ukrajna Oroszország teljes inváziója arra készteti az EU vezetőit az EU-ban, hogy „régiójuk” biztonságosabbá tételéről beszélnek.
Nemcsak azzal, hogy többet költünk védelemre, hanem felgyorsítjuk – vagy legalábbis kézzelfoghatóbb lelkesedéssel –, hogy a szomszédos országok csatlakozzanak az EU-hoz. Itt Ukrajnáról, Grúziáról és olyan nyugat-balkáni országokról beszélek, mint Koszovó és Szerbia, amelyek Moszkvához való közelsége miatt ez utóbbi komoly aggodalomra ad okot az európaiak számára.
De a nacionalista jobboldal általában kevésbé lelkes. Félnek a terjeszkedés költségeitől. Egy nagyobb, több szegényebb országgal rendelkező EU-nak valószínűleg nagyobb költségvetésre lesz szüksége, a viszonylag gazdagabb tagállamok nagyobb hozzájárulásaihoz.
Ez azt is jelenti, hogy a nagy EU-támogatásban részesült tömbtagok, mint például Románia és Lengyelország, valamint a francia gazdálkodók (akik továbbra is az EU Közös Agrárpolitika legnagyobb kedvezményezettjei) valószínűleg nem fognak részesülni. Nehéz elképzelni, hogy esélyük lenne, ha például az Európa kenyérkosárának titulált hatalmas vidéki mezőgazdasági Ukrajna csatlakozna az Európai Unióhoz.
Ami nem valószínű, hogy változni fog
A jobboldal a biztonságot és a védelmet igáslónak tekinti, de a konfliktusok napjainkban a legtöbb EU-tag egyetért abban, hogy a védelmi kiadások prioritást élveznek. Elítélésüket erősítette, hogy Donald Trump az Egyesült Államok elnökeként visszatérhet a Fehér Házba.
A második világháború óta az európaiak az Egyesült Államoktól várnak biztonsági támogatást. Nézzük csak, milyen fontos Washingtonnak nyújt segítséget Ukrajnának.
Trump azonban világossá tette, hogy ha megnyeri az elnöki posztot a novemberi amerikai választásokon, Európának semmit sem kell komolyan vennie.
Az EU vezetői meg vannak győződve arról, hogy jobban kell felkészülniük.
A nacionalista jobboldal Európában megosztott marad
Ukrajna világos példája annak, hogy a szélsőjobbról mint egységes mozgalomról való általánosítás miért lehet ennyire félrevezető.
Igaz, az Európai Unióban szétszórt szélsőjobboldali pártok azt mondják, hogy belülről kívánják megváltoztatni a tömböt. Ha több európai parlamenti képviselőt szereznek ezen a héten, és ha több nemzeti kormányhoz jutnak, az nagyobb hangot ad nekik az Európai Parlamentben, az uniós miniszterek kulcsfontosságú találkozóin és az uniós vezetők csúcstalálkozóin.
De az is igaz, hogy az EU-ra gyakorolt hatásuk attól függ, mennyire egységesek ezek a politikai pártok. Ukrajna a két ország közötti mély megosztottság egyik példája.
Ezeket a feszültségeket az olasz kormányon belüli feszültségek foglalják össze. Matteo Salvini és szélsőjobboldali pártja, a Lega koalíciós kormányt alakít Giorgia Meloni, az Olasz Testvériség jobboldali nacionalista miniszterelnökével.
Bevallottan atlantista, és folyamatos katonai és gazdasági segítséget ígért Kijevnek. Salvini viszont inkább az európai keményvonalas emberi jogi nacionalistákra jellemző: némileg szkeptikus az Egyesült Államokkal szemben, és közelebb áll Moszkvához – mint Marine Le Pen Nemzeti Rallye.
Kép forrása, Getty Images
Matteo Salvini a múltban előszeretettel posztolt fényképeket a közösségi oldalakon oroszországi látogatásairól, köztük azt a híres fotót is, amelyen a Kreml előtt látható, Vlagyimir Putyin képével díszített pólóban.
Az európai szélsőjobboldali pártok közötti koordináció másik akadálya a vezetés. A nacionalista jobboldal inkább a szókimondó, karizmatikus nemzeti vezetőket részesíti előnyben, és kijelenti, hogy „Olaszország az első”, „Tedd ismét naggyá Spanyolországot” vagy „Franciaország a franciák számára”, attól függően, hogy melyik országból származnak.
Giorgia Meloni, Olaszország miniszterelnöke nem akarja, hogy Marine Le Pen francia vezető megmondja neki, miért kell harcolnia Brüsszelben. Le Pen valószínűleg nem fogadja el, hogy Orbán Viktor magyar elnök levágja a szárnyait stb.
Egyáltalán kik a szélsőjobboldalak?
A probléma egy része itt a terminológia. Kik a nehéz jog tulajdonosai? Milyen szélsőjobboldalinak kell lennie az Ön politikai csoportosulásának ahhoz, hogy „szélsőjobboldalinak” minősüljön?
A jobboldali nacionalisták arra panaszkodnak, hogy a mainstream média és a hagyományos politikusok túl gyorsan használják a kifejezést.
Az olaszországi Giorgia Meloni kiemelkedő példája egy korábbi „szélsőjobboldali” figurának, aki arra törekedett, hogy a fősodorba kerüljön, hogy minél szélesebb kört vonzzon a szavazók körébe.
Kép forrása, Getty Images
Míg egykor nyilvánosan dicsérte az egykori olasz fasiszta diktátort, Benito Mussolinit, most Margaret Thatcher volt brit miniszterelnököt idézi ihletőjeként. Marine Le Pen megpróbálta eltörölni követői körében a rasszizmus és az antiszemitizmus hírnevét. A tavalyi holland általános választások előtt Geert Wilders felhagyott a szélsőséges iszlámellenes álláspontjával, amelyet kritikusai vele kapcsolatban állítottak, és jelentős győzelmet aratott.
Tovább bonyolítja a politikai meghatározásokat, hogy a jobbközép politikusok Európa-szerte egyre gyakrabban kezdték utánozni a „szélsőjobboldali” retorikát olyan forró gombokkal kapcsolatos kérdésekben, mint a bevándorlás vagy a rend és a rend. Ezzel azt remélik, hogy megtartják azokat a szavazókat, akik ki vannak téve a kemény jobboldal zaklatásának.
Így volt ez például Mark Rutte holland miniszterelnökkel, valamint Emmanuel Macron francia elnökkel is. A francia parlamentben csak a szélsőjobb támogatásával fogadták el a friss bevándorlási törvényt. A francia média arról vitatkozott, hogy Marine Le Pen „nyert-e” – ahogyan azt reméli a héten esedékes európai parlamenti választásokon.
BBC mélységében a webhely és az alkalmazás új otthona a legjobb újságíróink legjobb elemzéséhez és szakértelméhez. Egy jellegzetes új márka alatt olyan friss perspektívákat mutatunk be, amelyek megkérdőjelezik a feltételezéseket, és részletes jelentéseket készítünk a legnagyobb problémákról, hogy segítsen megérteni a bonyolult világot. Elgondolkodtató tartalmakat fogunk mutatni a BBC Sounds és az iPlayer segítségével is. Kicsiben kezdjük, de nagyban gondolkodunk, és szeretnénk tudni, mit gondol – az alábbi gombra kattintva elküldheti visszajelzését.
Az InDepth a BBC News legjobb elemzésének új otthona. Mondd el nekünk mit gondolsz.
More Stories
Japán: Shanshan tájfun: Emberek millióinak evakuálását kérték, miután az elmúlt évtizedek egyik legerősebb tájfun sújtotta Japánt
A brazil legfelsőbb bíróság az X vállalat tevékenységének felfüggesztésével fenyegetőzik egy folyamatban lévő vita legújabb fejlesztése miatt.
Namíbia elefántokat, zebrákat és vízilovakat öl meg, a húst pedig a szárazságtól sújtottaknak adja