A Voyager 1 továbbra is jól teljesít annak ellenére, hogy magas kora és 23,3 milliárd km-re van a Földtől. Képes fogadni és végrehajtani a NASA-tól küldött parancsokat, valamint tudományos adatokat gyűjteni és visszaküldeni.
Az űrszonda térben való tájékozódását szabályozó Expression and Attitude Control System (Kifejezés- és attitűd-ellenőrző rendszer) adatai azonban nem egyeznek azzal, amit a Voyager valójában csinál. Az Expression and Attitude Control System vagy az AACS biztosítja, hogy a szonda nagy erősítésű antennája a Föld felé mutasson, így a Voyager vissza tudja küldeni az adatokat a NASA-nak.
A Voyager csillagközi helyzetéből adódóan a fény 20 óra 33 perc alatt halad egy irányba, így két napba telik, amíg a NASA és a Voyager egyetlen üzenetet kommunikál és válaszol rá.
A Voyager csapata egyelőre úgy gondolja, hogy az AACS továbbra is működik, de a műszer adatolvasása véletlenszerűnek vagy lehetetlennek tűnik. A rendszerprobléma még nem okozta az űrhajó „biztonságos módba” helyezését. Ilyenkor csak az alapvető műveletek történnek, hogy a mérnökök diagnosztizálhassanak egy olyan problémát, amely veszélybe sodorná az űrhajót.
A Voyager jele pedig olyan erős, mint valaha, ami azt jelenti, hogy az antenna továbbra is a Föld felé mutat. A csapat megpróbálja megállapítani, hogy ezek a helytelen adatok közvetlenül ebből az eszközből származnak-e, vagy más rendszer okozza.
A NASA közleménye szerint „amíg a probléma természetét nem értjük jobban, a csapat nem tudja megjósolni, hogy ez hatással lehet-e arra, hogy az űrszonda mennyi ideig képes tudományos adatokat gyűjteni és továbbítani.”
„Egy ilyen rejtvény kicsit olyan, mint a Voyager küldetés jelenlegi szakasza” – mondta Susan Dodd, a Voyager 1 és 2 projektmenedzsere a NASA pasadenai Jet Propulsion Laboratory-jában.
„Az űrszonda körülbelül 45 éves, ami messze meghaladja azt, amit a küldetéstervezők vártak. Mi is a csillagközi térben vagyunk – egy erősen radioaktív környezetben, ahol még nem repült űrszonda. Tehát van néhány nagy kihívás a mérnöki csapat számára. De azt hiszem, Ha van mód a probléma megoldására az AACS segítségével, csapatunk megtalálja.”
Ha a csapat nem azonosítja a probléma forrását, Dodd szerint alkalmazkodhatnak. Vagy ha megtalálják, a probléma megoldható szoftvermódosítással vagy redundáns hardverrendszerrel.
A Voyager már eddig is biztonsági mentési rendszerekre támaszkodott. 2017-ben a szonda olyan tolómotorokat indított el, amelyeket az 1970-es évek első bolygói találkozásai során használtak – és még mindig működnek, miután 37 évig nem használtak.
A régi szondák nagyon kevés energiát termelnek évente, ezért az alrendszereket és a fűtőberendezéseket az évek során kikapcsolták, hogy a tudományos platformok és műszerek továbbra is működhessenek.
A Voyager 2 űrszonda, egy ikerűrhajó, továbbra is jól teljesít a Földtől 12,1 milliárd mérföldre (19,5 milliárd km-re) lévő csillagközi térben. Összehasonlításképpen: a Földtől legtávolabbi bolygó, a Neptunusz legfeljebb 2,9 milliárd mérföldre van. Mindkét szondát 1977-ben indították útnak, és messze meghaladták eredeti céljukat, a bolygók feletti repülést.
Mára ez az egyetlen két űreszköz, amely adatokat gyűjt a csillagközi térből, és betekintést nyújt a helioszférába, vagy a Nap által létrehozott buborékba, amely túlnyúlik a Naprendszerünk bolygóin.
„Utazási specialista. Tipikus közösségi média tudós. Az állatok barátja mindenhol. Szabadúszó zombinindzsa. Twitter-barát.”
More Stories
A Plútó magját valószínűleg egy ősi ütközés hozta létre
Ez az aktív vulkán az Antarktiszon valódi aranyport lövell ki
Az „ördögi üstökös” 12P/Pons-Brooks a Nap felé tart. Túléled?