A bolygónknál négyszer nagyobb „szuperföldi” exobolygót fedeztek fel

A bolygónknál négyszer nagyobb új „szuperföldet” láttak keringeni egy csillag körül mindössze 36,5 fényévre.

A Ross 508 b névre keresztelt exobolygót egy 10,75 naponta keringő halvány vörös törpe úgynevezett lakható zónájában fedezték fel.

Ez sokkal gyorsabb, mint a Föld 365 napos pályája, de a Ross 508b csillag sokkal kisebb és könnyebb, mint a mi Napunk.

Annak ellenére, hogy ebben a „mérsékelt égövi” zónában található – ahol sem túl meleg, sem túl hideg a folyékony vízhez – a szakértők úgy vélik, hogy nem valószínű, hogy az általunk ismert módon lakható.

A bolygótömeg határairól ismertek alapján azonban valószínű, hogy az Újvilág inkább földi lesz, vagy sziklás, akárcsak a Föld, nem pedig gáznemű.

A bolygónknál négyszer nagyobb új „szuperföldet” láttak keringeni egy csillag körül mindössze 36,5 fényévre. A Ross 508b exobolygót egy halvány vörös törpe lakható zónájában fedezték fel. A képen egy művész benyomása egy vörös törpe körül keringő óriási Földről

Egy nemzetközi csillagászcsoport fedezte fel a ROS 508b-t a japán Subaru Teleszkóp Nemzeti Csillagászati ​​Obszervatóriuma segítségével Hawaiin.

A Subaru Teleszkóp Hiroki Harakawa csillagász által vezetett tanulmányában ez a kampány első exobolygója.

A Ross 508b egy közeli, Ross 508 néven ismert M-törpe csillag körül kering, ezért kapta a nevét.

A „szuperbolygók” olyan bolygók, amelyek tömegesebbek a mi bolygóinknál, de nem haladják meg a Neptunusz tömegét.

Bár a kifejezés csak a bolygó tömegére vonatkozik, a szakértők a Földnél nagyobb, de az úgynevezett „miniatűr Neptunusznál” kisebb bolygók leírására is használják.

„Megmutattuk, hogy az M4.5 törpe Ross 508 RV periodicitása 10,75 napon belül jelentős, lehetséges álnevekkel pedig 1099 és 0,913 nap” – mondták a kutatók.

„Ennek a periodicitásnak nincs analógja a fotometriában vagy a csillagtevékenység mutatóiban, de jól illeszkedik Kepler pályájára, mert egy új bolygó, a Ross 508 b.”

Napunk tömegének 18 százalékával a Ross 508 az egyik legkisebb és legkönnyebb csillag, amelynek keringő világa radiális sebességgel észlelhető.

Az exobolygók megtalálásának fő technikája a tranzit módszer, amelyet a NASA TESS távcsője használ az exobolygók vadászatára, és ezt megelőzően a Kepler is.

Egy nemzetközi csillagászcsoport fedezte fel a ROS 508b-t a japán Subaru Teleszkóp Nemzeti Csillagászati ​​Obszervatóriuma segítségével Hawaiin. A jól ismert radiális sebesség technikával találták meg

Ez magában foglalja egy műszert, amely a csillagokat nézi, és a fényében a Föld és a csillag körül keringő objektum által okozott rendszeres merüléseket keresi.

A csillagászok ezután az áthaladási mélység alapján számítják ki az objektum tömegét, minél nagyobb a fénygörbe, annál nagyobb a bolygó.

Összesen 3858 exobolygót erősítettek meg ezzel a módszerrel.

De a másik technika a radiális sebesség, amelyet doppler- vagy doppler-módszernek is neveznek.

Ki tudja érzékelni a csillagokban a keringő bolygó gravitációs ereje által okozott „oszcillációkat”.

A rezgések a csillagból érkező fényre is hatással vannak. Amikor a Föld felé mozog, úgy tűnik, hogy fénye a spektrum kék része felé tolódik el, és amikor távolodik, a vörös felé halad.

Az új felfedezés azt sugallja, hogy a jövőbeli infravörös hullámhosszon végzett radiális sebesség-letapogatások nagyszámú, homályos csillagok körül keringő exobolygó kimutatására képesek.

„Eredményeink azt mutatják, hogy a lakóautó közeli infravörös kutatása kritikus szerepet játszhat egy alacsony tömegű bolygó megtalálásában a hideg M törpék, például a Ross 508 körül” – írják a kutatók tanulmányukban.

A kutatás a Japán Csillagászati ​​Társaság kiadványaiban jelent meg, elérhető a címen arXiv.

A tudósok a távoli exobolygók légkörét tanulmányozzák hatalmas űrbeli műholdak, például a Hubble segítségével

A távoli csillagok és a körülöttük keringő bolygók körülményei gyakran eltérnek attól, amit a légkörünkben látunk.

Ahhoz, hogy megértsék ezt az új világot és összetevőit, a tudósoknak képesnek kell lenniük arra, hogy felfedezzék, miből állnak az atmoszférák.

Ezt gyakran a NASA Hubble teleszkópjához hasonló távcsővel teszik.

Ezek a hatalmas műholdak az eget pásztázzák, és olyan exobolygókhoz rögzítik őket, amelyek a NASA szerint érdekesek lehetnek.

Itt a fedélzeti érzékelők különféle elemzési formákat hajtanak végre.

A legfontosabb és leghasznosabb az abszorpciós spektroszkópia.

Ez az elemzési forma a bolygó légköre által kibocsátott fényt méri.

Mindegyik gáz kissé eltérő hullámhosszú fényt nyel el, és amikor ez megtörténik, egy fekete vonal jelenik meg a teljes spektrumon.

Ezek a vonalak egy nagyon specifikus molekulának felelnek meg, jelezve annak jelenlétét a bolygón.

Gyakran Fraunhofer-vonalaknak nevezik azokat a német csillagász és fizikus után, aki először 1814-ben fedezte fel őket.

A különböző hullámhosszú fények kombinálásával a tudósok meghatározhatják a bolygó légkörét alkotó összes vegyi anyagot.

A kulcs az, hogy ami hiányzik, az megadja a támpontokat ahhoz, hogy tudjuk, mi van.

Nagyon fontos, hogy ezt űrteleszkópok tegyék, mivel ezek bejutnak a Föld légkörébe.

A légkörünkben lévő vegyi anyagok felszívódása eltérítheti a mintát, ezért fontos, hogy tanulmányozzuk a fényt, mielőtt az eléri a Földet.

Ezt gyakran használják hélium, nátrium, sőt oxigén keresésére egzotikus légkörben.

Ez a grafikon azt mutatja, hogy a csillagról áthaladó fény egy exobolygó légkörén hogyan hoz létre Fraunhofer-vonalakat, amelyek a főbb vegyületek, például a nátrium vagy a hélium jelenlétét jelzik.