A mastodon-kövületet először 1998-ban találták meg egy farmon Kent és Jean Pesheng, akik tőzeget ástak a birtokukon. A régészek ezután egy bueschingi mastodon maradványait ásták ki. 2,7 m magas és 7,6 m hosszú csontvázát 2006 óta vizsgálják.
Egy mastodon koponyájának alapos pillantása azt mutatta, hogy akkor halt meg, amikor egy másik férfi agyara hegye átszúrta a koponya jobb oldalát. A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban hétfőn megjelent új tanulmány szerint körülbelül 160 kilométerre halt meg otthonától.
A tanulmány első szerzője, Joshua Miller paleoökológus és a Cincinnati Egyetem geológiai kutatói docense – mondta el közleményében.
Indiana északkeleti része a mastodonok nyári táptalajaként szolgált, és a tanulmány megállapította, hogy ez a magányos lény élete utolsó három évében a téli hónapokban évente északra vándorol otthonából. A kutatók becslése szerint az ősi állat körülbelül 34 éves volt, amikor meghalt.
„Új modellezési technikák és egy erőteljes geokémiai eszköztár segítségével meg tudtuk mutatni, hogy a nagy állatok, például a Buesching hímjei minden évben elvándorolnak párzási helyükre” – mondta Miller.
Daniel Fisher, a tanulmány társvezetője az elmúlt 24 évben segített a mastodon feltárásában. A Michigani Egyetem paleontológia professzora és a Michigani Egyetem Paleontológiai Múzeumának igazgatója.
Fisher levágott egy hosszú, vékony részt a jobb oldali szemfog közepéből, amely 9,5 láb (3 méter) hosszú. A fák gyűrűinek vizsgálatához hasonlóan a mastodon agyarának elemzése is feltárta, hogyan hatott a tájra tinédzserként, valamint élete utolsó éveiben.
„Egy egész élet vár rád abban az agyarban. Az állat növekedése és fejlődése, valamint a földhasználat és a viselkedés megváltoztatásának története – mindezt a történetet az agyar szerkezete és kialakulása rögzíti és rögzíti.” mondott.
Fiatal korában egy mastodon az otthonhoz közel ragadt nőstények által vezetett csordájával Indiana központjában, majd elszakadt, és egyedül kimerészkedett – akárcsak a modern elefántok. Egyetlen járműként a mastodon havonta 20 mérföldet (32 kilométert) tett meg.
kutyaelemzés
A migráció kritikus volt a fiatal háziállatok számára, hogy olyan helyeket találjanak, ahol szaporodhatnak, miközben zord, hideg éghajlaton élnek. De a kutatóknak nehéz volt meghatározni földrajzi elterjedésüket.
Az oxigén- és stroncium-izotópok keresése a mastodon agyarában feltárja ezt a betekintést.
A Mastodon agyaraknak, az elefánt agyarakhoz hasonlóan, új növekedési rétegei vannak, amelyek egész életük során a központ közelében alakulnak ki. Születésük idejére vonatkozó információ a szemfog hegyén tárolva, haláluk a szemfogak tövében található rétegben található.
Amikor a mastodonok bokrokat és fákat rágtak, és vizet ittak, az ételeikből származó kémiai elemek az agyaraikban is raktározódtak.
A Buesching-féle mastodon különböző kutyarétegeiből származó mikrominták kémiai elemzését olyan földrajzi helyekkel, ahol az elemek a tájnak megfelelően változtak, valamint a szezonális ingadozásokkal társították. Ezeket az adatokat egy mozgásmodellbe helyezték, amelyet a kutatók úgy fejlesztettek ki, hogy lényegében nyomon kövessék, mikor, hol és hogyan utaztak.
„Minden alkalommal, amikor beléptél a meleg évszakba, a bueschingi mastodon ismételten ugyanarra a helyre ment – bam, bam, bam –. Ennek a jelnek az egyértelműsége nagyon váratlan és izgalmas volt” – mondta Miller.
Ezt követően a kutatók más állatok szemfogait szeretnék tanulmányozni, hátha sikerül hasonló felfedezéseket tenniük.
Lili Farkas az Androbit szerzője, aki hírekkel, politikával, üzleti témákkal, technológiával, sporttal, szórakozással és életmóddal foglalkozik. Célja, hogy közérthető, hasznos és megbízható információkkal segítse az olvasókat az aktuális események és fontos témák követésében.
More Stories
Apple okosgyűrű fejlesztésén dolgozhat – érkezhet az iRing
Rejtélyes marsi jelenséget azonosítottak egy elveszett NASA-űrszonda korábbi adatai alapján
Óriási aszteroida közelíti meg a Földet: a NASA szerint továbbra sincs teljes védelem