A „Sárkányok Anyja” hideg, vulkáni eredetű üstökös most már látható a Földről • Earth.com

A 12P/Pons-Brooks üstökös – más néven „ördögi üstökös” és a „sárkányok anyja” üstökös – jelenleg az északi félteke éjszakai egén látható, egyedülálló látványt nyújtva az amatőr csillagászok és a hivatásos csillagászok számára egyaránt.

Ez a Halley-típusú üstökös, amely 71 évente kerüli meg a Napot, és amelynek magja körülbelül 30 kilométer átmérőjű, lenyűgöző gáz- és porrobbanásáról ismert, miközben áthalad a belső Naprendszeren.

12P/Pons-Brooks üstökös

Az üstökös jellegzetes „szarvas” megjelenése miatt Devil's Comet néven ismert. A kortársabb kulturális mozdulatokat azonban a kappa-drakonidákkal, egy viszonylag szerény éves meteorzáporral való kapcsolata kapta, amely november végétől decemberig aktív.

Más üstökösökhöz hasonlóan a 12P/Pons-Brooks jég, por és sziklás anyagok keverékéből áll. A Naphoz közeledve az üstökös metamorfózison megy keresztül, mivel a benne lévő jég szilárd halmazállapotból gáz halmazállapotúvá változik.

Ez a folyamat kiszorítja a gázt és a port az üstökös felszínéről, és táguló felhőt és jellegzetes farkot képez. Ez a napszél által kialakított és hajtott farok vizuális jelölőjeként szolgál az üstökös útjáról a térben.

Mik azok a jeges vulkáni üstökösök?

A kriovulkáni üstökösök az égi objektumok lenyűgöző osztálya, amelyek egyedülálló geológiai aktivitást mutatnak. Ezek az üstökösök nemcsak a jég, por és kőzet szokásos keverékét tartalmazzák, hanem kriovulkánokat is, amelyek olyan vulkánok, amelyek olvadt kőzet helyett illékony anyagokkal, például vízzel, ammóniával vagy metánnal törnek ki.

Kriovulkánok keletkeznek az üstökösökön, amikor a belső hő felhalmozódik, és az üstökös belsejében lévő illékony anyagok elpárolognak és kitágulnak. Ez a megnövekedett nyomás végül felszakítja az üstökös felszínét, és lehetővé teszi a gázok és folyadékok kiszabadulását egy drámai robbanás során.

A kriovulkáni tevékenység jelentősége

A jeges vulkáni üstökösök tanulmányozása értékes betekintést nyújt e jeges testek összetételébe és belső szerkezetébe.

A kriovulkánkitörések során kilökődő anyagok elemzésével a tudósok jobban megértik az üstökösök belsejében uralkodó körülményeket, valamint a Naprendszer kialakulásában és fejlődésében játszott szerepüket.

Figyelemre méltó példák

A 12P/Pons-Brooks mellett a jeges vulkáni üstökösök egyik leghíresebb példája a 12P/Pons-Brooks 29B/Shoasmann-Wachmann 1. Ez az üstökös gyakori robbanásokat mutat, amelyeket a feltételezések szerint a kriovulkáni tevékenység okoz.

Egy másik példa az 67P/Csurjumov-Gerasimenko üstökösAmelyet az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája látogatott meg. A Rosetta megfigyelései az üstökös felszínén hideg vulkáni tevékenységre utaltak.

Ahogy folytatjuk e vonzó objektumok feltárását és tanulmányozását, a jeges vulkáni üstökösök kétségtelenül jobban megvilágítják a naprendszerünket alakító dinamikus folyamatokat.

Mikor lesz látható a 12P/Pons-Brooks ördögi üstökös?

A 12P/Pons-Brooks leginkább március végén és április elején látható. Az üstökös a nyugati horizont felett helyezkedik el az alkonyat utáni órákban, és az üstökös láthatósága tevékenységi szintjétől és a Földhöz való közelségétől függ.

Míg néha fényesen ragyog, máskor pedig alig észrevehető. A Sátán üstököse 2024 júniusában éri el Földhöz legközelebbi pontját, de az északi féltekéről már nem lesz látható.

Két legendás csillagász

Az üstökös neve két legendás alak, Jean-Louis Pons és William R. örökségét hordozza. Brooks, aki hatalmas számú üstököst fedezett fel.

Jean-Louis Pons

Pons francia csillagász, aki 1761 és 1831 között tevékenykedett, a csillagászatban végzett figyelemre méltó hozzájárulásairól emlékezik meg, nevezetesen arról, hogy 1801 és 1827 között 37 üstököst fedezett fel saját maga által épített berendezéssel.

Ez a teljesítmény a mai napig páratlan rekord. Üstökösfelfedezéseinek egyik figyelemre méltó példája 1812. július 12-én volt, amikor egy halvány égitestet azonosított, amelyből hiányzott az üstökös farka.

A következő hónap során ez az objektum észrevehetően felvilágosodott, és a farka az év augusztus 15-én jelent meg, ami a láthatóság csúcspontját jelentette. Az üstökös keringését Pons precíz megfigyelései alapján számították ki, és a csillagászok 65 és 75 év közöttire becsülik nappályájának időtartamát.

In loco parentis. Brooks

William R. megerősítette Brooks, egy 27 üstökösfelfedezés lenyűgöző rekordjával rendelkező angol-amerikai csillagász akaratlanul is ellentmondott Pons korábbi megfigyeléseinek, amikor ugyanazt az üstököst figyelte meg, miközben 1883. szeptember 2-án visszatért a belső Naprendszerbe.

Kezdetben új felfedezésnek hitték, de hamarosan a Pons által 71 évvel korábban megfigyelt üstökösként azonosították.

Éles gáz- és porrobbanások

A Sátán üstökös különösen híressé vált a Naphoz való közeledése során fellépő erőteljes gáz- és porrobbanásairól, amelyek 1883-ban, 1954-ben és 2023-ban voltak láthatóak.

A Kínában 1385-ben és Olaszországban 1457-ben látott fényes égi objektumokról szóló történelmi beszámolók úgy vélik, hogy ennek az üstökösnek a korábbi megfigyelései, ami megerősíti helyét a csillagászati ​​megfigyelések évkönyveiben.

Ősi kozmikus jéghegyek

Lenyűgöző megjelenésük mellett az olyan üstökösök, mint a 12P/Pons-Brooks, nagy tudományos érdeklődésre tartanak számot.

Ezek az „ősi kozmikus jéghegyek” a Naprendszer hajnalának maradványai, összetételük és útjaik támpontokat adnak a korai Naprendszer felépítéséhez.

Azok a folyamatok, amelyek során az üstökösöket a Neptunusz pályáján kívülről a belső bolygók felé húzzák, kiemelik dinamikus természetüket és a kozmikus környezetünkön belüli gravitációs erőket.

Az üstökösök jellegzetes farka

Az üstökösök jellegzetes farka, amelyet a Nap melege alatt gázzá szublimálódó jég okoz, talán a legmeghatározóbb jellemzőjük.

Ezek a porból és ionizált gázból álló farok nem csak figyelemre méltó megfigyelés, hanem szerves részét képezik az üstökös viselkedésének és az üstökösöknek a Föld környezetére gyakorolt ​​hatásának megértésének, beleértve azt is, hogy vizet és szerves anyagokat szállítanak bolygónkra.

Üstökösök megfigyelése és tanulmányozása

Ahogy a 12P/Pons-Brooks látható marad a Földről, és folytatja útját a belső Naprendszeren keresztül, a Sátán-üstökös emlékeztet a hatalmas, dinamikus univerzumra, amelynek mi is egy kis része vagyunk.

Hangsúlyozza az üstökösök folyamatos megfigyelésének és tanulmányozásának fontosságát is, mivel ők jelentik a kulcsot a világegyetemben elfoglalt helyünk és a naprendszerünket alakító alapvető folyamatok megértéséhez.

Az Európai Űrügynökség küldetése az üstökösök titkainak feltárására

a Európai Űrügynökség Az Európai Űrügynökség (ESA) régóta felismerte ezen ősi égi roverek tudományos és felfedező értékét.

A 12P/Pons-Brooks üstökösön túl az Európai Űrügynökség számos küldetésbe kezdett, hogy feltárja az üstökösök és aszteroidák titkait.

A cél az, hogy fényt derítsenek a Naprendszer korai kialakulására, a víz eredetére a Földön, és hogy ezek az űrkőzetek milyen potenciális veszélyeket jelentenek bolygónkra. Néhány ilyen feladat a következőket tartalmazza:

Giotto küldetése

Az 1986-ban indított Gioto az ESA úttörő mélyűri küldetése, amelynek célja a Halley üstökös megközelítése és az első közeli felvételek elkészítése az üstökös magjáról.

Giotto küldetése fontos eredményeket tárt fel, köztük szerves anyagok felfedezését a Halley-üstökösön, amelyek a korai Naprendszer összetett kémiájára utalnak.

A küldetés sikere nem ért véget Haley-vel; 1992-ben Giottót átirányították, hogy közelítse meg a Grigg-Skjellerup üstököst, amely mindössze 200 km-es körzetben haladt el annak magjától, így jobban megértjük az üstökös kialakulását és viselkedését.

Rosetta küldetés

A Rosetta az ESA leghíresebb üstökösküldetése. 2014-ben a 67P/Csurjumov-Gerasimenko üstökös közelébe érkezve a Rosetta lett az első űrszonda, amely üstökös körül keringett, és közelről követte annak Nap körüli útját.

A misszió Philae leszállógépe először landolt egy üstökös felszínén, felbecsülhetetlen adatokkal szolgálva az üstökös összetételéről és tevékenységéről. A Rosetta kibővített 67P-tanulmánya mélyreható betekintést nyújtott az üstökösök természetébe és a Naprendszer történetében betöltött szerepükbe.

Héra küldetése

A jövőre nézve a Hera-misszió, amelyet a tervek szerint a közeljövőben indítanak el, a NASA DART-missziójával folytatott együttműködés része, amelynek célja az aszteroidaeltérítési technikák tesztelése. A Hera alaposan megvizsgálja a DART Demorphos aszteroidára gyakorolt ​​hatását, azzal a céllal, hogy ezt a kísérletet életképes bolygóvédelmi stratégiává alakítsa.

A Dimorphos változó pályájának és felszínének tanulmányozásával Héra kritikus szerepet fog játszani az emberiség felkészítésében, hogy megvédje magát a potenciális aszteroidafenyegetések ellen.

Üstökös kifogás

Az ESA 2029-ben induló, előremutató Comet Interceptor küldetése egy, a belső Naprendszerbe először belépő ősüstökös megfogására törekszik. A küldetés célja egy olyan üstökös tanulmányozása, amelyet a Nap hője kissé megváltoztatott, és amely közvetlen bepillantást nyújthat a korai Naprendszerben létező anyagokba és körülményekbe.

Egy ilyen „érintetlen” üstökös megcélzásával a Comet Interceptor azt reméli, hogy Giotto és Rosetta örökségére építhet, új betekintést nyújtva Naprendszerünk eredetébe és fejlődésébe.

Külön említés – Soho

Bár elsősorban a napenergia megfigyelésére összpontosított, az ESA/NASA Heliospheric Observatory (SOHO) egy valószínűtlen üstökösvadász lett, és több ezer üstököst fedezett fel, amelyek a Napon legelésznek a Naphoz közeledve. A SOHO váratlan szerepe az üstökösök felfedezésében rávilágít a naprendszerünkben található égitestek dinamikus és egymással összefüggő természetére.

—

Mint amit olvastam? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy lebilincselő cikkeket, exkluzív tartalmakat és legújabb frissítéseket kapjon.

Látogasson el hozzánk az EarthSnap-on, egy ingyenes alkalmazáson, amelyet az Ön rendelkezésére bocsátott Eric Ralls és az Earth.com.

—