Hamis bizalmas adatkezelés alatt benyújtott védjegybejelentés – Megjegyzés

1995-ben a korlátolt felelősségű társaság különböző tagjai kifejlesztették az „Aloha Product” készüléket, és a cég hamarosan elkezdte használni a logót.

Két évvel később, 1997-ben vita alakult ki a társaság tagjai között. Egy tag egy színes ALOHA FILM készüléket (1. ábra) nyújtott be saját nevében védjegybejelentésként a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához (HIPO). A HIPO regisztrálta az eszközazonosítót ennek a tagnak a támogatására.

1. ábra: ALOHA FILM készülék

A társaság a határozat felülvizsgálatát kérte a HIPO-tól. A kérelmében a bíráló rámutatott, hogy a kérelmező személyazonosságát kizárólag a kft. Bár nem volt védjegyként bejegyezve, levelezésben és szerződésekben használták. Ezzel szemben a védjegy tulajdonosa nem használja az azonosítót a saját nevében. Ennek eredményeként a bíráló azzal érvelt, hogy a védjegybejelentést hamis hitből nyújtották be.

A védjegy tulajdonosa azt követelte a Fővárosi Törvényszéktől, hogy utasítsa el a cég által benyújtott felülvizsgálatot, arra hivatkozva, hogy az azonosságot a cég hozzájárulásával használta fel. Utalt a társaság tagjai között létrejött, az identitás használatára vonatkozó megállapodásra (ezt az engedélyt a felek állítólag 1997-ben visszavonták). Emiatt azzal vádolták meg, hogy nem rosszhiszeműen nyújtotta be a védjegybejelentést.

A törvényszék megváltoztatta a HIPO határozatát és visszavonta a védjegyet, megállapítva, hogy a bejelentést hamis hitből nyújtották be, és a védjegytörvény 3. szakasza alapján el kell utasítani. A kérdőjel egyedi eleme az „aloha” szó, amely könnyen kiejthető és megjegyezhető, és szokatlan hangzást kelt. A címkében kisbetűvel írt extra szavak releváns filmek, és nem egyediek. A törvényszék azt is megállapította, hogy a védjegy eszközrésze nem volt kellően egyedi.

Ezenkívül a törvényszék megállapította, hogy a megsemmisítési kereset kérelmezője nem ellenezte a védjegy kereskedelmi forgalomba hozatalát, mivel a személyazonosság tulajdonosa e társaság tagja volt. A nyomozás során bebizonyosodott, hogy a felek közösen hozták létre és hozták nyilvánosságra a személyazonosságot. Nyilvánvaló volt, hogy a védjegy tulajdonosa tudott az ilyen használatról. Ennek ellenére egyedül nyújtotta be a védjegybejelentést. Az engedély megléte és visszavonása nem bizonyított.

A védjegy tulajdonosa fellebbezett a Legfelsőbb Bírósághoz (1), de a fellebbezést elutasították. (2) A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a törvényszék helyesen állapította meg, hogy a szóban forgó védjegy ennek eredményeként ismertté vált. Mindkét fél közös fellépése. A társasági törvény (1988) 22. szakaszának (2) bekezdése előírja, hogy a társaság csak az identitásként ismert identitást használhatja. Ezért a társaság egyetlen tagja sem szerezhet egyedül ilyen aláírást a nevére. Következésképpen, amikor a társaság tagja benyújtotta a pontozást, a törvényszéknek igaza volt, amikor azt mondta, hogy ezt téves meggyőződésből tette.

A rosszhiszemű gyakorlatok tilalma legalább 2000 éves; A római joggyakorlatban „Mala-harc”-ként emlegetik (azaz a „Bona-harc”-val ellentétben). Az európai és a magyar jog elfogadta, és gyakran előfordul a peres eljárásokban.

A cikkben tárgyalt eset mind a védjegyjogon, mind a társasági jogon alapul. Ez a helyzet sem kivétel; A cég tagjai között időről időre vita alakul ki a cég logójával kapcsolatban. Az ebben az ügyben hozott ítélet határozott.