május 8, 2024

Androbit techmagazin

Az Androbit tényeken alapuló híreivel, exkluzív videofelvételeivel, fotóival és frissített térképeivel maradjon naprakész Magyarország legfrissebb fejleményein.

Oldj meg egy 65 éves kozmikus rejtélyt

Oldj meg egy 65 éves kozmikus rejtélyt

A Nap külső légköre, amelyet koronaként ismernek, a Solar Orbiter Metis műszeréről készült képen látható az űrbe nyúlva. A Metis egy több hullámhosszú készülék, amely látható és ultraibolya hullámhosszon működik. Ez egy koronagráf, ami azt jelenti, hogy blokkolja az erős napfényt a Nap felszínéről, és láthatóvá teszi a halvány fényt, amely szétszórja a részecskéket a koronában. Ezen a képen a homályos piros lemez a koronát, míg a fehér korong egy maszk a képméret tömörítésére, hogy csökkentse a lefelé irányuló kapcsolathoz kapcsolódó felesleges adatok mennyiségét. A kép jóváírása: ESA és NASA/Solar Orbiter/METIS csapat; Dr.. Tiloni és társai (2023)

A kozmikus igazodás és néhány űrszondagyakorlat olyan úttörő mérést eredményezett, amely segít megoldani azt a 65 éves kozmikus rejtélyt, hogy miért melegszik fel a Nap légköre.

A nap légkörét koronának nevezik. Ez egy elektromosan töltött gázból áll, amely ún vérplazma Hőmérséklete körülbelül egymillió fok Celsius.

Hőmérséklete mindig rejtély, mert a Nap felszíni hőmérséklete csak körülbelül 6000 Celsius-fok. A koronának hűvösebbnek kell lennie a felszínnél, mert a Nap energiája a magjában lévő nukleáris kemencéből származik, és a dolgok természetesen annál hűvösebbek lesznek, minél távolabb kerül a hőforrástól. A korona azonban több mint 150-szer melegebb, mint a felszíne.

Biztos van más mód is az energia plazmába való átvitelére, de mi?

A vizsgálat elméletei és kihívásai

Régóta gyanították, hogy a szoláris légkör turbulenciája a plazma jelentős felmelegedéséhez vezethet a koronában. Ám amikor ennek a jelenségnek a vizsgálatáról van szó, a napfizikusok gyakorlati problémával szembesülnek: lehetetlen egyetlen űrhajóval összegyűjteni az összes szükséges adatot.

A Nap felfedezésének két módja van: távérzékelés és in situ mérés. A távérzékelés során az űrszondát egy bizonyos távolságra helyezik el, és kamerákat használnak arra, hogy különböző hullámhosszokon nézzék a napot és annak légkörét. Az in situ mérésekhez az űrszonda átrepül azon a területen, amelyet fel akar tárni, és méri a részecskéket és a mágneses mezőket a tér azon részén.

Mindkét megközelítésnek megvannak a maga előnyei. A távérzékelés nagy léptékű eredményeket mutat, de nem részletezi a plazmában lezajló folyamatokat. Eközben az in situ mérések nagyon specifikus információkat szolgáltatnak a plazmában zajló kis léptékű folyamatokról, de nem mutatják meg, hogy ez hogyan befolyásolja a nagy léptéket.

Kettős vizsgálat űrhajókban

A teljes képhez két űrhajóra van szükség. A heliofizikusok jelenleg pontosan ezt birtokolják az Európai Űrügynökség és a NASA Parker Solar Probe által irányított Solar Orbiter űrszonda formájában. A Solar Orbitert úgy tervezték, hogy a lehető legközelebb kerüljön a Naphoz, és továbbra is végezzen távérzékelést, valamint in situ méréseket. A Parker Solar Probe nagyrészt figyelmen kívül hagyja magát a Nap távérzékelését, hogy közelebb kerüljön ahhoz, hogy in situ méréseket végezhessen.

De ahhoz, hogy teljes mértékben kihasználják egymást kiegészítő megközelítésüket, a Parker Solar Probe-nak a Solar Orbiter egyik műszerének látóterében kell lennie. Ily módon a Solar Orbiter rögzíteni tudta a Parker Solar Probe in situ mérésének nagyszabású következményeit.

Solar Orbiter és Parker Solar Probe

Az ESA Solar Orbiter egyike annak a két integrált űrszondának, amelyek közelről vizsgálják a Napot: csatlakozik a NASA Parker Solar Probe-jához, amely már részt vett küldetésében. Forrás: Solar Orbiter: ESA/ATG medialab; Parker napszonda: NASA/Johns Hopkins APL

Asztrofizikai koordináció

Daniele Telloni, a torinói Asztrofizikai Obszervatórium Olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézetének (INAF) kutatója a Solar Orbiter Metis műszere mögött álló csapat tagja. A Metis egy koronagráf, amely blokkolja a fényt a Nap felszínéről, és képeket készít a koronáról. Tökéletes eszköz nagy léptékű mérésekhez, ezért Daniele elkezdte keresni azokat az időpontokat, amikor a Parker Solar Probe beáll a sorba.

Megállapítást nyert, hogy 2022. június 1-jén a két űrszonda a megfelelő keringési konfigurációban lesz – kb. Lényegében a Solar Orbiter a Napot nézi majd, a Parker Solar Probe pedig közvetlenül az oldalán lesz, drámaian közel, de kívül esik a METS műszer látóterén.

Amikor Daniele ránézett a problémára, rájött, hogy a Parker Solar Orbiter megvilágításához csak egy kis gyakorlatra van szükség a Solar Orbiterrel: egy 45 fokos szögben elgurulva, majd kissé elfordítva a Naptól.

Ám amikor minden űrmissziós manővert gondosan előre megterveznek, és magukat az űrhajókat úgy tervezték, hogy csak nagyon meghatározott irányokba mutassanak, különösen, ha a Nap ijesztő hőjével foglalkoznak, nem volt nyilvánvaló, hogy az űrhajó műveleti csapata engedélyezi-e az ilyen manővert. . eltérés. Amikor azonban mindenki tisztában volt a lehetséges tudományos hozadékkal, a döntés egyértelmű „igen” volt.

A napelemes jármű eléri első perihéliumát

Az ESA Solar Orbiter küldetése a Merkúr pályáján belüli Nappal a legközelebbi megközelítésben találkozik majd. Forrás: ESA/ATG medialab

Hack jegyzetek

A gurulás és az offset kormányzás folytatódott; A Parker Solar Probe belépett a látómezőbe, és az űrszonda közösen végezte el a napkorona nagyméretű összetételének és a plazma mikrofizikai tulajdonságainak első egyidejű mérését.

„Ez a munka sok ember közreműködésének eredménye” – mondja Daniele, az adatkészletek elemzésének vezetője. Együtt dolgozva meg tudták készíteni az első közös megfigyelési és in situ becslést a korona felmelegedésének sebességéről.

„A Solar Orbiter és a Parker Solar Probe használatának lehetősége egy teljesen új dimenziót nyitott meg ebben a kutatásban” – mondja Gary Zank, a Huntsville-i Alabamai Egyetem munkatársa, és az így elkészült tanulmány társszerzője.

Az újonnan mért sebesség és a napfizikusok által az évek során megfogalmazott elméleti előrejelzések összehasonlításával Daniel megmutatta, hogy a napfizikusok nagyjából helyesen azonosították a turbulenciát az energiaátvitel egyik eszközeként.

A Parker Solar Probe űrszonda megközelíti a Napot

Művészi koncepció a Parker Solar Probe űrszonda közeledt a Naphoz. A kép jóváírása: NASA/Johns Hopkins APL/Steve Gribben

A betegség sajátos módja nem különbözik attól, ami akkor történik, amikor megkevered a reggeli csésze kávét. Egy folyadék – legyen az gáz vagy folyadék – véletlenszerű mozgásának serkentésével az energia egyre kisebb léptékekbe kerül, ami az energia hővé történő átalakulásában tetőzik. A napkorona esetében a folyadék is mágnesezett, így a tárolt mágneses energia is rendelkezésre áll hővé alakítható.

A mágneses energia és a kinetikus energia ilyen jellegű átvitele nagyobb léptékről kisebbre a turbulencia lényege. A legkisebb léptékeken lehetővé teszi, hogy a fluktuációk végül kölcsönhatásba lépjenek az egyes részecskékkel, többnyire protonokkal, és felmelegítsék azokat.

Következtetések és következmények

Sokkal több munkára van szükség ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy a szoláris fűtés problémája megoldódott, de most Daniel munkájának köszönhetően a napfizikusok elvégezhették ennek a folyamatnak az első mérését.

„Ez az első tudományos kutatás. Ez a munka fontos előrelépést jelent a koronafűtés problémájának megoldásában” – mondja Daniel Müller, a projekt tudósa.

A Solar Orbiter az ESA és az ESA közötti nemzetközi együttműködés űrmissziója NASAamelyet az Európai Űrügynökség kezel.

READ  2 soha nem látott ásványt találtak egy hatalmas aszteroidában, amely a Földre zuhant