A magyar hagyományok az UNESCO Szellemi Kulturális Öröksége lett

Volt magyar népi vonószenekari hagyomány és a libison lovak tenyésztése is Bevésett UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization) Szellemi Kulturális Örökség listája a Világszervezet 17. ülésén.

Az UNESCO szellemi kulturális örökségeinek listája az emberiségről generációról generációra vonatkozó kollektív tudás gyűjteménye. Magyarország külön jelölésként nyújtotta be a magyar népi vonószenekari hagyományt az UNESCO-nak, a lipicai lótenyésztést pedig nyolc ország közösen jelöli: Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovénia és Szlovákia.

A vonószenekar a magyar népzenei hagyomány egyik meghatározó formája.

A Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága megállapította, hogy a népi vonószenekar-alakítás évszázadok során alakult ki a dzsentri vonószene gyakorlata alapján. A hegedűs, brácsás és bőgős parasztzenekarok fontos részei voltak a társasági és családi rendezvényeknek, a hétköznapi és ünnepnapi tánc- és dalos mulatságoknak.

Napjainkban a formális képzések bevezetésének köszönhetően countryzenészek százai alakították életté és karrierré a vonószene gyakorlását és érzelmek átadását.

A tenyésztésről Libison lovakA cég felidézi, hogy az Osztrák-Magyar Birodalom idején a fajtát császári udvari feladatokra tenyésztették ki, és a mai szlovéniai Lipica községben, a császári ménesben tartották.

Magyarország fontos szerepet játszott a lipicai fajta megőrzésében, hiszen a napóleoni háborúk idején a veszélyeztetett ménes Magyarországra, Mesohégysre került, ahonnan a lipicai lótenyésztés átterjedt az egykori monarchia országaiba.

Ma Ausztriában, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Magyarországon, Olaszországban, Romániában, Szlovéniában és Szlovákiában komoly lipicai lovakat tenyésztő gazdaságok működnek.

magyar földművelésügyi miniszter hangsúlyozta „Büszkék lehetünk a lipicai fajtára”, amely a világ egyik legrégebbi háziasított lófajtája, elbűvölő megjelenésével, intelligenciájával, munkakészségével, teljesítményével és az UNESCO elismerésével. Igazolja a helyét a 21. század lovas életében.

Az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Magyarország reprezentatív listáján jelenleg is felkerült hagyományos elemek közé tartozik a busójárás mohawkban, a matyó hímzés, a solymászat és a karneváli szezon végét jelző kékfestés hagyománya. A Jó Természetvédelmi Gyakorlatok Nyilvántartásában a Magyar Néptáncterem Módszer és a Kodali Módszer jelenti a természetvédelmi mintaprogramokat.

Kiemelt fotók a Facebookon keresztül/Nagy István; A Szellemi Kulturális Örökség Magyarország honlapja