Keress egy hatalmas ősi várost, amely elveszett az Amazonas esőerdőjében

Párizs:

A régészek felfedezték a legnagyobb és legrégebbi korabeli városok hálózatát az Amazonas esőerdőjében, és feltárták a gazdálkodók elveszett, 2500 éves civilizációját.

A több mint 1000 négyzetkilométeren (385 négyzetmérföldön) elterülő hatalmas helyet sokáig a dzsungel rejtette az Obano-völgyben, az Andok hegyláncának lábánál Kelet-Ecuadorban.

Egy francia vezetésű kutatócsoport azonban felülről vett lézeres térképészeti technológiával, régészeti feltárásokkal kombinálva 20 települést – köztük öt nagyvárost – tárt fel, amelyeket utak kötnek össze.

Stephen Rosten, a francia CNRS kutatóközpont régésze és egy új tanulmány vezető szerzője azt mondta az AFP-nek, hogy ez olyan, mintha egy „El Doradót” fedeznénk fel.

Ennek a városfejlesztésnek a mértéke – amely magában foglalja a földházakat, ünnepélyes épületeket és a mezőgazdasági vízelvezetést – még soha nem volt látható az Amazonason, mondta Rustin.

„Ez nem csak egy falu, hanem egy egész táj, amelyet háziasítottak” – mondta.

Rustin elmondta, hogy ennek az elveszett civilizációnak az első nyomait 25 évvel ezelőtt fedezte fel, amikor több száz dombot fedezett fel a környéken.

2015-ben kutatócsoportja a lidar nevű lézertechnológia segítségével repült át a területen, amely lehetővé tette a tudósok számára, hogy átnézzenek az erdő lombkoronáján, „mintha kivágtuk volna az összes fát” – mondta Rustin.

– „Mint New York” –

Több mint 6000 földhalmot és téglalap alakú földes emelvényt találtak, amelyek az „obanói nép” otthonául szolgáltak.

A padlókon a kutatók megtalálták „az összes háztartási maradványt, amit az ember egy otthonban láthat – kandallókat, nagy, kukoricából készült kerámia sörüvegeket, darálóköveket, magvakat, szerszámokat” – mondta Rustin.

Hozzátette: feltűnő, hogy minden várost nagy, egyenes utcák metszenek – „úgy, mint New Yorkban”.

Egyes városokban van egy nagy központi sikátor, ahol a környező falvakból érkeznek az emberek, mondta Rustin, összehasonlítva ezeket az utcákat a mai Mexikó ősi városának, Teotihuacan utcáival.

Rustin feltételezése szerint több ezren vehettek részt az ilyen ünnepi alkalmakon, bár további elemzések készültek a környéken élők számának becslésére.

Néhány halom akár 10 méter (33 láb) magas is lehet, ami arra utal, hogy nem házak voltak, hanem rituálék vagy fesztiválok közös helyiségei.

A kis szántóföldek azt mutatják, hogy a mezőgazdasági közösség „kihasználta a legkisebb üres helyet, hogy meghozza gyümölcsét” – mondta Rustin.

Kiemelte, hogy mindezekhez az eredményekhez vezetőkre, tervezőkre és mérnökökre volt szükség az utak megtervezéséhez.

Hogy mi történt a korábban ismeretlen obanói emberekkel – akiket a kutatók így neveztek el – nem ismert.

Az első halmok építését a feltételezések szerint ie 500 és i.sz. 300-600 között, a Római Birodalom idejében kezdték el.

A Science folyóiratban csütörtökön megjelent tanulmány szerint az Amazonas régióban felfedezett további nagy falvak i.sz. 500 és 1500 közé nyúlnak vissza.

Ez a városhálózat „sokkal régebbi és sokkal nagyobb” – mondta Rustin.

Hozzátette: a felfedezés azt mutatja, hogy „nemcsak vadászó-gyűjtögető társadalmak voltak az Amazonasban, hanem összetett városi populációk is.”

Rustin szerint „egyfajta nyugati arrogancia” már régóta azt vallotta, hogy lehetetlen – az európai gyarmatosítás előtt -, hogy az amazóniai emberek képesek lettek volna ilyen összetett társadalmat felépíteni.

„Itt az ideje, hogy újragondoljuk ezt a megalázó nézetet az Amazonas népéről.”

(A főcím kivételével ezt a történetet nem az NDTV munkatársai szerkesztették, és egy szindikált hírfolyamból tették közzé.)